Jelenések könyve

Ezt a könyvet Patmosz szigetén írta János apostol Kr. u. 95-96 évben.

A Jelenések könyve keresztyén apokalipszis. Összekötő kapocs az Ószövetség és az Újszövetség között, hiszen szorosan kapcsolódik az ószövetségi prófétai könyvekhez, annak képvilágát használja.

A korai reformátorok nem igazán találták meg a hangot ehhez a könyvhöz:

„Az idegenkedésnek az az oka, hogy a Jel könyvében nem találták a kegyelemből hit által való megigazulás tanítását abban a kristálytiszta formában, ahogyan azt a páli levelek elénk tárják. Az idegenkedés másik oka, hogy az apokaliptika képvilága mögött nem tudták felfedezni az újszövetségi próféciát.” (Jubileumi kommentár 2494. oldal)

Alapfogalmak:

  • Apokalipszis – Kinyilatkoztatás, leleplezés. Vallási iratokban olyan rejtett dolgok felfedése, közzététele, amelyek leggyakrabban a jövő eseményeit mutatják be.
  • Eszkatológia – A túlvilágról és a legtávolabbi jövőről szóló tanítás, az üdvösségről és a túlvilágról szóló tézis összefoglaló neve
  • Nikolaiták – Nikolaosz nevéről elnevezett gnosztikus irányzat képviselői

A könyv felosztása:

  • Bevezetés
  • A hét gyülekezethez írt levél
  • Előjáték
  • Hét pecsét feltörése
  • Hét trombita hangja
  • A sárkány, a fenevad és a Bárány
  • A harag hét pohara
  • Babilon és a fenevad bukása
  • Krisztus visszajövetele és végső győzelme
  • Új teremtés

A könyv Krisztusról akar bizonyságot tenni. A könyv bevezető részében János egyértelműen kijelenti, hogy a könyvben található kinyilatkoztatások Jézus Krisztustól származnak.

Az Ószövetségben a prófétáknak Isten (Jahve) adja a megbízást, míg itt a megdicsőült Krisztus. A könyvben található látomások leírására a szerző a Ezékiel és Dániel könyve képeit használja.

A kezdő képeken már egyértelműen kiderül, hogy az „Emberfia” a világmindenség ura.

A könyv fő motívuma: Krisztus vissza fog jönni ítéletet tartani.

A Kis-Ázsiában található gyülekezethez intézett levelekben vigasztalás, intelem, buzdítás, fenyítés olvasható aszerint, amint arra az egyes gyülekezeteknek szüksége van. A levelekből kiderül, hogy a fiatal keresztyén gyülekezetek életét ellentétek és belső harcok, valamint külső támadások nehezítik. A levelekben hangsúlyos az egész élet magatartásával bizonyságot tevő ember képe, aki a hirdetett ige szerinti szolgálattal lép fel embertársaival szemben.

„A hét gyülekezet első renden a gyülekezeteknek azt a körét jelenti, amelyek Jánoshoz legközelebb állottak, amelyeknek feltétlen tekintéllyel írhatott. A hetes szám azonban arra utal, hogy az itt kiválasztott gyülekezetek csak reprezentánsai a gyülekezetek teljességének. Így az üdvözlet az egész egyháznak szól. Az Asia földrajzi elnevezés, a római birodalom Asia Proconsularis tartományát, a mai Kis-Ázsiát jelenti.” (Jubileumi kommentár 2502. oldal)

Gyülekezetek térkép:

A levelek felépítés hasonló:

  • Címzett megnevezése
  • Az Úr bemutatkozása
  • Dicséret (kivéve Szárdisz és Laodicea)
  • Elmarasztalás (kivéve Szmirna és Filadelfia)
  • Megtérésre való intés
  • Ígéret

Efezusi gyülekezetnek írt levél:

Dicséret: Állhatatosság, hitben maradás
Elmarasztalás: Nincs már meg az első szeretet

Szmirnai gyülekezetnek írt levél:

Dicséret: Az anyagi szegénység hitbéli gazdagsággal párosul
Elmarasztalás: –

Pergamoni gyülekezetnek írt levél:

Dicséret: Ragaszkodás Jézus nevéhez egy ellenséges környezetben
Elmarasztalás: A gyülekezet megtűri az idegen tantást

Thiatirai gyülekezetnek írt levél:

