„Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost.”
Az Utrecht nevű holland teherhajó – amely utasokat is szállított – csöndesen haladt a Vörös-tengeren át. Fullasztó a hőség, a trópusi nap könyörtelenül süt, és teljes a szélcsend.
Két óra tájban Bangka , a kukta,a személyzeti konyhából feljön a fedélzetre egy nagy darab hússal a vállán, hogy a Sahib nevű tigrisnek vigye. Sahib rendkívül nagy és elrettentően vad királytigris volt. Ketrecét sűrű függönnyel kellett körülvenni, mert az utasok puszta látása dühbe hozta a tigrist, amely fogolyként utazott az amszterdami állatkertbe. A fiú végighaladt az elhagyott folyosón, felmászott a lépcsőn a hátsó fedélzetre, és szokása szerint félrehúzta a nehéz függönyt, amely mögött Sahib ketrece volt.
Abban a pillanatban azonban Bangka hátrahőkölt és felkiáltott. A ketrec ajtaja nyitva volt, a ketrec pedig üres! Amikor Bangka magához tért ijedtségéből, eszébe jutott, hogy reggel elfelejtette az ajtó reteszét visszatolni. Ráadásul a tigris éppen a szokásos koplaló napja után volt, és ez még veszélyesebbé tette. A sápadt fiú igyekezett biztonságba helyezni magát, miközben szeme tágra nyílt a rémülettől.
Ahogyan az a legnagyobb hőség óráiban szokásos volt, a gőzös folyosóin és fedélzetén senki sem tartózkodott. Csak a hajó elején , ahol állandóan enyhe szellőcske fújdogált, tartózkodott négy idősebb hölgy. Ott ült a padlón a kis Feri is, és építőkockákkal játszott. A kisfiút Batáviában tették fel a szülei a hajóra, és egyedül utazott a Rotterdamban lakó nagymamához. Valamennyi utas kedvence volt, és kivált a négy hölgy, akinek társaságában most is tartózkodott, vette őt anyai módon gondjaiba.
Hirtelen megdermedtek a rémülettől. Mintegy tíz méternyire tőlük állt mozdulatlanul a tigris, fenyegető tartásban. Enyhén lengette sárga csíkos farkát. Hirtelen megmozdult a vadállat, és hangtalanul közeledett. A nyugszékek sorának végén megállt. Nagyot ásított, majd a ketrece irányába nézett. Már-már úgy látszott, hogy visszafordul, amikor hírtelen feltámadt benne a vadállati ösztön, és szőre felborzolódott. Fölfedezte a gyermeket! Az pedig csak játszott tovább, nem is sejtve, mi történik.
Figyelmesen rakta egyik követ a másikra. Egyik pótmamája előző este elmondott neki egy bibliai történetet, amelyet nem felejtett el, és most Ferike Jerikót építette, annak a híres falait. A tigris támadásra készült, halálos karmai fokozatosan előbújtak mancsaiból, míg pupillája összeszűkült. A padlón végignyúlva lassan csúszott egyre közelebb. Már csak ugrásnyira volt áldozatától. Kinyúlt teste megmerevedett, hátsó lábának izmai görcsösen összehúzódtak.
Ferike ebben a pillanatban fejezte be építményét. Az utolsó kockát is felrakta, előtte álltak Jerikó falai. Elragadtatva nézte a kisfiú saját művét, arca felragyogott az örömtől. És most következett a játék második része. Ferike kinyújtotta kezét, és a játékdobozából elővett egy fényes trombitát. Szájához emelte, és teljes erőből belefújt. Megszólaltak Jerikó kürtjei!
És most valami elképzelhetetlen dolog következett. Mintha ostorral vertek volna végig rajta , felállt a tigris, szeme rémülettel telt meg. Villámgyorsan megfordult, átugrotta a nyugszékeket, és eltűnt a néptelen fedélzet irányában. Amikor fél óra múlva a matrózok nagy nehezen a ketrecébe terelték, még akkor is remegett a félelemtől. Minden vadság elszállt belőle. Legyőzötten és alázatosan húzódott meg a ketrec egyik sarkában és nyalogatta a mancsait.
Isten vette védelmébe ezt a gyermeket, és meghallgatta szülei imádságát, akik gyermeküket Isten oltalmába ajánlották a hosszú úton.
A két csoda közül melyik látszik nagyobbnak? Ferike csodája, aki egy játéktrombitával meghátráltatta a ragadozó tigrist, vagy a jerikói kürtöké, amelyek hangjára mintegy 3200 évvel ezelőtt Jerikó bevehetetlen falai leomlottak?
Mindkét alkalommal az élő Isten nyúlt közbe, aki meghallgatta az imádságokat.
H. Schefer
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?