„Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Ezért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.” (Bír 13, 1)
„A filiszteusok a Kr. e.-i 12. században telepedtek meg Palesztína partjain, a termékeny tengerparti síkságon. A filiszteusok az égei-tengeri népek csoportjába tartoznak. Ámós és Jeremiás könyve szerint Kréta szigete volt őshazájuk (Ám 9:7; Jer 47:4). Telepeik öt erődített filiszteusoktól kapta a nevét. A filiszteusok Izráel legszívósabb ellenfeleinek bizonyultak a történelem folyamán. A kanaániták mellett Izráel ősi ellenségeinek számítottak, mert igényt tartottak az ígéret földjére. Századok telnek el, míg végre sikerül Izráelnek a teljes fölényét biztosítani a filiszteusok fellett.” (Jubilumi kommentár 494. oldal)
„Sámson személyének jelentőségéhez tartozik annak a ténynek a hangsúlyozása, hogy születését Isten előre jelenti. Csak egészen kevesen voltak olyanok az üdvözítés története folyamán, akiknek az élete ilyen módon kezdődött. Izsák, Sámson, Sámuel, Keresztelő János és Jézus születését előzték meg angyali jelenések.” (Jubilumi kommentár 495. oldal)
Sámson jelentése „Nap-ember”, aki magányos harcos, názír, az ÚR Lelke volt rajta.
Sámson szülei Dán nemzetségéből származtak és a filiszteusok által uralt eredeti helyén laktak.
„Akkor Mánóah így imádkozott az ÚRhoz: Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit küldtél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik.” (Bír 13,8)
„Egyszer elment Sámson Timnába, és meglátott Timnában egy filiszteus nőt. Hazament, és ezt mondta apjának és anyjának: Láttam Timnában egy filiszteus nőt, kérjétek meg azt nekem feleségül! De apja és anyja ezt felelte neki: Hát nincs feleségnek való a rokon leányok közt vagy egész népemben, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni? De Sámson így felelt apjának: Őt kérd meg nekem, mert csak ő tetszik nekem! Apja és anyja nem tudta, hogy az ÚRtól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izráelen.” (Bír 14, 1-4)
Van, amikor nem értjük meg csak visszatekintve, hogy miért kell egy nem túl bíztató, a többiek által kritizált utat bejárnunk. Istennek vannak olyan tervei az életünkben, amelyek csak krízishelyzetben teljesednek ki.
„Ekkor megszállta az ÚR lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit, lehúzta a ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához. Sámson felesége pedig hozzáment ahhoz a vőfélyhez, aki Sámson barátja volt.” (Bír 14, 19-20)
Egy kicsit olyan ez a történet, mint Ádám és Éva esetében. A nőt környékezik meg sikeresen, hogy elárulja a férfit. Tudom, hogy ez kicsit furcsának, nem megszokottnak hangzik.
„Ekkor azt kérdezték a filiszteusok: Ki tette ezt? És mondták: Sámson, a timnai ember veje, mert elvette tőle a feleségét, és a vőfélyéhez adta. Felvonultak azért a filiszteusok, és megégették az asszonyt és az apját.” (Bír 15, 6)
Isten gyorsan intézkedik és a filiszteusok a teljes családon állnak bosszút.
„Amikor Lehíbe ért, a filiszteusok ujjongva mentek eléje. De megszállta az ÚR lelke, és olyanná lettek karján a kötelek, mint a tűz égette lenfonál, úgyhogy a béklyók lefoszlottak a kezéről. Talált egy még ki sem száradt szamárállcsontot, utánanyúlt, felkapta, és agyonvert vele ezer embert. (Bír 15, 14-15)
Hihetetlen tettek végrehajtása is lehetséges az annak az embernek, aki megalázza magát az Isten előtt:
„Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Máté 19, 26)
„Sámson húsz esztendeig volt Izráel bírája a filiszteusok idejében.” (Bír 15,20)
Sámsont a bírák közé sorolja az ige, mert általa a filiszteusok felett Isten nagy szabadítást vitt véghez. Sámson az utolsó a bírák sorában és vele lesz teljes a tizenkettes szám.
„Történt ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék-völgyben, akinek Delila volt a neve. A filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz, és azt mondták neki: Szedd rá, és derítsd ki, hogy mitől olyan nagy az ereje, és hogyan tudnánk megfékezni, hogy megkötözhessük, és elbánhassunk vele! Akkor mi egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked!” (Bír 16, 4-5)
Isten tervei megint egy kánaáni nőn keresztül valósulnak meg.
„Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, Sámson halálosan megunta a dolgot. Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek szentelt názír voltam már anyám méhében is. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más.” (Bír 16, 16-17)
„De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és a börtönben kellett a malmot hajtania.” (Bír 16, 21)
Szerelem, pénzéhség, zaklatás, árulás, fogság, kiteljesedés, halál. Nem véletlenül ihlette meg ez a történek a művészeket az évszázadok során.