Dicséret: Cselekedetei, hite, szeretete, szolgálata kiérdemli a dicséretet
Elmarasztalás: Tévtanító (Jezabel) megtűrése

Szárdiszi gyülekezetnek írt levél:

Dicséret: –
Elmarasztalás: Halott, mert a cselekedetei nem teljesek Isten előtt

Filadelfiai gyülekezetnek írt levél:

Dicséret: Nem tagadta meg az Úr nevét
Elmarasztalás: –

Laodiceai gyülekezetnek írt levél:

Dicséret: –
Elmarasztalás: A hite langyos – önelégültség és közöny

A negyedik résszel kezdődik a könyv apokaliptikus látomásainak leírása, amely Isten trónusa körüli viszonyokba enged bepillantani.

Betekintést kapunk az mennyei udvartatásba.

Innen kezdődik az a rész, amely azt írja le, amik ezután fognak megtörténni.

Az Isten trónusa előtt álló négy élőlény (hasonló Ezékiel könyvében is előfordul) Isten mindent uraló hatalmának jelképei és követei.

Az egész menny Istent dicsőíti.

Az isten kezében lévő 7 pecséttel ellátott könyvet, amely Istennek az utolsó időkre vonatkozó üdvtörténeti terve, senki sem tudja kinyitni, csak a Bárány. A Bárány (Krisztus) Isten mellett állva birtokolja az örökké tartó hatalmat Istennel együtt.

„de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.” (Jel 2, 4-5)

„A szeretet, az agapé Pálnál és János leveleiben a keresztyén élet teljessége. Jézus vádja, ti. az efézusi gyülekezet elhagyta az „első szeretetét”, nem azt jelenti, hogy a Krisztus iránti kezdeti rajongása és lelkesedése elmúlt, hanem azt, hogy meghidegült az atyafiúi szeretetben (vö. Mt 24:12). Szeretet nélkül pedig a keresztyén élet „semmi” (vö. 1Kor 13).” (Jubileumi kommentár 2507. oldal)

„Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet.” (Máté 24, 12)

„és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Kor 13, 2b)

„Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2, 26)

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16, 14)

Tudunk-e szeretni érdek nélkül?

A Biblia azt mondja, hogy szeressük az embertársainkat, de ne csak azokat, akikkel együtt ülünk a vasárnapi istentiszteleten.

„Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.” (Lukács 6, 32-33)

Hangsúlyos ebben a részben, hogy a gondolataink és tetteink legyenek összhangban és ez másokban is pozitív gondolatokat indítsanak el.

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5,16)

„Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak.” (Jel 3, 10)

„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Kor 10, 12-13)

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” (Jakab 1, 12)

„Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” (Róma 5, 3-5)

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Máté 10, 32-33)

Az állhatatosság és a kipróbáltság nem jön magától. Azért meg kell szenvedni.

Minél közelebb kerülünk Istenhez és Jézushoz, a Sátán annál keményebben fog támadni.

Lehet, hogy elesünk. Egyszer, kétszer, sokszor.

De reménységünk az a kegyelem, ahová ekkor is odafordulhatunk magunkat megalázva és kérhetjük Isten segítségét az ilyen szorult helyzetekben is.

„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” (Jakab 1, 4-6)

„És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!” (Jel 5, 13)

„A császárkultusz minden magasztaló jelzőjét Istenre és Krisztusra alkalmazza a mindenség éneke. Ez a merész „új ének” az őskeresztyénség öntudatos hitének és hitvalló bátorságának legszebb kifejezése.” (Jubileumi kommentár 2518. oldal)

„Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Ézs 42, 8)

„Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

(Fil 2, 9-11)

„Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.” (1Tim 6, 15-16)

„Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura.” (Jel 19, 16)

Mindenki dicsőíti a Bárányt, csak az ember nem.

Csak saját magunkat dicsőítjük vég nélkül.

Pedig ez az egész könyv arról szól, hogy Jézus minden mennyei fényességét feladva eljött értünk, hogy együtt legyünk újra!

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14, 1-3)

A Bárány, aki egyedül érdemli ki, felnyitja a könyv pecsétjeit, amelyekkel a végidők eseményei elkezdődnek. Az első négy pecséttel elindul a világot teljes egészében átható csapások megvalósulása: háború, betegség, éhség, halál.

A négy ló (fehér, tűzvörös, fekete, fakó) már Zakariás prófétánál is megjelenik.

