„Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad.” (Zsoltárok 111, 3)
Sok évvel ezelőtt találták meg egy afrikai bányában a világ legszebb és legnagyobb gyémántját. Felajánlották Anglia királyának, hogy foglaltassa be díszkoronájába. A király Amszterdamba küldte a követ, ahol egy szakértő csiszoló kezére bízták. Ez fogta a megfizethetetlen értékű drágakövet, és egy rovátkát vésett bele. Azután erős ütést mért rá egyik szerszámával, és íme, a drágakő két részre tört. Azt gondolná az ember, micsoda kíméletlenség, micsoda könnyelműség! De nem! Hetekig készítette elő és tervezte ezt az ütést, rajzokat és modelleket készített a kőről, a legnagyobb gonddal vizsgálta meg a minőségét, a hibáit és a repedési vonalakat. Ő volt az egyike a világ legügyesebb drágakőcsiszolóinak.
Úgy gondolod, tévedés volt ez az ütés? Nem ! A mester ügyességének a csúcspontja volt. Szükséges volt, hogy a drágakő a legtökéletesebb alakot, a legszebb csillogást, és a legnagyobb fényerőt adja. A két félből két folt nélküli tökéletes követ nyert.
Így Isten is megengedi néha, hogy rettenetes „ütések” érjenek bennünket. Fájó sebeket kapunk, összerándulnak az idegek, és halálfélelmében felkiált a lélek. Úgy látjuk, szörnyűséges tévedés ez az ütés. De nem az, mert mi Isten számára a világ legértékesebb drágakövei vagyunk. És Ő az egész világmindenség legügyesebb „drágakőcsiszolója”. Egyszer majd a mennyei Király koronájában kell tündökölnünk. Ahogyan most a kezébe vesz, pontosan tudja, hogyan kell formálnia bennünket. Egyetlen olyan ütést sem kapunk, amelyet Isten szeretete nem gondolt volna át és nem tervezett volna meg előzetesen. Ezzel akar bennünket megáldani és szellemileg úgy meggazdagítani, ahogyan azt sohasem tartottuk volna lehetségesnek.
„ Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak, rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva „ ( Zsolt 111, 7-8 )
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?