Kolossé 4, 5

„ Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.” (Kolossé 4, 5)

Isten igéjének a hirdetésére, gyakran, váratlanul toppannak be a kedvező alkalmak. Rendszerint friss, egyénre szabott megközelítési módokat mutat a Szentlélek az emberek felé, és ha ezek felett nem siklunk el, áldás lehet a szolgálatunkon. Jól példázza ezt egy könyvkereskedő bölcs és leleményes hozzáállása a „kívül valók” iránt.

A fiatalok féktelen jókedvvel vonultak egy holland kisváros utcáján. Jan, az egyik vezetőjük kezében csörgődobbal szaladgált, és pénzt gyűjtött. A könyvkereskedőhöz is odalépett, aki rögtön leemelt egy Bibliát az egyik polcról, és a következő szavakkal nyújtotta át neki:
– Kapsz néhány guldent, ha a barátaidnak felolvasol valamit.
– Hé, srácok, itt lehet egy kis pénzt keresni! – kiáltott oda a fiatalember nevetve a barátainak. Ebből a könyvből kell nyilvános felolvasást tartanom nektek. A könyvkereskedő felütötte a Bibliát a Lukács evangéliumának tizenötödik fejezeténél, és a 11. versre mutatva megkérte a fiút, hogy onnan olvassa. – Gyerünk, Jan, hadd halljuk! – rikkantotta el magát valaki. Jan fogta a könyvet, és olvasni kezdett: – „ Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik ezt mondta az apjának: Atyám, add ki a vagyonom rám eső részét.”

Valami Jan hangjában, no meg a szokatlan körülmények, amelyek között e szavakat olvasta, azt a hatást váltotta ki, hogy egyszerre mindenki feszült érdeklődéssel hallgatta. Jan folytatta a felolvasást:
– „ Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.” – De hiszen ez a fiú te vagy, Jan! – kiáltották szinte egyszerre a többiek. – pontosan ezt mesélted magadról és az apádról! Rajta, olvasd tovább! Többet akarunk megtudni rólad. – „Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.”
– Ez is pontosan rád illik, Jan – kiáltottak közbe a társai.
– „ Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig…..” – Igen, velünk is ez a helyzet – ismerte be egyikük bátortalanul. Nekünk is pocsékul megy a sorunk. De folytasd csak, Jan! A fiatalember reszkető hangon olvasta: – „ Ekkor magába szállt és ezt mondta: az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz….”

Amikor idáig ért, nem tudta folytatni az olvasást, annyira megilletődött. Zavart hallgatás következett. Egyikük sem mert megszólalni. Korábbi jókedvüknek nyoma sem volt. Jan hirtelen tisztán látta egész elrontott életének valóságát. Ebben a példázatban felismerte önmagát, ismét átélte azt a szörnyű jelenetet, ahogyan elment otthonról. Látta apját, az anyját, a szülői házat, a szeretetet, amit otthon kapott – és jelenlegi helyzetét, a társait, a bűneit, a szegénységét, könnyelmű életét, s mindez olyan erővel rohanta meg, hogy akaratlanul is könnyek szöktek a szemébe. A szülei, igen, ők imádkoztak érte, ebben biztos volt. S ez a felismerés most úgy hatott, mint halvány fénysugár elhagyatottságának sötétségében. Ez a nap fordulópont lett az életében. Megtalálta az utat visszafelé, de nem csupán a szülői házba, hanem Isten atyai házába is.

ismeretlen szerző

Milyen jó, hogy ezt a példázatot elmondta Jézus, és leírásra került! Túl sok a tékozló fiú (leány), szerte a világban. Jézus, amikor megérinti a szíveket, hívogat az Atya közelségébe. Van megoldás, vissza lehet térni a moslékos vályú mellől, az atyai ház tárva nyitva, az ajtóban ott vár a kegyelem. Még haza lehet találni, még be lehet lépni oda.

Egyszer, mindannyian elveszett fiak voltunk. Ha már élvezzük az atyai ház örömeit, akkor vegyük észre a többi tékozló fiakat, és mutassuk meg nekik a hazafelé vezető utat.

(Zs)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*