Pál apostol második térítői útján jutott el Silás és Timótheus társaságában az Égei-tenger thermae-i öblénél levő Thessalonikába, a mai Thessalonikibe, a római birodalom Macedónia tartományának fővárosába. A fontos hadi és kereskedelmi út, a Via Egnatia mellett levő politikai és kereskedelmi központban, amely a tartomány legnépesebb települése volt, konzuli székhely, „szabad város” önálló közigazgatással és bíráskodással, aránylag igen rövid idő alatt virágzó keresztyén gyülekezet jött lére. (Jubileumi kommentár)
A levél Korinthusban született Kr. u. 50-es év első felében. Ez Pál apostol időben első levele, amely ránk maradt. A levél azért íródott, hogy a gyülekezetet érintő főbb problémákra (elhunytak sorsa, világ vége, Krisztus második eljövetele) adjon megnyugtató, az evangéliummal összhangban álló választ.
Ez a levél is a gyülekezetért való hálaadással és könyörgéssel kezdődik.
A gyülekezeti élet ellen irányuló külső támadásokat természetesnek tartja Pál, mint azt a gyülekezetnek előre megmondta. Csak azért imádkozik és aggódik, hogy a gyülekezet előtt álló megpróbáltatásokat mennyire tudják kiállni.
Inti a testvéreket, hogy tartsák meg az Istennek tetsző életet, mivel Isten a Szentlélek által elhívta őket.
Mint a gyülekezetek jelentős része, a tesszalonikaiak is úgy gondolták, hogy Krisztus második eljövetele még életükben bekövetkezik. Nem értették, hogy mi lesz azok sorsa, akik ebben az időben halnak meg. Pál válaszában kifejti, hogy a visszatérő Krisztus bevon az életet adó közösségbe mindenkit akár meghalt, akár él.
Jézus visszajövetelének napja nem számítható ki, ezért folyamatosan ébernek kell maradnia a keresztyén embernek. Ehhez az éjjeli tolvaj példázatát említi, feltételezve, hogy a gyülekezet ismeri azt.
Pál kéri a gyülekezetet, hogy segítsék egymást Isten szolgálatában. A kegyelmi ajándékokkal éljenek, mert Isten azokat azért adta a kiválasztottaknak, hogy ezek segítségével munkálják az Isten országát.
Nézzük meg közelebbről ezt az igeverset:
„Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.” (1Thess 2, 3-4)
Máshol hasonlókat olvashatunk:
„nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.” (1Thess 2,6)
„Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1, 10)
„Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad.” (Efazus 6, 6-8)
Most olyan időket élünk, amikor a szolgálat, a tanítás, az igehirdetés zsinórmértéke nem Isten igéje, hanem az embereknek való megfelelés. Még jobban, mint az „átkosban”. Erről így ír az ige:
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.” (2Tim 4,3)
Miért alakult ez így ki?
Nagyfokú függőség alakult ki a református egyház és az állam között. Soha nem látott mennyiségű pénz árasztja el a református gyülekezeteket. Ezek a pénzek két dologban szándékoznak szerepet játszani:
1. Hűbéresek gyűjtése (állam)
2. Figyelem és erőforrások átcsoportosítása a lelki munkától (sátán)
Erről ezt olvashatjuk 2022.04.15-én közreadott interjúban:
Szóba került Bese érve, hogy ha az ellenzék nyerne, elapadnának az egyháznak szánt források. Amire Hodász így válaszolt:
Halleluja! Bárcsak. Annyira jót tenne az egyháznak! Ez bizony a probléma szíve közepe. Bárkivel vitatkozom kereszténység és politika kapcsolatáról, mindig ezt kapom meg érvként. „De hát kapjuk a pénzt!” Mégis milyen erkölcsiség ez? Milyen evangélium?
Hol van a Bibliában, hogy a lopott pénz csak addig lopott, ameddig mi nem kapunk belőle?
Az egyházban márpedig felütötte a fejét ez az erkölcsiség, sajnos. A gyűlöletkeltés nem bűn, ha nem ránk irányul, a hazugság nem hazugság, ha nem rólunk hazudnak. Ez viszont így nem helyes. Hivatásunkból fakadó kötelességünk, hogy a bűnt elítéljük, függetlenül attól, ki követi el. A hazugságnak sincs pártlogója. Van a hazugság és az igazmondás – nekünk utóbbi mellett kellene állnunk mindig. Nem ez a helyzet. Ettől talán nem függetlenül – ahogy Beer Miklós megfogalmazta – már arra is kapunk pénzt, amire nem is kérünk. (Interjú Hodász András római katolikus pappal)
Ma még inkább fontos és aktuális:
„és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12,2)
Hogyan is lesz a végső időkben?
„Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thess 4, 16-17)
Ebben az időben elterjedt nézet volt, hogy Jézus visszajövetele nagyon közeli időpontban várható. Ezt vallotta maga Pál is.
A gyülekezet tagjai már csak imádkozással foglalkoztak, a mindennapi munkát már nem tartották sokra.
Ezért írja az apostol:
„Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thess 3, 10)
Egy ilyen helyzetben kellett rendet tenni a fejekben, mivel a gyülekezetben a várakozás alatt többen meghaltak. Mi lesz velük?