Itt nem csak a föld bejárása a feladatuk, hanem a földre váró végidőbeli csapások elindítása.

Ekkor a csapások a föld negyedrészét érintik.

Az ötödik pecsét feltörésével megláthatjuk a mártírok lelkeit, amint Isten előtt vannak. Ebben a részben előrevetül a jelenlegi egyház üldöztetése és az elkerülhetetlen mártíromság.

A fehér ruha a bűntől megtisztított életet jelképezi.

A hatodik pecsét feltörésére megindul a föld és az ég megrendülése, amely földrengéseket és egyéb más kozmikus természeti jelenségeket jelent. A világ rendje felbomlik.

Most már mindenkinek világossá válik, hogy nincs kibúvó, közeledik az utolsó ítélet.

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2Kor 5, 10)

A hetedik pecsét feltörése előtt a vihar előtti csendben Isten angyalai elpecsételik az elhívottakat. A pecsét letörölhetetlen és egyértelműen jelzik az Istenhez való tartozást. Izrael 12 törzséből való elpecsételés azt jelzi, hogy végül is Izrael maradéka megtér. Dán törzse nincs benne a felsorolásban, mert valószínűleg a törzs sátánimádó lett, így kizárta magát az Istennel való kapcsolatból.

Az ókorban pecséttel jelölték meg a rabszolgákat és így lehetett tudni, hogy kinek a tulajdonai. Akiket itt elpecsételnek, azok Isten tulajdonai és Isten védelme alatt állnak. Ez még nem bűntelenség, hanem hovatartozás, ahogy Pál is mondja:

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 8, 38-39)

Azt láthatjuk, hogy a mennyei trónteremben minden nemzetből való győztesek vannak, akiket Jézus vére megváltott. Ők alkotják a mennyei győzedelmes egyházat.

Ez az egyház Istent és a Bárányt dicsőíti.

A hetedik pecsét feltörésével először a várakozás csap a tetőfokára, majd Isten meghallgatva szentjei imádságát, és elkezdi a végidőkben tartandó ítéletet.

A négy első trombitaszó eseményeket vált ki, amelyekben az egyiptomi csapások ismétlődése figyelhető meg, kozmikus méretekre kivetítve, de súlyosabban és nagyobb kiterjedésben. Az ítélet kiterjed az egész mindenségre, átfogja a földet, a tengert, az édes-vizeket és az égitesteket. Az ítélet fokozódását jelenti, hogy ezek a csapások már a föld harmadára kiterjednek.

“És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek.” (Lukács 21, 25-26)

A magasan repülő sas jelenti ki, hogy ezekkel a csapásokkal még nincs vége az ítéletnek, hanem azok még fokozódnak.

Az ötödik trombita hangjára az alvilágból démonok szabadulnak ki.

Ez a csapás is kapcsolódik az egyiptomi csapáshoz a sáskákkal, de ezek a teremtmények (démonok) nem a föld termését veszik el, hanem azoknak az embereknek sanyargatását végzik öt hónapon keresztül, akik nincsenek Istennek elpecsételve.

Az öt hónap megfelel egy sáska életideje és azt jelenti, hogy a sanyargatásnak időkorlátja van.

Ez a kép mutatja igazán meg, hogy bármilyen sanyarú is az ember helyzete, akkor sem tud elmenekülni az ítélet elől.

A hatodik trombitaszóra már a démoni seregek pusztítják az emberiséget, és a megmaradtak nagy része ezeket a lényeket imádta, elfordulva Istentől. Itt is az emberek harmadát érinti az angyalok által vezérelt démoni sereg pusztítása.

Az embereket tűz füst és kén ölte meg. A kén a pokol kínjainak a szimbóluma.

Az emberek java része az érzékelhető csapások ellenében nem akar még most sem megtérni, hanem folytatja a bálványokkal való paráználkodást.

„Ezért nincs mentségük, mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre.” (Róma 1, 21)

A tizedik fejezetben a jelenések színhelye megváltozik, újra a földre kerül a fókusz. Az erős angyal valószínűleg Gábriel. A „tenger és a föld” kifejezés a világ teljességét jelenti. A hét mennydörgés szavából Isten szól hozzánk, de ez az üzenet egyelőre megmarad titoknak.

Azzal, hogy „nem lesz többé idő” az angyal egyértelműen kijelenti, hogy a csapásokkal a földi élet jelenlegi korszaka lezárul, mert megvalósul Isten üdvözítő terve.

„Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a népek teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, amint meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó, eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.”” (Róma 11, 25-27)

Isten igéjének, könyvének átvétele és megevése azt szimbolizálja, hogy a prófétának eggyé kell válnia az üzenettel. Ez édes, mert benne van az evangélium és keserű, mert ítéletet hirdet.

A tizenegyedik részben szereplő 42 hónap, 1250 nap, három és fél év a hátralévő idő felét jelentik.

Isten temploma nem földi értelemben értendő, hanem a keresztyén egyház, amely Isten temploma még a pogányok támadásakor is megőrzésre kerül.

Isten két tanúja (akik Jézus előfutáraiként Mózesre és Illésre emlékeztetnek) bűnbánatra és megtérésre prédikálnak. De, mint a prófétáknak és Jézus követőinek meg kell hallniuk az Antikrisztus által.

„Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem tőle: Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb és bal oldalán? Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az aranyszínű olaj? Megkérdezte tőlem: Nem tudod, mik ezek? Azt feleltem: Nem, uram! Ekkor így felelt: Ezek ketten a fölkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak.” (Zak 4, 11-14)

A hetedik trombitaszó napjaiban következik be Isten titka, üdvözítő terve, amely előtt újra hallhatjuk Isten dicsőítését a mennyben.

Ezután megjelenik a szövetségláda, amely tartalmazza Isten ígéreteit és terveit, ami most meg fog valósulni.

A tizenkettediktől a tizennegyedig fejezetig megláthatjuk, hogy világvége az Krisztus ideje, még ha egy kis időre az Antikrisztus idejének látszik is.

A napba öltözött asszony, mint a Messiás anyja jelenik meg. Az asszony leírása az ég királynőjének a képében mutatja meg, hogy a teljes istennép (12 törzs) szülője. Az ószövetségben Isten népéről, mint Sion leányáról olvashatunk.

„Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint csőszház az uborkaföldön, vagy mint egy ostromlott város.” (Ézs 1, 8)

“Mintha vajúdó asszony hangját hallanám, először szülő nő sikoltozását. Sion leánya kitárja karjait, zihálva kiáltja: Jaj nekem, összeroskadok a gyilkosok miatt!” (Jeremiás 4, 31)

A másik kép, ami feltűnik, mégpedig egy hatalmas és tűzvörös sárkány, mint az asszony ellensége. Ennek hét feje és tíz szarva volt. A tűzvörös szín a gonosz, a démoni hatalmak jelképe. A hét fej a gonosz hatalmakat jelenti, míg a tíz szarv a hatalmának gigász erejét mutatja meg. A sárkány Isten teremtett világának ellenségeként jelenik meg.

A hét fej hét világbirodalmat is jelent, ahol már ötnek a hatalma elmúlt (Egyiptom, Asszíria, Babilon, Méd-perzsa Birodalom, Görögország) és a hatodik a Római Birodalom. A hetedik magának az Antikrisztusnak az egyesített királysága lesz.

A megszületett fiúgyermeknek a sárkány nem tud ártani, mert nála nagyobb hatalom védelme alatt áll, ezért a haragja Isten népe ellen fordul.

A mennyei harcban Mihály, aki Izráel védőangyala (Dániel könyve) vezetésével Isten angyalai győzelmet aratnak a Sátán és angyalai felett.

A Sátán és angyalainak nincs további maradása a mennyben, a Sátán hatalma innen kezdve már csak a földre korlátozódik.

Erről az eseményről szól az alábbi igerész:

„Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” (Lukács 10, 18)

Jézus kereszthalála és feltámadása lehetetlenné tette a Sátán további hatalmát a mennyben.

A végleges győzelem a Bárányé, aki vérével váltotta meg a világot és a kereszten egyértelművé tette, hogy „elvégeztetett”.

Az utolsó időkben a Sátán dühe Izrael ellen fordul, de Isten gondoskodik róluk. A puszta most is menedékként szolgál, mint annyiszor Izrael történetében. Az egész föld Isten oldalán áll a Sárkány pusztításával szemben.

A Sárkánynak be kell érnie, hogy csak Isten igaz szolgái ellen forduljon az általa alkotott teremtményeket használva, akiknek átadta a hatalmát.

