„Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!” (1Tesz 5,6)
Mikor hajlamos a hívő ember leginkább „aludni”? Amikor minden körülményünk jó. Ilyenkor talán ezt mondjuk: „Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” (Lk 12,19)
Mondjátok meg őszintén, hogy amikor bajban voltatok, és óráról órára Isten gondviselésére kellett hagyatkoznotok, amikor a nyomorúság a kegyelem Urához kényszerített benneteket, nem akkor voltatok a legéberebbek?
Az a molnár, akinek a malmában a folyó állandóan forgatja a kereket, lefekszik aludni, míg az, aki a széltől függ, amely hol erősen, hol gyengén fúj, nem alhat, nehogy az erős szél kárt tegyen a vitorlákban, vagy leálljanak a kerekek, ha nincs elég szél. Kevés ember alszik, ha vihar van, viszont annál többen alszanak, ha nyugodt az éjszaka.
Egy másik veszélyes időszak, amikor szellemileg jól állunk. Bunyannak: A zarándok útja c. könyvében soha nem olvassuk, hogy Keresztyén aludt volna ott, ahol oroszlánoktól kellett tartania, soha nem aludt, amikor a Halál Árnyéka Völgyében vagy a Kétségbeesés óriás várában járt, vagy amikor Apollionnal küzdött. De amikor az Akadály dombját mászta meg, és félúton egy kellemes lugashoz érkezett, ott megpihent, levetette a cipőjét, megmasszírozta fáradt lábát, és alvás közben az irattekercs kiesett a kezéből.
Ezért mondta egy régi szerző: „ Az ordító oroszlánt jobban szeretem, mint az alvót.” A kísértés egyáltalán nem olyan rossz, mint amikor semmiféle kísértés nem ér bennünket. A megszomorodott lélek nem alszik, csak a magát biztonságban tudó van abban a veszélyben , hogy elaludjon. Legyél azért nagyon óvatos , amikor tele vagy örömmel!
A tanítványok aludni vágytak, miután a hegyen meglátták Krisztus dicsőségét. A boldog állapot, örvendező testvérem, gyakran veszélyes, mert ilyenkor könnyen merülhetsz mély álomba.
C.H. Spurgeon
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?