Amint meg van írva: „ Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”
A Titanic utolsó órái
Tények a Titanicról
Építése 1908. március 31-én kezdődött.
1911 tavaszára készült el. Ez volt az emberi kéz által addig készített legnagyobb mozgó tárgy.
1912. április 14-én a Titanic elsüllyedt az első útján.
A három részre tört roncsot 1985. szeptember 1-én találták meg.
46329 bruttó regisztertonna
269 m hosszú
28 m széles
31 m teljes magasság
22 csomó maximális sebesség ( 40,7 km )
20 mentőcsónak,
maximum 1178 személy számára
3547 utas volt a fedélzet maximális befogadóképessége
Az első út során 2207 személy volt a hajón, ebből 1316 utas és 891 fő volt a legénység.
Az elsüllyedéskor 1502 személy halt meg, és 705 volt a túlélő.
1912. április 14. különleges dátum a tengerészet történelmében, de az emberiség történelmében is. Ezen a napon süllyed el a Titanic 2 óra 40 perc alatt, miután Újfoundlandtól 300 mérföldre dél-keletre egy jéghegynek ütközött. Ez alatt a rövid idő alatt példátlan jelenetek játszódtak le a luxusgőzös fedélzetén.
A szerencsétlenség kimenetele
Április 13-án hat jéghegyveszélyről szóló figyelmeztetés futott be John Philips rádiós tiszthez. Ő azonban túlságosan el volt foglalva azzal, hogy megválaszolja a szerencsekívánó táviratokat, és ezekről nem nagyon vett tudomást. Végül feldühödve a gyakori rádiós figyelmeztetéseken, így válaszolt a közelben tartózkodó California hajónak: „ Shut up!” (Hagyjatok már békén ! ) Az ottani rádiós erre elhagyta a rádiós helyiséget, és nem hallotta meg a később befutó SOS hívásokat. A Titanic nem csökkentette nagy sebességét, haladt tovább az úton. Órákkal később, a halállal szembenézve John Philips megbánta hanyagságát és így kiáltott: „ Istenem, bocsáss meg nekem! Istenem, bocsáss meg nekem!”
23.40-kor a hajó orrának eleje nekiütközött a jéghegynek. A hajó oldala több helyen felszakadt, és a víz beáramlott a belsejébe. Miután a kapitány, a tervező és a hajó felelős tisztjei megvizsgálták a helyzetet, világossá vált, hogy a Titanic már csak mintegy 2 órán át marad a víz felszínén.
0.10 perckor Smith kapitány elrendelte a mentőcsónakok leeresztését. Ezekből azonban túlságosan is kevés volt a hajó fedélzetén. Ehhez még hozzájárult az is, hogy a mentés kezdetén alig hitte el valaki, hogy a hajó tényleg el fog süllyedni, ezért az első vízre bocsátott csónakok túlságosan kihasználatlanok maradtak. Olyannyira, hogy a kapitány a legénység egy részét beparancsolta a csónakokba, mivel az utasok vonakodtak beszállni. Nem voltak vészjelző rakéták, ezért tűzijáték rakétákat lőttek ki, amelyeket egy távolban elhaladó hajóról megcsodáltak
1.25 perckor kitört a pánik. A Titanic 1.45-kor adta le az utolsó rádióadását. Körülbelül 2.20 perckor a hajó három darabra tört, az első és a középső rész pedig ezt követően gyorsan elsüllyedt. A hátsó rész visszazuhant a vízre és lassan süllyedt el. 1502 ember maradt a fedélzeten az utolsó pillanatig, akiket az „ elsüllyeszthetetlen” hajó magával ragadott a halálba.
Jelenetek
A Titanic építője életének utolsó perceit a dohányzó szobában töltötte, ahol újra meg újra egy fali festményre meredt. Ennek felirata a következő volt: „ Az eljövendő új Bruce Ismay a Titanic résztulajdonosa és a hajót építtető White Star Company ügyvezető igazgatója volt. Ő volt a felelős azért, hogy nem volt elegendő mentőcsónak a gőzösön. Amikor azonban a hajó süllyedt, mégis követelte, hogy adják neki az egyik sokak által vágyott helyet. Beszállt a csónakba és túlélte a tragédiát. Daniel Buckley, aki a harmadik osztályon utazott, nőnek öltözött, és így ki tudott harcolni magának egy helyet az egyik mentőcsónakban. Isidor Straus , egy gazdag kereskedő felesége besegítette szolgálóját a 8. számú csónakba, vállára borította szőrmekabátját és ezt mondta: „ Hadd tartsa melegen magát ez a kabát. Nekem már nem lesz szükségem rá.”