A tizenharmadik fejezetben a tengerből előbukkanó fenevad hatalmának jelképei azt mutatják, hogy a Sátán minden pusztító erejével felvértezte a fenevadat. A leírás a Dániel 7-ben leírt négy vadállatnak az együttes tulajdonságait mutatja. Tehát a pusztító hatalom koncentrálódik és felerősödik. Egy olyan világhatalom bontakozik ki, amely az előző korszakok hatalmának a rossz tulajdonságait, elnyomó hatalmát egyesíti és felerősíti.

A könyv írásának az idejében a Római Birodalomra lehet gondolni, amely minden eszközzel fellépett Izrael és az újonnan megjelenő keresztyének ellen. Ez a hatalom évszázadokon át rettegésben tartotta a keresztyén gyülekezeteket.

A Jelenések könyvének ez a fejezete tele van kortörténeti utalásokkal, amelyek az akkori olvasóknak teljesen egyértelmű volt. Például a hét fejnél gondolhatunk a hét halomra, amelyen Róma épült fel. Az istenkáromló nevek a római császár felségjelzői.

A fenevad halálos sebének gyógyulása mutatja meg, hogy Krisztus feltámadásához hasonló tettet tud végrehajtani és ezzel kivívja a világ imádatát. A halálra sebzett fej Néróra utal, akiről úgy vélték, hogy él és vissza fog térni a hatalomba.

A kialakult császárkultusz önmagának követeli meg az Istent illető címeket és dicsőítést. Ennek csak az Isten igazából elszánt, Isten által eleve elhívott követői tudnak ellenállni, még ha ezért életükkel is kell fizetniük.

A második fenevad nem a tengerből, hanem a földből (Kis-Ázsia) bukkan fel. Kinézete bárányhoz hasonlít és megtéveszti a föld lakóit.

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Máté 7, 15)

Ez a hamis próféta az első fenevad hatalmát akarja vallási köntösben bújtatva megerősíteni. Ehhez semmitől sem retten vissza. Az elpecsételés ebben az időben a rabszolgák hovatartozását jelentette. Tehát aki viseli ezt a jelet, az a fenevad rabszolgája, az Istennek való elpecsételés ellenképe.

Aki nem hódol az első fenevadnak, annak az egzisztenciája, és élete kerül veszélybe. az az elpecsételés az Istenhez való tartozás ellenképe.

A 666 szám körül sok találgatás jelent meg koroknak megfelelően. Ez a szám egy emberre vonatkozik, aki rendelkezik az Antikrisztus jellemzőivel. A könyv megírásának idejében szokás volt, hogy a betűknek számértéke volt és ha ezt a számot héber betűkkel írjuk le, akkor az alábbi név adódhat: Neron Qesar. A görög átírás szerint a szó: thérion (vadállat).

A tizennegyedik részben megláthatjuk, hogy az Emberfia eljövetele beteljesedik, amely minden keresztyén legfőbb reménysége.

Az elpecsételt 144.000 már a Báránnyal van. Ők azok, akik Izraelből jöttek és nem hódoltak be a Sátánnak. Ezek csak Krisztust követték és engedelmesek voltak. A „nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek” nem feltétlenül jelenti a cölibátust. Inkább a kultikus paráznaságtól, a hatalmi összefonódásoktól és a császárkultusztól való távolmaradást jelenti.

Ezek feddhetetlenek, vagyis csalárdságoktól, hazugságoktól mentesek, hiszen Krisztus igaz követői.

Ezután újra angyalok jelennek meg a földön és előkészítik Isten ítéletét.

Az első angyal az egész földdel és minden néppel megismerteti Isten üzenetét: Isten ismeretére és dicsőítésére való felhívást.

„Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Máté 24, 14)

A második angyal bejelenti Babilon/Róma elestét. Ezt, mint megtörtént tényt mondja el.

A harmadik angyal az Antikrisztus által elpecsételtekre mond kivisszavonhatatlan ítéletet. Isten leghatalmasabb haragja sújtja a Sátán támogatóit.

Az ítélet kihirdetése után Krisztus, mint ítélő bíró és Isten képviselője jelenik meg. Az ítéletet az Emberfia kezdi el, mer elérkezett az az idő, amit eddig senki sem tudott.

„Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő.” (Márk 13, 32-33)

Az aratás után a szüret következik, így lesz teljessé az ítélet.

A kifolyt vér mennyisége jelzi, hogy az ítélet az egész világra kiterjed.

