Tanuljunk a fáktól

„ Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad,tele van a föld teremtményeiddel.” (Zsoltárok 104, 24)

Egy forró nyári napon mennyire kellemes sétálgatni a hűs erdőben, a hol a fák megvédenek a perzselő napsugaraktól, fészket és búvóhelyet, táplálékot adnak ezernyi állatnak, és gondoskodnak a tiszta levegőről. Látszólag minden fa egy külön egyed, de a fák társadalmában felfedezhető a Teremtő mindenre kiterjedő bölcsessége, amit ha megértünk, egyrészt álmélkodunk a tervezésük csodálatosságán, másrészt talán jobban megbecsüljük ezeket a helyhez kötött , néha több száz éves élőlényeket.

Vizsgálatok kiderítették, hogy a számunkra néma fák, állandóan kommunikálnak egymással. A kísérlet során két közeli kis erdei csemetét földestől kivettek, és az egyik koronájára zárt zacskót rögzítettek, majd a zacskóba szénizotópokkal telített levegőt injekcióztak be. Az izotópok beépültek a lombba, majd a gyökérzeten keresztül átkerültek a másik csemetébe egy idő után. Felfedezték, hogy a háborítatlan erdőkben a talajban lévő gyökérzeten és a földben lévő gombafonalakon át folyamatos tápanyag és információ csere történik. A nagy fák ily módon táplálják saját kis csemetéiket, de a nagyobb csemeték szintén táplálják kisebb testvéreiket, mégpedig a saját növekedésük rovására. A nagy fák „jószívűen” juttatnak tápanyagot más nagy fák közeli csemetéinek is, csak kisebb mértékben, mint a sajátjaiknak. Az öreg, korhadt facsonkok sem haszontalanok a fatársadalomban! A többi fa felől még kapnak tápanyagokat, cserébe élettapasztalattal teli információkat küldenek a fiatalabbak felé, hogy miként kell felkészülni pl. a kártevők támadásaival szemben. Sajnos az erdőben mozgó nehéz gépek, a talajt lenyomva, tönkreteszik ezeket a láthatatlan információs rendszereket. Ezért kíméletesebb, ha nem gépekkel, hanem lovakkal mozgunk a fák között. Azt is megfigyelték, hogy a telepített erdőkben nincs ilyen rendszer a fák között sokáig, mert az ültetés előtt visszavágják a gyökerüket, és az egyidős kis fák nem csemetéik egymásnak. Így információ és tapasztalat hiányában eleinte nem olyan felkészültek a betegségekkel szemben, mint az őshonos erdők.

Érdekes megfigyelni a zsiráfok, és kedvelt táplálékuk, az akácia fák viszonyát. Amikor a tüskés akácia érzi, hogy a zsiráf legelni kezdi a leveleit, csersavat termel, és a levelek megkeserednek. Közben a lelegelt fa etilén gázt is termel, figyelmezteti a többi akáciát a veszélyre. Ezek szintén gázt bocsájtanak ki a szomszédjaiknak, és a levelek felkészülnek a támadásra. A zsiráf végül kénytelen odébb állni a távolabbi fák felé, méghozzá széllel szemben.

Csodálatos azt látni, hogy a fatársadalom működése mennyire kiábrázolja az emberek közti kapcsolatokat. Tanulni lehet tőlük a feltétel nélküli segítőkészséget, a testvéri szeretetet alapvető elemeit, a fiatalabbak támogatását, az idősebbek megbecsülését, ami bizony az emberek között sokkal hiányosabb. Az ő világukban nincs lázongás a kialakult rend ellen, és nem jut eszükbe, hogy az Isten által meghatározott szerepüktől eltérjenek. Egész életükben szolgálnak egymás felé, és hasznukra vannak a többi élőlénynek. Helyhez kötöttségük kiábrázolja a hűséget, a kiszámíthatóságot. Nem ártanak egymásnak, és nem futkosnak ide-oda, mint az emberek.

Van mit tanulni a fáktól! És meg lehet tanulni azt is, hogy dicsőítsük Istent alkotásai szépségéért, látva a bölcsen, precízen létrehozott világot, amely Alkotójának végtelen értelmét és hatalmát hirdeti. Jó életünket rábízni Istenre. Minden másodpercben gondja van a teremtett világra, rólunk is gondoskodik, bízzunk Benne.

(Zs)

Leave a comment

Your email address will not be published.

*