Csillagfény – napfény

„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsoltárok 51, 3-4)

Egyszer egy képzett, pogány burmai megtalálta a Zsoltárok Könyvének egy példányát, amelyet egy utazó veszített el.
Ez a könyv felkeltette az érdeklődését, jóllehet teljesen más időből és kultúrából származott.

Már rögtön a könyv olvasása elején felismerte, hogy az mindenki számára örök érvényű tényekről szól: az egy Istenről, aki a mennyet és a Földet alkotta, az igazságról és Isten szeretetéről, de az emberről is, aki megbocsátásra és megváltásra szorul.

Amikor végigolvasta a könyvet, kidobta a házi bálványait, hogy csak az egy Igaz Istennek szolgáljon. Az 51. zsoltár fent idézett verse lett a napi imádsága. Nem sok idő múlva találkozott egy misszionáriussal, aki Újszövetséggel ajándékozta meg. Nagy vágyakozással és örömmel olvasta az evangéliumokat, és felismerte benne Jézus Krisztust, mint Megváltóját.

A Zsoltárok Könyvéből a megváltás és a megbocsátás isteni előkészületeit ismerte meg, de csak az Újszövetség olvasása tette számára világossá, hogy Isten milyen alapon bocsátja meg a bűnöket: Fián keresztül, az Ő Golgotán elszenvedett, bűnért való áldozata által.

Mivel ezt a jó hírt a maga számára hit által igénybe vette, megnyerte azt a bizonyosságot, hogy őt Isten elfogadta. Örömmel kiáltott fel: „Mindig csillagfény mellett jártam az utam, de ma felragyogott számomra a Nap!”

G. S.

(Zs)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*