A levél írója ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy magas műveltséggel rendelkező zsidó származású keresztyén volt, aki talán még Timóteust is ismerte. A levél keletkezési helye talán Róma a Kr. u. 70-90 körüli időben.
A levél olyan zsidókeresztyéneknek szól, akik olyan gyülekezetben vannak, ahol a pogányokból lett keresztyének alkotják a többséget és az ő bátorításukra, hitük megerősítésére íródott ez a levél, amely inkább megfelel egy teológiai értekezésnek.
„A szerző egy olyan gyülekezetet lát maga előtt, amely kezd megfáradni a hitben, és az a veszély fenyegeti, hogy hátat fordít a Krisztusban ajándékul nyert üdvösségnek. Nem kívülről támadó üldöztetések fenyegetik, hanem általános belső megerőtlenedés.” (Biblia magyarázó jegyzetekkel)
A levél első részében tömören összefoglalja Jézus üdvtörténeti jelentőségét. Jézus kinyilatkoztatásai és tanításai felette állnak az ószövetségi prófétai megnyilatkozásoknak.
Megmutatja a levél szerzője, hogy már a Zsoltárok is Jézusra mutattak, Őt mindenek felett lévő Istennek tartották.
A szerző megmagyarázza az olvasóknak, hogy Istennek azért kellett emberré lennie, hogy megtudja milyen a kísértés és a fájdalom és segíteni tudjon az embereken.
Ha a Jézusba vetett bizalom meginog, akkor ez egyet jelent az Istentől való elszakadással. Ugyanúgy, mint a választott nép példája mutatja a sivatagi vándorlás idején.
Jézus úgy kerül ábrázolásra, mint főpap, akihez nyugodtan odajárulhatunk minden bűnünkkel, mert megérti azokat és kegyelemben részesíti a gyülekezetét.
Minden szolgálatra, a legkisebbre és a legnagyobbra is Isten hív el.
A gyülekezet tagjai nem töltik be azt a feladatot, hogy tanítsanak másokat, mert még mindig ők szorulnak tanításra. A szerző szerint az igazság megismerése után a tanítványoknak tovább kell lépniük. Akik erre képtelenek és újra, meg újra elbuknak, azoknak már nem lesz esélyük a megújulásra.
Isten ígéretei nem változnak, ezekben való hitetlenkedés nem használ, sőt megrontja a viszonyt ember és Isten között.
Jézus főpapsága két nagyon fontos pontban eltér a zsidó főpapoktól. Az Ő főpapsága soha nem ér véget, hiszen legyőzte a halált és mindenkor él. Az ő áldozata egyszer és mindenkorra érvényes, így nem kell újabb áldozatot bemutatni.
A 8-10 fejezetek Jézus főpapságát hasonlítja össze az ószövetségi főpapokéval, kiemelve, hogy Jézus papi szolgálata messze túlhaladja az Ószövetség rendelkezéseit. Jézus az új szövetség közbenjárója, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örök életet.
Az igazság megismerése utáni szándékos bűnért már nincs áldozat, hanem csak ítélet.
A 11. fejezetben a hit hőseinek felsorolásával mutatja be a szerző, hogy a hit már a teremtés után fontos helyet foglalt el az ember életében, és az emberiség történetében folyamatosan jelen van. Ennek a hitnek a szerzője és beteljesítője Jézus.
A levél a hitben való járásra, szeretetre és a tiszta életvitel folytatására hívja fel a figyelmet. Ezekben nem szabad lankadni, viszont az idegen tanításoktól távol kell magát tartani a gyülekezetnek.
Viszont a jó cselekedetek és a jótékonykodás kedves Isten előtt.
„A levél nagy értékű hitvallás, Krisztus főpapi tisztéről való tanítása pedig a korai keresztyén teológia jelentős mondanivalója.” (Biblia magyarázó jegyzetekkel)
„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.” (Zsid 1, 1-4)
Ugyanez a gondolat olvasható más helyeken is:
„Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” (1Kor 8, 5-6)
„Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1, 15-17)
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (János 1, 1-3)
„Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által, aki miután felment a mennybe, Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.” (1Péter 3, 21-22)
„aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2, 6-11)
„Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.” (Zsid 9, 15)
Amit a mindennapokban használhatunk a fenti igaszakaszból:
Alapvetően fontos tisztázni, hogy ki hitünk tárgya.
Ha ezt tisztáztuk, akkor van egy bökkenő. Nem mondhatjuk azt, hogy nem tudjuk az elvárásokat, nem is merjük a játékszabályokat.
Isten pontosan kijelenti magát a természetben, a Bibliában.
Mindenhol ott van és mindig lehet rá számítani.
„és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28, 20b)
Lássunk egy másik igerészt.
„Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!”” (Zsid 1, 5-6)
Egyértelműen láthatjuk, hogy kicsoda is Jézus valójában.
„Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged!” (Zsolt 2, 7)
„Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: „Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.”” (Apcsel 13, 33-34)
„Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” (Máté 16, 27)
„És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.” (Máté 24, 30-31)
„Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.” (2Thess 1, 7-8)
A fenti igerészektől függetlenül nincs egyetértés Jézus személyével kapcsolatban.
Vannak olyan gyülekezetek, akik Jézust, az Igét teremtménynek tartják. Olyannak, mint az angyalok, vagy az emberek.
Van olyan gyülekezet, aki szerint Jézus = Mihály arkangyallal.
Ha ez igaz, akkor miért mondja egy angyal, aki Mihályhoz hasonló:
„Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: Istent imádd!” (Jel 22, 8-9)
Hitünk szerint nem a teremtményt, hanem a teremtőt szabad és kell imádni. Ez az Ő előjoga.
Egy újabb igerészben az alábbiakat olvashatjuk:
„Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsid 5, 11-14)
A Biblia tanulmányozásával lépnünk kell előre a hit témájában.
„Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor 3, 1-3)
„Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.” (1Péter 2, 1-3)
„Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. Így is fogunk tenni, ha Isten megengedi.” (Zsid 6, 1-3)
„Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer Istentől; amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, átok vár rá és végül megégetés.” (Zsid 6, 7-8)
„De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” (Zsid 6, 11-12)
Mi még mindig tejet kívánunk?
Készüljünk már fel a lelki felnőttségre. Eltelt több, mint 2000 év és még mindig helyben topogunk. Lehet, hogy ezért nem jön vissza az Úr? Várja, hogy végre felnőjünk?
Nem az értelmi képességünkkel van probléma, hanem az akaratunkkal. Nem szeretünk dönteni. Pedig döntenünk kell, hogy kit követünk. Az Istent, vagy a Sátánt.
„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6, 24)
Ha Istent követjük, mert Isten megengedi nekünk, akkor legyünk felkészültek lelkileg.
„Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos.” (Máté 25,1-2)
Nem elég várni az Úr Jézus eljövetelét. Oda kell szánnunk az életünket teljesen Istennek, hogy világítsunk, gyümölcsöt teremjünk, hogy lelkileg kifejlett felnőttek legyünk. Akik meg tudják hozni a helyes döntést.
Vélemény, hozzászólás?