Szörnyű jelenetek játszódtak le a jéghideg vízben. Egy túlélő, Archibald Gracie hadnagy később ezt mondta: „ A haldoklók szívbe markoló segélykiáltásai körülöttünk a mai napig itt csengenek a fülemben, és halálom napjáig nem fogom többé elfelejteni azokat.” Amikor leeresztették a 6-os számú csónakot, Mr. Hitchens azt a parancsot kapta Smith kapitánytól, hogy vegyen fel még több embert a vízből. Hitchens vonakodott, és ezt felelte: „ Ez most a mi életünk és nem a magáé.” A csónak többi utasának megtiltotta, hogy másokat is felvegyenek, és többé senkit sem engedett beszállni.
Amikor a hajó elsüllyedt, John Harper evangélista is küzdött a vízbefulladás ellen. Ő meggyőződéses keresztyén volt, nem félt a haláltól. Egy deszkába kapaszkodó alak úszott felé, akinek odakiáltott: „ Van-e üdvösséged?” Jött vissza a válasz: „ Nincs! „ Harper így kiáltott: „ Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz!” De még mielőtt az az ember válaszolhatott volna, a hullámok elvitték a sötétségbe. Aztán az áramlatok újból közel sodorták, és Harper még egyszer odakiáltott: „ Van-e üdvösséged?” Ismét jött a válasz: „ Nincs!” Harper utolsó erejével odakiáltotta: „ Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz!” Ezt a hajótöröttet később ki tudták menteni a vízből és megmenekült. Az Ontario államban lévő Hamiltonban ez a túlélő bizonyságot tett arról, hogy ő John Harper „utolsó megtértje”. A jéghideg vízben komolyan vette Harper kiáltását, és Jézus Krisztusra bízta testét és lelkét, életét és halálát. És azon a kétségbeesett éjszakán mind a kettőt megtalálta, megmenekült a teste és a lelke.
A zenekar
Amikor kitört a pánik, a hajón lévő tánczenekar vidám zenét játszott, hogy megnyugtassa az utasokat. Végül már ez sem segített. Ekkor a karmester kérésére egy régi evangéliumi énekbe kezdtek: „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd.” Ezek voltak az utolsó zenei hangok a fedélzeten az elsüllyedés előtt. Később megtalálták a karmester holttestét. Szülővárosában egy hősnek kijáró temetést rendeztek neki. 30000 ember gyűlt össze, hogy búcsút vegyen tőle. Sírkövére ezt vésték: „ Hadd menjek, Istenem, mindig feléd.”
Kedves olvasó!
Vajon mi számít egy élet végén, minek van értéke? A Titanic elsüllyeszthetetlennek számított, egy egész nép büszkesége volt. A hajó oldalára a feljegyzések szerint ezeket a merész szavakat írták: „ No God”, vagyis : nincs szükségünk Istenre. Az utasok három osztályra voltak osztva, és ennek megfelelően elszállásolva: az előkelők, a középréteg és a harmadik osztály egyszerű népe. Amikor a Titanic elsüllyedt, mindez nem számított többé. Mindenki a túlélésért küzdött. Mindenki utolsó útja az élet Teremtőjéhez és Urához vezet. És akkor nem számít, hogy valaki szegény-e vagy gazdag, egyszerű-e vagy képzett, sikeres vagy sikertelen volt, nem számít az életben elért teljesítmény sem. Ugyanilyen kevéssé a vallásunk, a felekezetünk, és az egyháztagságunk sem. John Harper tudta, hogy mi számít. Egyedül és kizárólag az a tény, hogy valaki megbékélt-e Istennel és ezáltal van-e üdvössége. Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy minket megváltson és megbékéltessen Istennel. Ezt nem vagyunk képesek megtenni a saját erőnkből, de Isten Fia mindent elvégzett a kereszten az üdvösségünkért, és rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e ezt.
Van üdvösséged? Megbékéltél Istennel? Isten kezét fogva járod az életedet, és tudod, hogy az utolsó utazás Hozzá vezet? Ne várd meg, amíg elér egy szerencsétlenség, vagy amíg öreg leszel ! Ha Jézus Krisztus a Megváltód lett, és elnyerted bűneid bocsánatát, békességed van Istennel, tiéd az örök élet. S tudni fogod, hogy minden nappal közelebb kerülsz a célhoz, hogy megérkezz Isten világába, Őhozzá magához.
Werner Schlittenhardt Alexander Seibel
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?