Lukács az orvos

Az evangélium, amely a szinoptikus evangéliumok egyike, szerzőjének a II. század óta azt a Lukácsot tartják, aki Pál apostol útitársaként az Apostolok Cselekedeteit is írta. Civil foglalkozását tekintve orvos volt, ami már utal a részletekre kiteljesedő pontos megfigyelések jelenlétére.

Az evangéliumot Kr. u. 80 körül írhatta Antiochiában. Az evangélium összeállításában több forrást is használt. Ezek között lehetett a Márk evangéliuma és Jézus beszédeinek gyűjteményét. Az evangéliumra jellemző az aprólékos részletekre való figyelés, szinte történeti pontossággal való megjelenítése az eseményeknek.

Az evangéliumot nevezik a nők evangéliumának is, hiszen a többi evangéliumhoz viszonyítottan többet foglalkozik az asszonyok cselekedeteivel. A férfiak mellé szívesen állít asszonyokat a történetek elbeszélésében.

A könyv pogányokból lett keresztyéneknek íródott ugyanúgy, mint Márké. Azoknak, akik a saját vallásukból kiábrándulva kerestek valami igazit.

Lukács azt kísérli meg megértetni az evangélium olvasóival, hogy Jézus eljövetele, cselekedetei, valamint az elkövetkező missziói kor megfelel az Ószövetség ígéreteinek, azok beteljesülése.

Jézus születése körüli események pontos idő és helymeghatározása nem ad esélyt a kételkedésre. Igen ez megtörtént! Jézus születése körül angyalok nyüzsögnek, irányítják az eseményeket. Látszik, hogy nem szokványos szülésről van szó. Isten az öröktől fogva előkészített kegyelmének jelére elérkezettnek látta az időt, és az Ószövetségi ígéretek szerinti történésekkel elhozta a Messiást.

Csak ebben az evangéliumban olvashatunk a gyermek Jézus csodálatos tanításáról a jeruzsálemi templomban. Már ekkor világosságra hozza, hogy az Atyához tartozik.

Jézus nemzetségtáblája itt egészen Ádámig visszamegy kifejezve, hogy Jézus nem csak a zsidóknak jött vissza, hanem minden néphez.

A kilencedik fejezetben Jézus munkájába bekapcsolódnak a tanítványok is. Jézus felkészítette őket, és elékezettnek látta az időt a szolgálatuk elindítására. Hiszen nemsokára már nélküle kell a jó hírt továbbvinni a népeknek.

A hetvenkét tanítvány kiküldésekor nem szépíti a helyzetet a tanítványok előtt. Nehéz feladatra küldi őket, ellenséges területre, ahol nem fogják jó szemmel nézni a tevékenységüket. Visszatérve mégis lelkesen számolnak be a csodákról, amelyeket átéltek, amelyeket tettek. Isten rajtuk keresztül működött, a neveiket feljegyezte. A jó és engedelmes szolga méltó a jutalomra.

A tékozló fiú példázatában Jézus megmutatja, hogy minden bűnből van szabadulás. De a szabadulást megelőzi az őszinte megbánás. Ezt már Dávidnál is láthattuk, amikor megalázta magát a bűn elkövetése után az ÚR előtt.

A farizeus és a vámszedő példázata megdöbbentő tanulsággal szolgál. Isten előtt a bűnös megtérése az igazi tett. Ne mi magasztaljuk fel magunkat, hiszen bűnösök vagyunk mi is.

Csak Jézus tökéletes áldozata veheti el fejünk felől az igazságos büntetést. Adjunk érte hálát és valljuk meg bűneinket. Mint a vámszedő.

Jézus, mielőtt felvitetett a Mennybe sok embernek megjelent egyértelműen jelezve, hogy legyőzte a halált. Van hatalma a halál fölött is.

Az evangélium által megszólított olvasók számára ez az igazi örömhír. Jézus meghalt a bűneink megváltásáért és a feltámadásával elment előkészíteni az utat a halálból az örök életre.

Milyen jó annak, akinek van türelme várni és a megfelelő időben felismeri a jelet:

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.” (Lukács 2, 29-32)

A jeruzsálemi templomban való időzés mögé újabb jelként ismét jellegzetes háttér rajzolódik Simeon és Anna személyében. Hogy Simeon próféta, azt Lukács nem említi ugyan kifejezetten, de az isteni szózatra és a Szentlélekre való utalás ilyenként jellemzi. Egyúttal az is kitűnik, hogy Izráelben ebben az időben vannak jellegzetesen messiásváró körök vagy csoportok és Simeon ezekhez tartozik. A templomban az isteni jövendölés ígérte találkozás megtörténik: ez a találkozás egyik oldalról nézve nyilvánvalóan Isten Lelkének munkája, másik oldalról tekintve azonban Simeon hit béli fogékonyságának a következménye.

„Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt.” (Ézsaiás 40, 5)

„Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását.” (Ézsaiás 52, 10)

Simeon türelmesen várt az Isten által megígért Messiásra. Nem csak várt és várt, hanem amikor eljött az idő, akkor fel is ismerte az eléje hozott csecsemőben a Messiást. Már itt kibontakozik, hogy Isten most már túlmutat Izraelen a megváltást kiterjeszti a világ minden népére.

