A levél szerzője Jézus legkisebb testvére, keletkezésének időpontja Kr. u. 70-79. A levél célja az egyháznak adott egységes hit megvédése minden rontástól.
A levél elején óv a hamis tanítóktól, ami azt mutatja, hogy már ekkor is sok tévelygés volt a tanításokban. A gyülekezetet viszont kéri, hogy a Jézustól kapott hitet tartsák meg.
A szerző tudatosítja a gyülekezettel, hogy az ÚR mindig megtorolta a kiválasztottak engedetlenségét már az Ószövetségtől kezdve.
A tévtanítók nem kerülhetik el a büntetésüket, amelyet a szerző az Ószövetségből vett példázatokban mond el.
A gyülekezetnek fel kell vennie a harcot a tévtanításokkal szemben. Ebben a harcban az Istenbe vetett hitre, az alázatos és folyamatos imádkozásra és az ellenség felé megnyilvánuló könyörületességre számíthatnak a Szentlélek segítségül hívásával.
A levél szerzőjének első fontos üzenete:
„Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.” (Júdás 1, 3)
A levél megírásakor az apostolok kora nagyjából lezárult. Az általuk adott hittételek pontosan megfogalmazottak és érvényesek. Ezek segítenek a „szentek”-nek, Isten gyülekezetének az idők viharában eligazodni.
„inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lukács 10, 20b)
„Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint Ábel vére.” (Zsid 12, 22-24)
„A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált.” (1Tim 4, 1-2)
„Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.” (Júdás 1, 4)
„Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: „A kutya visszatér a maga okádására”, és „A megfürdött disznó sárban hempereg.”” (2Péter 2, 20-22)
Ma is vannak olyan közösségek, akik az apostoli tanítást kívánják felpuhítani, az emberek szája-íze szerint átalakítani.
És ez az embereknek tetszik, mert azt hallják, amit hallani szeretnének:
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2Tim 4, 3-4)
Hogyan tudjuk elkerülni ezt a csapdát?
„Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.” (Ap. Csel 17, 11)
Bizony ez a legjobb megoldás. A kérdéseinkkel, kétségeinkkel forduljunk az egyetlen igaz forráshoz, a Szentíráshoz. Isten azért adta, hogy el tudjunk igazodni a világban minden sötét időben is.
Nem érhet váratlanul minket a tévtanítók megjelenése:
„Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak. Azt mondták ugyanis, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen vágyaik útján járnak. Ezek szakadásokat okoznak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek.” (Júdás 1, 17-19)
A szentek közössége:
„Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki értette meg az Úr szándékát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Kor 2 12-16)
„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.” (Ef 4, 1-6)
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5, 15-17)
„A püspök ugyanis mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket.” (Tit 1, 7-9)
Nagyon nehéz ellenállni a szép szavaknak. Még akkor is, ha azok nem az életre, hanem a halálba vezetnek.
Márpedig a tévtanítók minden retorikai képességüket bevetik, hogy eltántorítsák az ingadozókat az egészséges és igaz hittől.
Milyen sokszor hallottuk ezt a kifejezést: „Isten akarata”
Ezzel oly sok háború és szenvedés tört már ránk. Amikor Istenre hivatkoznak és a nép elhiszi. Pedig Isten nem szólt.
Ilyen volt ez az Ószövetség idejében a hamis próféták esetében és ilyen az manapság is az antikrisztus kiszolgálóinál is.
És az utolsó időkben még a kiválasztottakat is megtévesztik.
De nekünk van egy ígéretünk, amely minden szép szónál, minden csábításnál többet ér:
„De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Máté 24, 13)
Vélemény, hozzászólás?