Mint a szarvas…

“Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek!” (Zsolt 47,7)

Mint szarvas hűs folyóvízhez,
Úgy vágyik lelkem Istenhez,
Ő megszabadít, elveszi minden terhem.
Kegyelme újra átkarol,
Lelkemről minden lánc lehull,
Megvigasztal,
és az, ami fájt emlék csupán.
Csak Ő és én,
Nem kell más,
Utána vágyom.
Jelenlétében csodálom szépségét.
Soha nem leszek többé
Az, aki voltam rég,
Mert Ő rámtalált,
és megfordult a világ,
Szívem érte ég.
Bármit megtennék,
Hogy Házában maradjak.

Mint szarvas hűs folyóvízhez,
Úgy vágyik lelkem Istenhez,
Ő megszabadít, elveszi minden terhem.
Kegyelme újra átkarol,
Lelkemről minden lánc lehull,
Megvigasztal,
és az, ami fájt emlék csupán.
Csak Ő és én,
Nem kell más,
Utána vágyom.
Jelenlétében csodálom szépségét.
Soha nem leszek többé
Az, aki voltam rég,
Mert Ő rámtalált,
és megfordult a világ,
Szívem érte ég.
Bármit megtennék,
Hogy Házában maradjak.

Soha nem leszek többé
Az, aki voltam rég,
Mert Ő rámtalált,
és megfordult a világ,
Szívem érte ég.
Bármit megtennék,
Hogy Házában maradjak.
Csak, hogy Házában maradjak…

As the deer panteth for the water
So my soul longeth after thee
You alone are my hearts desire
And I long to worship thee

You alone are my strength my shield
To You alone may my spirit yield
You alone are my hearts desire
And I long to worship thee

Leave a comment

Your email address will not be published.

*