Maszatos ablakok

“” …végezetre eltétetett nekem az igazság koszorúja, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
” (2Tim 4,8)

Az egyik barátom megalapította a fejlődési rendellenességgel született fiúk és lányok otthonát. 1964-ben 36 gyermekkel kezdte meg munkáját, szerető lakókörnyezetet és iskolát biztosítva számukra. Célja a gyermekek egyedi szükségleteinek biztosítása, segítségnyújtás lehetőségeik eléréséhez, és hogy Isten szeretetében részesítse az ott lakókat, bátorítva őket az Úr Jézussal való személyes és növekvő együtt járásra. Az eredeti lakók már felnőttek, de még mindig az otthonban laknak. Az otthon tevékenysége azóta kibővült szakmai továbbképzéssel, és számos egyéb szolgáltatással, amelyben fontos szerepet kap többek között az evangélium terjesztése.

Emlékszem rá, hogy egyszer a barátom megkérdezte tőlem:
– Tudod-e, hogy mi a legnagyobb karbantartási gondja az intézménynek?
– Fogalmam sincs! – válaszoltam.
– A maszatos ablakok. A gyerekeink a kezüket és az arcukat az ablakhoz szorítják, mert nézik az eget, hátha ma lesz az a nap, amikor az Úr Jézus visszatér, és felviszi őket mennyei otthonába, ahol meggyógyulnak, és tökéletesek lesznek.
– Ezt már szeretem! – örvendeztem. – Az Úr Jézus elkötelezett követőinek egyik jele az Ő visszatérése utáni vágyakozás.

Ez volt az, amit Pál apostol előre látott földi szolgálatának napjaiban. Alázattal mondja:
“Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam…” (2 Tim 4, 6-7).

A visszapillantó tükörbe való nézegetés helyett az apostol folytatja az örömteli várakozást az igazság koszorújára, amellyel megjutalmazza őt az Úr azon a napon (8. v.). Ez a koszorú minden Krisztusban hívő rendelkezésére áll, aki vágyakozással vár visszatérésére , amely bármelyik pillanatban megtörténhet!

A sóvárgó vágyakozás megváltoztatja a fontossági sorrendet az életünkben. Elgondolkoztat arról, hogy sokkal kevesebbet foglalkozzunk világi dolgokkal, és sokkal többet Krisztussal. Elvonja figyelmünket a földi javak anyagiasságától és felhalmozásától, és az örökkévalóság fontosságára irányítja. Kiemel bennünket az aggodalomból, és az élet nehézségeinek súlyából, és mindennap arra gondolunk, hogy valami jobb dolog vár ránk. János az első levelében ( 3, 2-3 ) arra emlékeztet minket, hogy az Úr visszatérésében való reményünk tisztaságra ösztönöz, ezért akarunk igazságosan élni, és felkészülni az Úr Jézus visszajövetelére.

J. Stowell

(Zs)

Leave a comment

Your email address will not be published.

*