„ ….Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács 2, 10,11)
Megszokottá vált mostanra az a gondolat, hogy a karácsony sok ember számára nehéz időszak. Ebenezer Scrooge * és az ő – finoman szólva – problémája ezzel az ünneppel már nem csak egy történet Dickens tollából. Ez már a mindennapok része. Talán mindig is így volt. Talán az ünnep öröme mindig is szálka volt azok szemében, akik nehezen tudták elképzelni, hogy van miért örülniük.
Nem is olyan rég hallottam valakitől, hogy milyen nehéz lesz a karácsonya, mert a családjában szívfájdító dolog történt. Azóta teljesen eluralkodott náluk a reménytelenség és a megsemmisülés érzése. Ilyen körülmények között, amikor még friss a fájdalom, képtelenség örülni a karácsonynak. Nehéz lenne elfelejteni a történteket.
Megértem. Mármint jogosan érzünk így, hiszen a karácsony egy olyan időszak, amikor megnő a család körében eltöltött idő mennyisége. Az ünnepek még a legjobb körülmények között is feszültek tudnak lenni. A különböző személyiségek taposóaknái között manőverezni még akkor is nehéz, ha nincs betegség, válás vagy üres szék az asztalnál. Amitől az év legcsodálatosabb időszakává válik, ugyanattól az év legkeményebb időszaka is. A saját családom sem volt mentes ettől a jelenségtől.
De engedjék meg, hogy kicsit vitába szálljak ezzel a gondolattal, a lehető legnagyobb tapintattal megközelítve. Úgy hiszem, épp fordítva kell szemlélnünk ezt. Mélyen beleivódott ugyanis kollektív kulturális tudatunkba, hogy a karácsony a boldog embereké. Tudják, azoké, akik idilli családi környezetben körülülik a karácsonyfát a kandallótűz mellett. A karácsony az egészséges embereké, akik könnyen nevetnek, pont akkor, amikor kell, nem igaz? A külvárosi boldogságban élő sikeres és szép emberek könnyen tudják élvezni az ünnepeket. Nem tévednek el útközben a tavaly kapott GPS miatt. Az arcuk csak úgy ragyog, miután a családdal összebújva a kanapén megnéztek egy karácsonyi klasszikust, az óriási síkképernyős tévén. Úgy élünk és úgy viselkedünk, mintha az ilyen embereknek lenne kitalálva a karácsony.
Pedig fordítva van. A karácsony, a Megváltó megtestesülésének hatalmas története, mindenkinek szól, különösen azoknak, akiknek megmentésre van szükségük. Jézus kisbabaként megszületett, hogy megismerje a fájdalmat, és együtt érezzen gyengeségeinkkel. Jézus olyanná lett, mint mi, hogy feltámadásában mi is olyanná váljunk, mint Ő, megszabaduljunk a halálfélelemtől és a veszteség fájdalmától.
Jézus első feljegyzett imádói nem tartoztak a kiváltságosok osztályába. Szegény, cserzett bőrű pásztorok voltak, akiket megviselt az élet és a munka. Sokan lenézéssel tekintettek rájuk. Jézus azokért jött, akik amikor tükörbe néznek, egy csúfságot látnak benne. Jézus azokért a lányokért jött, akiknek az apjuk soha nem mondta, hogy szépek. A karácsony azokért van, akik egyedül mennek az ingyen konyhára ebédelni. A karácsony azokért van, akiknek az életét tönkre tette a betegség, és egy újabb karácsony gondolata lehetetlen álomnak tűnik. A karácsony azoké, akik magányát csak a közösségi média csillapítja olykor. A karácsony azoknak szól, akiknek a házassága zátonyra futott, és azzal a veszéllyel fenyeget, hogy végleg elsüllyed. A karácsony annak a fiúnak szól, akinek az apja folyton vadászfelszerelést ad ajándékba, pedig ő művészeti eszközöket szeretne. A karácsony a dohányosoknak szól, akik még a halálos ítélet ellenére sem tudnak leszokni. A karácsony a prostituáltaknak, a házasságtörőknek és a pornófüggőknek szól, akik mindig rossz helyen keresik a szerelmet. A karácsony az egyetemistáké, akik a családjuk körében ülve is alig várják, hogy kijussanak egy újabb italra. A karácsony azoké, akiknek az álmai kudarcba fulladtak. A karácsony azoknak szól, akik elherdálták a család nevét és vagyonát, és most szeretnének „haza” menni, de nem tudják elképzelni a szívélyes fogadtatást. A karácsony a szülőké, akik végignézik , ahogy gyermekeik házassága darabokra hullik. A karácsony valójában a bűnösöknek szóló kegyelem evangéliumáról szól. Mindannak köszönhetően, amit Krisztus a kereszten tett, a jászol a legreményteljesebb hellyé válik a reménytelenségtől elsötétült világegyetemben.
Irónia az iróniában, hogy a karácsony azoknak szól, akiknek a legnehezebb örömöt találniuk ebben az ünnepben. A karácsony igazából épp azoknak is szól, akik a leginkább gyűlölik ezt az időszakot.
Matt Redmond
*Charles Dickens Karácsonyi ének c. regényének főhőse, egy megkeseredett és fösvény ember, aki gyűlöli a karácsonyt, ám épp egy karácsonykor átélt különös látomássorozatnak köszönhetően új emberré válik.
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?