Jobb az ÚR kezébe esni

„Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az ÚR kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!” (2 Sám 24, 14)

Számos egészségügyi és erkölcsi aggályom van az oltással kapcsolatban. Ezek gyűltek, és egymásra épültek az idők során, de megnyugtató válaszokra nem találtam. Ami választ adott a hivatalos tájékoztatás, az ellentmondásos volt.

Ha ezek az egyébként sem kötelező ( a nürnbergi  határozatok szerint nem lehet kötelező), és a hivatalos emberektől is bevallottan kísérleti fázisban levő oltások( a kísérlet 2023. januárban zárul le ) Isten előtt kedvesek, akkor miért veszik körbe ködösítések, titoktartások, életvitelhez köthető presszúrák és zsarolások?   

Hogyan lehet biztonságos az oltás, ha a WHO és a Pfizer is elismeri, hogy az oltott megbetegedhet, tüneteket mutathat, pozitív lehet, fertőzhet, kórházba kerülhet, és meghalhat. Az ártalomra sajnos vannak példák, egyre nagyobb számban, de a gyártók semmilyen felelőséget a gyártmányukért nem vállalnak. Ez erkölcsös?

Régebben a kismamákat még az egyszerűbb gyógyszerektől is óvták, nehogy károsodjon a magzat, nemhogy egy kísérleti génterápiás anyagtól, aminek ki tudja milyen hatásai lesznek később. Miért nem tájékoztatták erről az embereket?

Úgy döntöttem, hogy megkérdezem Istentől, aki mindent tud, hogy mi a jó válasz a számomra az oltással kapcsolatban.                                                                               

Hamarosan jött az első válasz, az ige így szólt: „ Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.” (Máté 16,25)

Nem erre a válaszra számítottam, az ige nem pont az oltásról szól, de a mondat első fele nagyon megfelelt a helyzetemre. Ezt bizonyítja, hogy azonnal békességem lett. Ha rábízom az életem Jézusra, akkor ezzel Őt követem, és fogja tudni, hogy oltás nélkül is miként tartson meg, ha ez az Ő akarata. Ezután, ha arra gondoltam, hogy kell az oltás, rögtön elvesztettem a békességet, és szorongató rossz érzésem támadt.

Erre jött Isten második válasza:  „Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az ÚR kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!” (2 Sám 24, 14)

 Ebből megértettem, hogy nem hosszabbíthatom meg az életemet egyetlen emberi kézből származó oltással sem, ne is fáradozzak ezen. Minden körülmény között és minden fenyegető helyzet ellenére, élhetek, ha ez az ő akarata. És ha menni kell, azt semmilyen oltás vagy készítmény nem akadályozhatja meg. Az Úr irgalmára számítani sokkal megnyugtatóbb, mint az emberek kezébe esni. Az Ő kezéből nem ragadhat ki senki és semmi.

Aztán jött a harmadik megerősítés: „Mert mindaz, ami nem hitből van, bűn” (Róma 14, 23b)

Mivel nem tudom jó lelkiismerettel fogadni az oltást, ha mégis beadatom, annak következménye lesz. Ez a harmadik ige teljesen meggyőzött, és kiütött a szívemből minden okoskodást.  Ezután éreztem, hogy Isten tiszta forrásból jövő üzenete lecsendesíti a lelkemet.

A negyedik figyelmeztetése Istennek akkor rázott fel, amikor állandóan azt hangoztatják, hogy csak a vakcina véd meg, csak az ment meg.  Ezek a mondatok figyelmen kívül hagyják Isten szándékát az emberekkel, isteníti a vakcina minden felett való megmentését, már-már olyan, mint a megváltó, pedig tudjuk, hogy ki a mi Megváltónk.                              Érthetetlen az is, hogy miért nem reklámozzák legalább ilyen nagy erővel a bizonyítottan hatékony megelőző gyógymódokat, amiknek legalább olyan jó a hatásfokuk, mint amit állítanak a vakcinákról.

Az egészből azt vontam le, hogy nem az oltás, hanem az oltalom kell nekem. Az oltalom legalább felfelé emel, és  elvonja a kétségeket a szívemből. Isten személyre szabott figyelmeztetéseit, vajon bölcs dolog lenne átlépni? Nem inkább Istennek kell engedni ,és nem az embereknek?

(Zs)