„ Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”(Zsoltárok 23, 1-4)
Egy ismerősöm elmesélte , hogy mielőtt megbetegedett Covidban, az előtte való héten különös álma volt. Szép mezőt látott, ahol a fényviszonyok nem olyanok voltak, mint a Földön. Egyszerre sok-sok bárány jött a mezőre, sokkal szebbek voltak, mint a földiek, és nem ballagtak, hanem suhantak a réten. Látta, hogy valaki szünet nélkül figyeli a nyájat. Rájött, hogy Jézust látja. Elkezdte dicsőíteni az Istent, de nem jött ki hang a torkán, és felébredt. Azon tűnődött, hogy talán az Úr hamarosan hazaviszi őt, és ott lesz a bárányok között. Aztán jött a betegség, amiből felépült, így az álomból az a megértés maradt meg, hogy Jézus megőrizte őt a megpróbáltatásban itt a földön. A Jó Pásztor szüntelenül figyelte és támogatta az egész családját a nehéz napokban.
Ha az Úr mellett maradunk, ő minden nap ad friss lelki táplálékot. Mindenkinek a szüksége szerint és személyre szabottan! Így válsz szabaddá az emberi véleményektől. Így lesz békességed, így lesz gyógyulásod. De úgy adja ezeket Isten, hogy amit tőle kapunk, azt adjuk tovább. Ne csak egy belső körben, hanem azoknak is, akik kívül vannak. A friss üzenet kívánatos lesz másoknak is, felkelti az érdeklődésüket.
Nem lesznek erősek a hívek, ha mindenféle más lelki eledelbe belekóstolnak, itt is rágcsálnak egy kicsit, meg amott is. Elgyengülnek, ha a mérgező gyomokat megeszik, és nem különítik el a tiszta tápláléktól. Szüntelen éhesek maradnak, ha lelegelt mezőkre tévednek, ahol van valamicske eledel, de nincs friss hajtás, nincs friss üzenet, ami az adott helyzetben éppen kellene. Az emberek által túl magasra tett ,ékesen szóló és fennkölt táplálék után a kisebbek ágaskodnak ugyan, de nem érik el, nem értik, így ők is éhen maradnak. Fontos, hogy nem szabad elkóborolni Jézus mellől. Akik állandóan követik Jézust, jól tápláltak lesznek, mert a fejlődésükhöz szükséges megfelelő ellátásban részesülnek. Kapnak zöld füves legelőt: új üzenetet, új kijelentést, megértést, lelkileg kövérednek, csillog a szemük, és Uruk segítségével szinte suhannak az életmezőn. Át mindenféle megpróbáltatáson és veszélyen, mert „a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti” ( Jn 10, 3b )
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?