Ismerjük meg Isten hűségét

“URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!” (Zsoltárok 40,12)

Az a gyökere minden bűnünknek és gyengeségünknek, hogy nem bízunk eléggé Istenben. De hogyan kerülhetnénk ezt el?
Aki belekapaszkodik Isten hűségébe, az nem fog vakmerően és könnyelműen cselekedni, de kész lesz minden olyan tettre, amit Isten kér tőle. Ábrahám bízott Istenben, és kész volt feláldozni Izsákot, azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Mózes belekapaszkodott Isten hűségébe, és kivezette Izrael népét a pusztába. Józsué tudta, mennyire erősek a kánaániak városai és mennyire nem volt a zsidó nép a harcban jártas, de bízott Istenben, és átvezette a népet a Jordánon. Az apostolok hittek Istenben, és nem féltek sem a zsidók gyűlöletétől, sem a pogányok ellenségeskedésétől.

A Sátán azt akarja elérni hogy kételkedjünk Isten hűségében. Csakugyan azt mondta Isten? Talán nem is úgy gondolta! Túlságosan szó szerint veszitek! Milyen gyakran sikerült ilyen érvekkel megakadályoznia bennünket abban, hogy teljes szívvel az Úrban bízzunk! Hányan néznek úgy a nehézségekre, hogy megbecsülik, mennyi erejük van, ezért csak kis dolgokra vállalkoznak – és még az sem sikerül! Isten minden hőse gyenge ember volt, akik nagy dolgokat tettek, mert azzal számoltak, hogy Isten velük lesz.

Ó, kedves barátaim, ha van egy élő, hű és igaz Isten, akkor kapaszkodjunk bele a hűségébe! Akkor minden nehézséggel és veszéllyel nyugodtabban, józanabban és bizakodóbban tudunk szembenézni a győzelem bizonyosságával. Ne csak bizalmunk egy részét helyezzük belé, hanem naponta, óránként szolgáljunk neki, miközben belekapaszkodunk hűségébe.”

Így írt Hudson Taylor 100 évvel ezelőtt. Megváltozott volna Isten időközben? Nem, bizonyosan nem, különben nem lenne Isten. Hudson Taylor nem csak azoknak a feltételeknek tett eleget, amit Isten Izraeltől megkívánt (Mal 3,10).

Ő az erejének, az idejének és a vagyonának nemcsak a tizedét bocsátotta Isten rendelkezésére, hanem önmagát minden erejével, adottságaival és mindazzal, amit sajátjának mondhatott. Ezért Isten magára vállalta, hogy gondoskodik róla, amit mindig újra és újra megtapasztalhatott, és dicsérhette Istent a hűségéért.

B. T

(Zs)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*