A tizenötödik fejezet azzal kezdődik, hogy a győztesek, akik hűek maradtak Istenhez és a Bárányhoz dicsőítő éneket énekelnek. Az ének részei az Ószövetségi igékből vett részletek.

Utána a mennyei szentélyből kijön az a hét angyal főpapi díszben, akik az utolsó és végső csapásokat mérik a régi világra. Amíg ezek a csapások be nem következnek, addig a szentélybe már nem mehet be senki.

A tizenhatodik fejezet bemutatja a végső csapásokat. A csapások emlékeztetnek az egyiptomi csapásokra. Míg az előző csapások a föld negyedét és harmadát érintik, itt már az egész föld megsínyli a csapásokat.

A harag hét poharának kitöltésével már legvégső stádiumba lépett a végítélet. Ami még megmaradt a Földön, most azok szenvednek a gyötrelemtől. De még így is kevesen térnek meg, hanem inkább a fenevadat szolgálják.

A három utolsó csapás már magára a fenevadra és az országára mér végső csapást.

A Sátán és szolgáló lelkei a föld királyait összegyűjtve készülnek a végső harcra, amelynek a helye Harmageddon. A szó pontos héber neve Hár Megiddó, azaz Megiddó hegye, amely nem más, mint a Kármel hegye, ahol Illés próféta megölte a Baal papokat.

A hetedik pohár kitöltésével megtörtént az ítélethez vezető út bejárása. A világ, benne a Sátánnal és Rómával már nem kerülheti el Isten jogos büntetését.

Az utolsó csapás után a „megtörtént” kifejezés azt fejezi ki, hogy az emberiségre váró csapások sorozatának vége.

A tizenhetedik fejezetben már közvetlenül Róma (Babilon) kerül sorra, amely a császárkultusz vallási szintre emelésével paráznaságot követett el. Az Antikrisztust szolgálja és nem a teremtő Istent. A fenevadon ülő nő az Isten egyházának ellentét jelenti, aki minden erejével a fenevad erejéből él. Ez utalás Róma istennőjére, a bíbor és a skarlát a császárhoz való tartozást mutatja meg.

„A Rómában székelő pápa azt állítja magáról, hogy ő Krisztus földi helytartója, Isten kizárólagos képviselője, és e tekintetben egyedülálló erőt, tekintélyt hordoz. Mondhatnánk, hogy református szájból könnyű ezeket a megállapításokat megtenni, de én magam is bevallom, hogy dideregve fogadtam ezeknek az összefüggéseknek a felismerését, mert a föld királyaival paráználkodó, velük együtt nem krisztusi eszközökkel manipuláló Róma hatása napjainkban már nemcsak a római katolikus egyházra jellemző. A magát reformáltnak, protestánsnak mondó közösségek mindegyike, megmételyezve a látvány-világ hatalmától, ugyanilyen lendülettel képes hűtlenné válni Krisztus iránt. Innentől kezdve érezhető, hogy érintve vagyunk mi magunk is, mert a mindenkori egyház – különösen a krisztus evangéliumát tagadó magyarázatok szerint – egyben hatalom is. Sok évszázados tapasztalat van e mögött a lázadó hangvételű meghatározás mögött, ugyanis az egyház viselt háborút, az egyház végzett népírtást, az egyház képes volt gazdasági alapokra cserélni a bibliai alapokat. Ez pedig a mi örökségünk is. Elődeink is katolikusok voltak, hogy ne csak azokat érje e tekintetben megjegyzés, akik napjainkban is azok.

A római katolikus egyház világbirodalom kiépítésére törekedett, és pontosan ez a bibliátlan szándék juttatta odáig, hogy a Krisztus visszajövetelét közvetlenül megelőző eseményék főszereplőjévé tegye. A II. vatikáni zsinat világosan kijelenti, hogy a római katolikus egyháznak ma is törekvése az, hogy uralma alá vonja az egész emberiséget és annak javait.” (György András, Somorja város református lelkipásztora.)

Az egyik angyal megmagyarázza Jánosnak a látottakat. A hét hegy megint Rómára utal, hiszen Róma hét hegyen épült. A hét hegy jelent még hét császárt is. A hetedik császár maga a fenevad, aki az akkor váradalmak szerint Néró újra feltámadását jelenti és így Jézus ellenpárjaként lesz Antikrisztus.

A tíz szarv tíz királyt szimbolizál, akik az Antikrisztussal együtt uralkodnak és elpusztítják Rómát még mielőtt Jézus ellen fordulnának. Még ebben a formájukban is Isten tervét hajtják végre.