„Ekkor Sámson az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Uram, URam! Emlékezz meg rólam, és adj nekem erőt csak még most az egyszer, Istenem, hogy utoljára, a két szememért bosszút állhassak a filiszteusokon! Azzal átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és nekik feszült. Majd ezt mondta Sámson: Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal! Azzal megfeszítette erejét, úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre meg a népből mindazokra, akik benne voltak. Így többet ölt meg halálával, mint amennyit megölt életében.” (Bír 16, 28-30)
„Sámson története nem morális példatár. Emberi történet, amely Isten megszentelő s bűnbocsátó irgalmából betagolódik az üdvtörténetbe. Ebben az értelemben első ő abban a sorban, amelynek tagjai: Sámuel, Saul, Dávid és Salamon. Ilyen értelemben emlegeti Zsid 11:32 a hit hősei között.” (Jubilumi kommentár 500. oldal)
A következő történet bemutatja az uralkodó vallási szűrzavart.
„Ennek a Míkának volt egy házi szentélye. Készíttetett éfódot és házibálványt, egyik fiát pedig felavatta, és az lett a papja. Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, ami neki tetszett.” (Bír 17, 5-6)
„Míká felavatta a lévitát. Így az ifjú a papja lett, és Míká házában élt. Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az ÚR, mert egy lévita lett a papom.” (Bír 17, 12-13)
„A dániak elküldtek nemzetségükből öt férfit, legbátrabb embereiket Corából és Estáólból, hogy járják be és kémleljék ki az országot.” (Bír 18, 2)
„Amikor tehát ezek bementek Míká házába, és magukhoz vették a faragott bálványszobrot, az éfódot, a házibálványt és az öntött bálványt, megkérdezte tőlük a pap: Mit csináltok? Azok ezt felelték neki: Hallgass, fogd be a szád! Gyere velünk, légy a mi atyánk és papunk! Mi jobb neked: ha egy ember házának vagy a papja, vagy ha Izráelben egy egész törzsnek vagy nemzetségnek vagy a papja? Tetszett ez a dolog a papnak, magához vette hát az éfódot, a házibálványt meg a faragott bálványszobrot, és beállt a nép közé.” (Bír 18, 18-20)
Hol van itt az elhivatottság? Sehol. Csak az embereknek való megfelelést látjuk itt is. Nem Isten papja, csak béres.
„Elvitték tehát, amit Míká csináltatott, meg a papját is, aki nála volt. Azután rátámadtak Lajisra, a nyugalomban és biztonságban élő népre, kardélre hányták őket, a várost pedig fölperzselték. Senki se menthette meg őket, mert Szidóntól messze estek, és nem volt senkivel kapcsolatuk, mert a város Bét-Rehób völgyében feküdt. Azután a dániak újra fölépítették a várost, és letelepedtek benne.” (Bír 18, 27-28)
Ez a történet előre vetíti az északi országrész fogságba vitelét, amely oka Jahve nem megfelelő tisztelete, a hamis istentisztelet gyakorlása.
Az igazi istentiszteleten áll, vagy bukik a mi életünk is.
Nem csak vallási, hanem erkölcsi zűrzavar is jelen van ebben az időben.
„Abban az időben, amikor nem volt király Izráelben, egy lévita jövevényként élt Efraim hegyvidékének a szélén. Ez a júdai Betlehemből vett magának egy másodfeleséget. Másodfelesége azonban megharagudott rá, és elment tőle apja házához, a júdai Betlehembe; ott is maradt négy hónapig. De a férje útra kelt, elment érte, hogy a lelkére beszéljen, és visszavigye.” (Bír 19, 1-3a)
„Az ura azonban ezt mondta neki: Ne térjünk be idegen városba, ahol nem izráeliek laknak; menjünk tovább Gibeáig!” (Bír 19, 12)
Mi is mindig abban reménykedünk, hogy a hozzánk hasonló emberek készségesen segítenek nekünk, amikor szükségünk van rá.
„Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára! És elvezette a házához, abrakot adott a szamaraknak, azután megmosták a lábukat, majd ettek és ittak.” (Bír 19, 20-21)
Aki befogadta a lévitát az jövevény volt, mert a helyiek nem voltak igazán érzékenyek mások problémáira.
„Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd háljunk vele!” (Bír 19, 22)
Elvetemült emberek – Beliál fiai
Ez a történet visszatekint Lót és Sodoma történetére. Gibea lakói nem különbek Sodoma lakosainál.
„Hazaérve kést vett elő, fogta a másodfeleségét, a testét tizenkét darabra vágta, és szétküldte Izráel egész területére. Aki csak látta, ezt mondta: Nem történt ilyen, és nem látott még senki ehhez foghatót azóta, hogy feljöttek Izráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok, és beszéljétek meg!” (Bír 19, 29-30)
A személyes ügyből egy csapásra közügy lesz, amely mély felháborodást vált ki Izráel törzseiben.
Egyetértenek abban, hogy a gonoszt ki kell írtani. Nem csak Gibea, hanem a törzsek akaratának ellenszegülő Benjamin is a bűnösök oldalra kerül.
„Az izráeliek pedig újra a benjáminiak ellen fordultak, és kardélre hányták a városban lakó embereket, állatokat: mindent, amit csak találtak. Az ott található városokat is mind lángba borították.” (Bír 20, 48)
A vérfürdő eredménye az lett, hogy egy törzs (Benjamin) szinte eltűnt a vérzivatarban.
Alig maradt meg 600 férfi, akik még időben elmenekültek.
A győztesek felismerik, hogy a győzelem nagy veszteséggel járt és addig okoskodnak, míg megtalálják a lehetőségét annak, hogy a megkegyelmezett 600 férfinek legyen felesége.
Így Benjamin törzse újra felépülhet és elfoglalhatja helyét a törzsszövetségben.
Vélemény, hozzászólás?