A héber Biblia az „Öt tekercs” közé sorolja, amely a purim-ünnep történeti hátterének a megvilágosítását célozza meg. A pur jelentése sorshúzás.
Nehezen került be a kánonba, mert Isten neve semmilyen formában sem fordul elő benne.
A szerző ismeretlen, de a szövegből kiderül, hogy zsidó származású volt és jól ismerte a Perzsa Birodalom működését.
A könyv érdekessége, hogy az Újszövetség egyszer sem idézi.
„Történet Ahasvérós idejéből. Ez az Ahasvérós Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartomány királya volt. Amikor Ahasvérós király Súsán várában királyi trónján ült, uralkodása harmadik évében lakomát rendezett összes vezető emberének és tisztviselőjének. Megjelentek előtte a perzsa és a méd vezérek, a nemesek és a tartományok vezető emberei. Hosszú ideig, száznyolcvan napon át mutogatta nekik királysága dicső gazdagságát és fenségének csodálatos kincseit.” (Eszt 1, 1-4)
Ha Ahasvérós uralkodását nézzük, akkor ez az esemény Kr.e. 482-ben játszódhatott le. Ez Zerubbábel és Ezsdrás Jeruzsálembe érkezése közötti időpontban valószínűsíthető.
„Vasti királyné is rendezett egy lakomát az asszonyoknak Ahasvérós király királyi palotájában.” (Eszt 1,9)
Vasti (szeretett) lakomája megfelel a nemek szigorú elkülönítésének az ókori keleti társadalomban.
„A hetedik napon a királynak jó kedve támadt a bortól, és megparancsolta Mehúmánnak, Bizzetának és Harbónának, Bigtának és Abagtának, Zétarnak és Karkasznak, annak a hét udvarnoknak, akik Ahasvérós király mellett teljesítettek szolgálatot, hogy vezessék be Vasti királynét a király elé királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni a népnek és a vezető embereknek, hogy milyen szép; mert szép termetű volt. De Vasti királyné nem volt hajlandó bemenni, hiába adta parancsba az udvarnokok által a király. Ezen nagyon fölháborodott a király, és forrt benne a harag.” (Eszt 1, 10-12)
A király parancsának ellenszegülni nem életbiztosítás. Még a királyné sem mondhat ellent retorzió nélkül. Ettől függetlenül láthatjuk, hogy a bor rossz tanácsadó.
„Ha jónak látja a király, bocsásson ki királyi rendeletet, és jegyezzék azt föl a perzsák és a médek megmásíthatatlan törvényei közé, hogy Vasti nem jelenhet meg többé Ahasvérós király színe előtt, királynői méltóságát pedig adja a király valaki másnak, aki különb nála. Ha kihirdetik a király rendeletét, amelyet végre kell hajtani az egész hatalmas birodalomban, akkor minden asszony, a legnagyobb és a legkisebb rangú is megadja majd férjének a tiszteletet.” (Eszt 1, 19-20)
A királyi rendeletet nem lehet visszavonni, így ez a határozat végleges.
Az Újszövetségben is megvan a házastársak megfelelő szerepe.
„Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk az ő testének. „Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Ef 5, 21-33)
„Volt Súsán várában egy Mordokaj nevű zsidó ember, Jáír fia, aki Simí fia, aki Kís fia, benjámini ember volt. Jeruzsálemből vitték fogságba azokkal a foglyokkal együtt, akiket Jekonjával, Júda királyával hurcoltak el, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya fogságba vitte őket. Ő volt a gyámja Hadasszának, azaz Eszternek, nagybátyja leányának, mert nem volt neki sem apja, sem anyja. A leánynak termete is, arca is szép volt. Amikor apja és anyja meghalt, Mordokaj a leányává fogadta.” (Eszt 2, 5-7)
Hadassza – Mirtusz, Eszter – Csillag. Mordokaj Saul király családjából származik, de a történetből kiderül, hogy Saul pozitív ellenképe, aki az ellenséggel nem kíméletes.
„Eszter azonban nem mondta meg, melyik népből való, és kik a rokonai, mert Mordokaj azt parancsolta neki, hogy ne mondja meg.” (Eszt, 2, 10)
Eszter nem követi a törvény étkezési előírásait és eltitkolja zsidó származását. Dániel és Mordokáj szigorúan követi az előírásokat, míg Eszter eltérő utat választ. Ebből is látszik, hogy nincs sablon Isten népének a történetében.
„Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért. De ő valóban a húgom is, az apám leánya, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem.” (1Móz 20, 11-12)
„Így került Eszter Ahasvérós királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, azaz tébét hónapban, a király uralkodásának hetedik évében. És a király minden nőnél jobban megszerette Esztert; minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét. Ezért az ő fejére tette a királyi koronát, és királynévá tette Vasti helyett.” (Eszt 2, 16-17)
Eszter sorsának alakulásában meg lehet látni a népét féltő Isten kiválasztó kegyelmét, ahogy igazgatja Eszter életútját, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő döntést meg tudja hozni.
