Zavarkeltők

„Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, pedig nincsen más. De egyesek megzavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!” (Galata 1, 6-8)

Helyes ismeretekkel rendelkező keresztyéneket el lehet téríteni a Krisztus evangéliumától? Sajnos igen, akár rövid időn belül is! Adjunk hálát Istennek, ha mi sohasem jártunk így.

Amivel Pál apostol szembesült a galatáknál, az ma is sokakat fenyegethet. Hozzáállása a tévelygő tanítókhoz egészen radikális: akár emberek, akár angyalok, legyenek átkozottak! Ezt a korinthusiaknak is megüzente: „Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Marana tha!” (1Kor 16,22)

Ki mer ma ilyen határozott lenni? Az emberek kisebb dolgokon is megütköznek, nemhogy egy ilyen élesen ítélkező, kirekesztő, és fanatikusnak látszó kijelentésen! Pedig Pál nem átkozódik, hanem a hitvédők féltő szeretetével elkülöníti egymástól a hívők és a hitetők csoportját, mint ahogy Mózes is elkülönítette a gyülekezetet Kóré lázadóitól (4 Móz 16,20-35), és az Úr Jézus is szét fogja választani az embereket jobbra és balra, az ítéletkor. Az apostol figyelmeztet az igazságra, mert látja a veszély komolyságát. Nem lehet következmények nélkül lavírozgatni, a nagy választékban létező, de Krisztustól elvezető tanítások között.

Naponta szembesülhetünk más jellegű zavaró tényezőkkel is. Ezek a tényezők önmagukban nem rosszak, de mennyire feszültségkeltőek tudnak lenni, ha nem jó az időzítésük. A gondosan eltervezett alkalmunkat, amelyet a Biblia olvasásával szeretnénk tölteni, hirtelen megszakítja a telefoncsörgés, gyermekünk sírása, vagy a szomszéd hosszas motorbőgetése. Imádkozni sem mindig egyszerű. Felkeressük a belső szobánkat, és máris jön valaki, valamilyen halaszthatatlan kéréssel. De a konyha felől terjengő égett szag is riadóztathat, fel kell állni, megnézni, nincs-e nagyobb baj. Visszatérve a belső szobánkba szörnyű fáradtság és éhségérzet tör ránk, és agyunkból elszáll az összes értelmes gondolat. De sorolhatnánk még a hirtelen jött akadályokat.

A nagy zavarkeltő trükkjei ezek, hogy meghiúsuljon a csendességünk. Egy evangelizáló istentiszteletet egyszer úgy zavart meg a gonosz, hogy a közeli presszóból felindított egy kapatos férfit, aki megállt az ajtóban, és kintről bekiabált mindenféle csúnyaságot és káromlásokat. Időbe telt a lecsendesítése, végül magától elment. Az igehirdető úgy folytatta a beszédét, hogy elébb röviden imádkozott a férfiért, és megáldotta a Jézus nevében.

A viszonyulásunk a fontos az ilyen helyzetekben. Ha nem lehet elhárítani a zavarást, akkor el kell szenvedni, és egy idő után megszűnik. A próba lényege, hogy indulatba jövünk – e, vagy megőrizzük a békességünket. És milyen könnyen el lehet bukni! Aztán füstölgünk a türelmetlenségünk miatt, fogadkozunk, hogy legközelebb vigyázni fogunk.

Mindenkor, de különösen a végidőkben lesznek fontosak Jézus szavai: „a ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket” (Lukács 21,19).

Kérjük a békesség Urát, hogy segítsen nekünk béketűrőeknek lenni a mostani, járvánnyal sújtott időkben is, amikor meg fog nőni az ideges, a türelmetlenkedő és a zavarkeltő emberek száma.

(Zs)

Leave a comment

Your email address will not be published.

*