A tizennyolcadik fejezetben befejezett tényként közli az angyal a gonoszság elestét. Az Emberfia felszólítja a népét, hogy különüljön el a gonoszságtól végérvényesen. Így nem érheti őket a pusztulás.

Itt elhangzik egy gyászének, amely emlékeztet Ezékiel Tirusz pusztulásakor elmondott énekére. Királyok, kereskedők, hajósok sajnálják, hogy az eddigi jövedelmező életmódjuk elmúlt örökre.

Róma pusztulása az ítélet végrehajtásával végérvényes.

A következő fejezetben a gyászénekekre, mintegy válaszként a mennyben örömujjongás veszi kezdetét.

A Bárány mennyegzője jelzi, hogy a menyasszony (az egyház) felkészült a Krisztussal való egyesülésre. A mennyegzőn mindenki a legjobb ruháját szokta felvenni és ékszerekkel, szépítőszerekkel ékesíti magát. Ennek ellenképeként a menyasszony csak fehér tiszta gyolcsot vesz fel, amely a szentek igaz cselekedeteit hirdeti.

Boldogok, aki együtt ünnepelhetnek a Báránnyal ebben az órában. Ez vigasztalás és bíztatás a földi egyház számára, amelynek még sok szenvedést és megaláztatást kell kiállnia.

A rész végén az angyal elhárítja János imádatát, hiszen ez csak a teremtőnek jár. Ezzel az angyal egyértelműen kijelenti, hogy egyetlen teremtmény sem jogosult a tiszteletre, imádatra és dicsőítésre, csak Isten.

Megnyílt az ég, mint Ezékiás prófétának, és valami fontos esemény történik. Krisztus (Isten Igéje) megjelenik győzelemre.

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.  Ő kezdetben Istennél volt.  Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.  Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” (János 1, 1-4)

„És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lukács 21, 27-28)

Régóta várjuk Krisztus második eljövetelét (Advent), amely most megtörténik. Mégpedig itt már erővel, hatalommal és dicsőséggel az angyali sereg élén.

Az angyal kijelentése egybecseng Ezékiel 39, 17-18 verseiben megjövendölt próféciával.

„Te pedig, emberfia – így szól az én URam, az ÚR –, mondd ezt a madaraknak, mindenféle szárnyasnak és mindenféle mezei vadnak: Gyűljetek össze, jöjjetek és gyülekezzetek mindenfelől az én véresáldozatom köré! Mert én nagy véresáldozatot készítek nektek Izráel hegyein: egyetek húst, igyatok vért!” (Ez 39, 17-18)

A Sátán két hatalmas eszköze, a fenevad és a hamis próféta élve vettetett a kénnel égő tűz tavába. Innen már nincs visszatérés.

Ez a végleges megsemmisülés helye, ahol a tűz betölti funkciói egyikét, az ítélet végrehajtását. A Jel 21,8 így fogalmazza meg: ez a második halál.

A huszadik fejezet megmutatja, hogy Isten ítélete nem áll meg a Sátán eszközeinél, hanem magának a Sátánnak is felelni kell az Isten ellen elkövetett bűnökért. Most már a földön sincs működési területe, hanem az alvilágban kell átgondolnia a tettei következményeit. Ez még nem a halála, de már nincs hatalma a földi események fölött.

Krisztus ezeréves uralma azzal kezdődik, hogy a meghaltak közül feltámadnak örök életre azok a szentek, akik nem hódoltak be a Sátánnak. Ugyancsak Krisztus oldalára kerülnek az Isten pecsétjével ellátott és még élő kiválasztottak is. Ezt nevezik első feltámadásnak.

„Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Tessz 4, 16-17)

„Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni.  Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk” (1Kor 15, 51-52)

„Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. (Máté 19, 28)

„Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.”

(Lukács 22, 28-30)

Akik részesei lesznek az első feltámadásnak, azok már nem mennek ítéletre és nem lesz részük a második halálban.

A messiási korszak időtartama a zsidó apokaliptikában különböző. Az ezres szám minden valószínűség szerint azzal az elgondolással függ össze, amely a világ történetét ezeréves időszakokra tagolt »világhét«-nek fogja fel, amely esetben az utolsó ezer év jelenti a befejező sabbatot. (Archanum)

Ez az ezer év már felkészülés arra, hogy Isten országa minden tekintetben betölti a mennyet és a földet.