A halottak vagy az élők találkoznak először Jézussal?
A Krisztusban meghaltak: annyit jelent, mint hozzá költözni és vele együtt élni.
„És láttam trónokat: ezekre ültek azok, akik ítélő hatalmat kaptak. És azoknak a lelkeit is, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért, akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” (Jelenések 20, 4-6)
Hogy az élőkkel mi lesz?
„Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (János 5, 24)
Ha ez nem lenne elég, akkor itt van további három ígéret:
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 8, 38-39)
„De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Máté 24, 13)
„Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jelenések 2, 10)
Ezekből az igéből leszűrhetjük, hogy nem a haláltól kell félni.
Pál is ezt mondta:
„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél;” (Fil 1, 21-23a)
Az igazi és jogos félelem az, hogy az örökkévalóságban nem leszünk együtt Krisztussal. Ez pedig a lelki halál, amely mindennél rosszabb és amin nem lehet változtatni.
Elkerülhető ez? Hívő keresztény embernek igen.
Nem az emberek tudnak megmenteni a lelki haláltól.
Csakis a megöletett Bárány az, akinek az érdeméért lehetőséget kapunk az örök életre.
Térj meg, fogadd el Krisztust személyes megváltódnak, teljesítsd Mennyei Atyánk akaratát, és élni fogsz!
Ki oldja meg az emberiség problémáját?:
„Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra, és nem fognak megmenekülni. (1Thess 5, 3)
Minden időben szerettek az emberek békében és biztonságban élni:
„Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó az ÚR igéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: Akkor az én időmben béke és biztonság lesz.” (2Kir 20, 19)
Nincs ez másként manapság sem. Az emberek azt hiszik, hogy emberi cselekedetekkel el tudják érni az óhajtott célt:
„Figyelembe véve az Egyesült Nemzetek Alapokmányának célját és alapelveit, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt Biztonsági Tanács elsődleges felelősségét, a nemzetközi béke és biztonság fenntartását,” (1325-ös számú ENSZ határozat (2000))
Az Alapokmány értelmében a szervezet legfontosabb feladata a nemzetközi béke és biztonság megőrzése a nemzetközi konfliktusok megelőzése a viszályokat előidéző okok és folyamatok feltárása és megszüntetése. Az ENSZ nem világkormány, eszközei, különösen a nagyhatalmak közvetlen érdekeltsége esetén korlátozottak. Az évtizedek során kialakultak azok a módszerek és eljárások, amelyek alkalmasak konstruktív módon elősegíteni egy-egy viszály konfliktus megoldását, megakadályozni eszkalációjukat.
Lehet ezzel a jelszóval választást nyerni, mint legutóbb hazánkban, ahol a győztes párt tette legutóbb.
„Háború vagy béke és biztonság – ez is tétje az április harmadikai választásnak – mondta Orbán Viktor a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában. A miniszterelnök kiemelte: csak a Fidesz tudja garantálni a békét és a magyar emberek biztonságát. „
Mennyire hamis ez a kép!
Békét és biztonságot csak Isten tud garantálni egy újjáteremtett világban.
„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (János 14,27)
A világ a jelszavak mögé rejti az igazi céljait: hatalom, pénzéhség, mások elnyomása.
Istennek nincs szüksége ilyen rafinált gondolkodásra. Ő szeret minket.
Ne dőljünk be az emberi erőlködéseknek!
A megígért nagy nyomorúság még előttünk van:
„Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.” (Máté 24, 21-22)
Ezen egyetlen földi kormány sem tud változtatni.
„Az Új Világrend-elmélet egy összeesküvés-elmélet, melyet a totalitárius világkormány esetleges megvalósulására figyelmeztetők alkottak meg. Az Új Világrendről szóló elméletek azon alapulnak, hogy az árnyékkormányok a politikai elit segítségével, egy globális összeesküvés révén egy nemzetek helyébe lépő világkormányt teremtenek, mint az emberiség történelmének végkifejletét.” (Wikipédia)
Néhány hozzászólás ehhez a témához:
„Biden: Új világrend lesz, amit Amerikának kell vezetni” (Hirado.hu, 2022.03.22)
„Közeledik az új világrend: az orosz-ukrán háború után semmi nem marad olyan, mint korábban.” (Pénzcentrum.hu 2022.04.07)
„Schallenberg: a szemünk előtt alakul az új világrend” (vg.hu, 2022.03. hónap)
„Orbán Viktor ugyanis nyíltan kimondta (ami még csak a tervekben szerepel, bár előszobája most a szemünk láttára és a mi részvételünkkel rajzolódott ki 2020-2022-ben), miszerint 2030-ra a világ teljesen megváltozik, mégpedig olyan irányba, mely a mostani pandémiánál is rosszabb lesz és a legnagyobb megpróbáltatásnak teszi ki majd a nemzetállamokat.” (Szilajcsiko.hu 2022.02.20)
Mit ígér ezzel szemben Isten?
„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” (Jelenések 21, 3-5)
„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az ÚR ismerete, ahogyan a tengert víz borítja. Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz.” (Ézsaiás 11, 1-10)
Döntsd el, hogy kinek hiszel és kiben hiszel. Ez a döntésed meg fogja határozni az örökkévalóságban eltöltött életedet!
Vélemény, hozzászólás?