Várjuk ilyen hálás szívvel Jézust? Akarjuk, hogy az életünk része legyen?

Hittel el tudjuk mondani, hogy Jézuson kívül nincs semmire sem szükségünk?

Ha igen, akkor Simeonnal együtt lehetünk boldogok és hittel várhatjuk Urunk dicső visszatérését.  Járj nyitott szívvel és szemmel, hogy felismerd, ha az Úr lép hozzád.

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3, 20)

Jézus tanításait hallgatva végig lehet gondolni az életünk legfontosabb kérdéseit:

Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket, mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.” (Lukács 6, 22-23)

Lukácsnál a boldogmondások a szociális ínségben lévők nyomorát adja vissza és a rászorultakat szólítja meg közvetlenül.

Jézus boldogoknak nyilvánítja azokat, akiknek életére a szegénység, az éhezés, a könnyeket fakasztó bánat és az ő személyéért támadt üldözések súlya nehezedik. Nem életüknek ezek a terhei teszik őket boldoggá, hanem azért „jó nekik”, mert Jézusban eljött a Szabadító számukra, aki eddigi sorsukat visszájára fordítja: Isten országának örököseivé teszi őket, vigasztalást és örömöt ad nekik nagy bőséggel, kitaszítottakból és megvetettekből jutalmazottakká, a próféták örököstársaivá teszi őket. „Jó nekik”, mert életsorsuk olyan lelki magatartást érlel meg bennük, amely fogékonyakká teszi őket a Szabadító ajándékainak hő óhajtására és boldogító elfogadására, ellentétben azokkal, akik földi gazdagságban, anyagi javak bőségében, evilági örömök hajszolásában és emberek előtti népszerűségben keresték életük tartalmát.

Ma sincs ez másképp. Ha valaki tiszta szívből Jézust választja, akkor egyvalamire számíthat. A világ elfordulására. A világ jobban szereti a sötétséget, mint a világosságot. Jézus követője világosságban jár, ezért utálatos a világ számára.

Ezért írja Pál:

„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12, 1-2)

Értsük meg, hogy Jézus követése nem egyenlő a testi boldogsággal! Hamis az a kép, amely azt mutatja be, hogy Jézus követőinek már itt ebben a világban gazdagság, egészség, boldogság a jutalma.

Ne elégedjünk meg az evangélium lebutításával. Kelljen nekünk a teljes evangélium az üldöztetésekkel, megkülönböztetésekkel, kitaszítottsággal. Miért? Mert ez az út készít fel arra, hogy Jézussal kézen fogva lépjünk be Mennyei Atyánk országába!

A felkészítés után jön az gyakorlat, ahol megmutathatjuk, hogy mennyire vagyunk Jézus követői:

 „Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak.” (Lukács 9, 1-2)

Jézus elszakadóban van Galileától, a tanítványok egyre inkább előtérbe lépnek. Most kiküldi őket népük közé: ez nekik éppen úgy próba, mint a népnek. A küldetésnek először tartalmát ismerteti Lukács: a tanítványok ugyanazt a mennyei megbízatást és erőt kapják, amelyet Jézus kapott az Atyától: Így küldetésük révén Isten fokozottan kínálja fel népének az üdvösséget.

Jézus felkészítette a tanítványait nem csak szóban, hanem életmódjával, tetteivel és végül a hatalmával. Jézus tudja, hogy ez nagy próbatétel mindenkinek. A tanítványoknak ugyanúgy, mint azoknak, akikhez a tanítványok mennek.

Jézus megmutatja, hogy hatalma túlmegy saját testi megjelenésén. A tanítványok (kisebb-nagyobb botlásokkal) képesek továbbadni a népnek (először Izraelnek, majd az egész világnak) az üzenetet, és bármilyen furcsa, a világ egy része megérti, befogadja és magáévá teszi a jézusi életformát.

Mi már magunkévá tettük ezt az életformát?

De mi is kell ehhez?

Taníthatóság, eltökéltség, alázat mindenképpen kell.

Ahhoz, hogy az üzenetet átadjuk másoknak, kapcsolatot kell kiépítenünk velük.

„Nem vezet saját út embertől emberig. A legszeretőbb együttérzés, a legátgondoltabb pszichológia, a természetes nyitottság sem hatol el a másik emberhez, lelki közvetlenség nem létezik.  Krisztus áll közöttünk. Csak rajta keresztül vezet út a felebaráthoz. Ezért van az, hogy a legígéretesebb út a másikhoz az érte való imádság, és a Krisztus nevében mondott közös imádság a legvalódibb közösség.” (Bonhoeffer Követés)

Vértezzük fel magunkat Isten Szentlelkével amikor másoknak akarunk Isten országáról beszélni. Majd Ő megadja a megfelelő szavakat. Csak merjünk a nekünk adott talentummal élni és cselekedjünk!

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*