Góg és Magóg motívuma Ezékiel 38. fejezetéből származik. Ahogy ott is az Istennel szembenálló erők, ugyanúgy Sátán és követői is vereséget szenvednek. Mégpedig végérvényes és visszavonhatatlan vereséget.

A Sátán követi a fenevadat és a hamis prófétat. Itt a vereséget nem a földi sereget mérik a Sátánra, hanem maga Isten. Sátán és követői a teljes teremtett világból kizárásra kerülnek.

Ekkor eljön a teljes és átfogó utolsó ítélet és minden halott feltámad arra, hogy Isten és a Bárány megítélje az életét. Akinek a neve nem található az élet könyvében, az követi a Sátánt a tűz tavába. Annak nincs tovább helye Isten teremtett világába.

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7, 21-23)

Ezután már nem lesz többé halál.

A régi világ végérvényesen elmúlt és átadja helyét Isten új teremtésének, amely az „új ég és új föld” kifejezéssel jelzi, hogy az új teremtés mindent áthat.

Ebben az új teremtésben csak azoknak van hely, akiknek a neve benne van az élők könyvében. Nekik megadatott, hogy Isten örökké velük legyen.

„Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta.   De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.” (Péld 2, 21-22)

„Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött!  Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?”  A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.  De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

(1Kor 15, 54-57)

Ilyen számunkra teljesen ismeretlen élet lesz Isten közelében:

„Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az ÚR ismerete, ahogyan a tengert víz borítja. Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz.” (Ézs 11, 6-10)

Az új Jeruzsálem Isten által alkotott tökéletes város, amelyben már nincs szükség templomra, mert Isten és a Bárány jelenléte feleslegessé teszi.

Továbbra is lesz menny és föld és vannak, akik a mennyben és vannak, akik a földön laknak. Az biztos, hogy teljes biztonságban lesznek az érintettek Isten féltő szeretetétől táplálva.

Az új Jeruzsálem úgy jelenik meg, mint a paradicsom. Míg Ádámnál az élet fája elzárva volt, itt már mindenkinek elérhetővé válik. Isten és a Bárány trónja, ami a Mennyben van, minden életnek a forrásává válik és innen indul ki az élet vize és leér a földre is, és paradicsomi állapotot állít vissza azoknak, akik a földet öröklik.

„Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.” (Zsolt 37, 11)

“Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig.” (Zsolt 37, 29)

“Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Máté 5,5)

Az új Jeruzsálem Átoktól mentes lesz – bűn és halál nem lesz többé.

Itt megtörténik az, amit sokan szerettek volna, de nem volt elérhető: Isten arcát látni.

Az utolsó részek megerősíti, hogy az itt leírtak igazak és be fognak következni.

A könyvet nem kell lepecsételni, így mindenkinek elérhetővé kell tenni. Ezáltal senki sem mondhatja, hogy nem volt lehetősége választani a jó és a rossz között és nem tudott megtérni a bűnös életből.

Jézus ugyanazokat a jelzőket használja magára, mint Isten:

„Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel 22, 13)

Még egyszer kijelentésre kerül, hogy csak azok lesznek az örökkévalóságban Jézussal, akik a földi életükben elfogadták Őt és nem tagadták meg a nehéz helyzetben sem (megmossák ruhájukat).

„Jézus után a Lélek menyasszonya szólal meg. Az egyház is sóvárogva néz Krisztus visszajövetele felé. Maga a Lélek esedezik érettünk (Róm 8:26), Ő veszi át a gyülekezetek és magánosok imáját, és viszi Isten trónja elé. A Jel felhívással fordul mindazokhoz, akik hittel hallják ezt a fohászkodást, hogy ők is mondják: „Jöjj”. Mindenki, aki szomjúhozza az élet vizét, Isten megigazító és új életet adó igéjét, vegye el ingyen. Ma még a kegyelem idejét éljük. Aki kész hittel elfogadni a Krisztus által ajándékozott romolhatatlan élet ajándékát, az örökéletet nyer.” (Jubileumi kommentár 2559. oldal)

János figyelmezteti a gyülekezeteket, hogy minden fontos dolog le lett írva ebben a könyvben és csak egészében szabad azt használni – ez Isten megváltó üzenete az emberiséghez.

Gyülekezet válasza: Jöjj Uram Jézus! (marana-tha)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*