Zsoltárok 109, 3-5

„Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem. Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom. Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért.” (Zsolt 109, 3-5)

Ha fel tudunk idézni az életünkből hasonló esetet, akkor pontosan megértjük az üldözött zsoltáríró lelkiállapotát. Mintha csak rólunk írta volna.

Szeretettel viszonyultunk a hozzánk közelállókhoz, erőnk és képességünk szerint sok mindent megtettünk értük, és ők rosszal fizettek válaszul. Az is fájhat, ha nem kaptunk kellő viszonzást,
de még elviselhetetlenebb a gyűlölködésük. Reménykedtünk, hogy a krisztusi szeretetet megmutatva az hatással lesz, és megváltoznak.

Nem mindig ilyen könnyű az út.

Krisztus egész földi életében szeretettel fordult mindenki felé, mégis sokan gyűlölték, meg akarták ölni. Ne lepődjünk meg az emberek reakcióin. Nem vagyunk nagyobbak Mesterünknél, ha Ő szenvedett értünk, nekünk is kell érte, megmondta előre. A zsoltáríró a lehetőségek közül ezt választotta: „de én imádkozom”.

Zúgolódva akár hátat fordíthatunk a gyűlölködőknek, vagy szorgalmasan imádkozhatunk értük, átadva az életüket Isten akaratának. Könyörögjünk magunkért is, nehogy megkeseredjünk és megfáradjunk a kitartásban.
(Zs)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*