Célbaérkezés, vagy mégsem?

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2 Timóteus 4, 7-8)

A holland gyorskorcsolyázó Sven Kramer tízezer méternyi küzdelem után győztesen haladt át a célvonalon az olimpia döntőjében.
Ujjongani kezdett a megszerzett első helynek, de a nézők döbbenten hallgattak. Kiderült, hogy Kramer nem kaphatta meg a megérdemelt díjat, mert diszkvalifikálták. Ugyanis téves pályán futva érkezett a célba!

Edzője utasította őt erre. A rossz nyomvonalra történő váltása automatikusan a versenyből való kizárással járt. Hosszú évek munkája után ez volt a korcsolyázó legjobb futama, és most semmije sem lett!
Szinte hihetetlen a megtörtént esemény.

Pál apostol is versenyről ír. Tudatában volt a közelgő halálának, és megvizsgálta az életét. Mozgalmas múltra tekinthetett vissza az Úr szolgálatában, és végig kitartott. Számíthatott a jövőbeli jutalomra. Míg a korcsolyázó nem kaphatott aranyat, Pál számol az igazság koronájának elnyerésével.

Mert mindenben szabályszerűen, az Úr elvárása szerint küzdött, akár csak egy élsportoló. Ő a jó edzőre hallgatott. Arra, aki nem vezet bennünket félre, hanem megment és megkoronáz : Jézus Krisztusra.

(Zs)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*