„Egyszer tehát, amikor Mordokaj a királyi udvarban volt, Bigtán és Teres, a király küszöbét őrző két udvarnok megharagudott Ahasvérós királyra, és merényletet tervezett ellene. Mordokaj azonban megtudta a dolgot, megmondta Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta Mordokaj nevében a királynak. Kivizsgálták a dolgot, és igaznak találták, ezért mind a kettőt felakasztották. Föl is jegyezték ezt a király jelenlétében az udvari krónikába.” (Eszt 2, 21-23)
Habár ekkor Mordokaj nem kap jutalmat, mégis egy központi, sorsfordító mozzanat került rögzítésre, amely meghatározza a későbbiekben a zsidó nép sorsát.
„Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél.” (Eszt 3, 1)
Hámán – Jól elrendelt. Agág amálékiek királyának a leszármazottja.
„Azután ezt mondta Sámuel: Hozzátok elém Agágot, Amálék királyát! Agág odament hozzá bilincsbe verve, és azt gondolta Agág: Bizonyára elkerült a keserű halál! De Sámuel így szólt: Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen gyermektelenné anyád az asszonyok között! És felkoncolta Sámuel Agágot az ÚR előtt Gilgálban.” (1Sám 15, 32-33)
„Amikor Hámán is látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből való. Ezért arra törekedett Hámán, hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából. Ahasvérós király uralkodása tizenkettedik évének első hónapjában, vagyis niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt a megfelelő napra és a megfelelő hónapra, és a sors a tizenkettedik hónapra, vagyis adár hónapra esett.” (Eszt 3, 5-7)
A régi sérelmek elégtételt követelnek és itt az alkalom a teljes és édes bosszúra.
„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róm 12, 17-21)
„Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat, és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a király kormányzóinak, minden tartomány helytartójának, minden nép vezetőjének, minden tartománynak a maga írásával és minden népnek a maga nyelvén. Ahasvérós király nevében készült az írás, és a király gyűrűjével pecsételték le. Elküldték a levelet futárokkal valamennyi királyi tartományba, hogy egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadikán pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót: ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonuk pedig legyen szabad prédává.” (Eszt 3, 12-13)
Ilyen az, ha a vágy és a hatalom összekapcsolódik. Semmi sem szabhat neki határt.
„Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?”
(Eszt 4, 13-14)
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jer 29, 11)
„Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el!” (Eszt 4, 15-16)
Fel kell ismerni Isten tervét az életünkben. Ha ezt sikerül felismerni, akkor nem visszahúzódni, hanem cselekedni kell, bízva abban, hogy az ÚR lehetővé is teszi a terve megvalósulását.
Eszter azért kér böjtöt, mert érzi az erőtlenségét és az egész megoldandó feladat megoldását Isten kezébe teszi le.
„Majd ezt mondta Hámán: Eszter királyné sem hívott meg mást arra a lakomára, amelyet rendezett, csak a királyt és engem, és holnapra is én vagyok hozzá hivatalos a királlyal együtt.” (Eszt 5, 12)
Eszter a böjtölés után a tettek mezejére lép és kelepcébe csalja Hámánt, aki erről semmit sem sejt, csak a büszkeség járja át a lelkét, miközben már tervezi Mordokaj meggyilkolását.
„Amikor Hámán bement, megkérdezte tőle a király: Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király? Hámán azt gondolta magában: Ki mást akarna kitüntetni a király, mint engem?” (Eszt 6, 6)
Ilyen az, amikor nem megfelelő információ alapján döntünk. Teljesen más következtetésre jutunk és nem érjük el a célunkat. Itt Hámán a király után a második akart lenni.
„Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy! Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel.” (Préd 5, 1-2)
„Azután Mordokaj visszatért a királyi udvarba, Hámán pedig megszomorodva és fejét betakarva hazasietett.” (Eszt 6, 12)
Míg Mordokaj a kitüntetés után visszatér a mindennapi munkájához, addig Hámánt a megaláztatás még mélyebbre taszítja.
„Eszter királyné így válaszolt: Ha elnyertem a király jóindulatát, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy az életemet, azt kívánom, hogy a népemet adják nekem! Mert eladtak engem és népemet, hogy elpusztítsanak, legyilkoljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgáknak és rabszolganőknek adtak volna el bennünket, akkor néma maradtam volna, mert ilyen nyomorúságért nem illenék zaklatnom a királyt.” (Eszt 7, 3-4)
A lakoma elérte a célját. A király jó hangulatba került és szeretné viszonozni a vendéglátást. Eszter elérkezettnek látta a pillanatot és azt kérte, amire Isten küldte.
„Amikor a király visszatért a palota kertjéből oda, ahol borozgattak, Hámánt Eszter pamlagára borulva találta. Ekkor így szólt a király: Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam, a palotában?! Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát már be is takarták.” (Eszt 7, 8)
Hámánnak nem maradt más hátra, mint rimánkodni egy zsidó nőnek, még ha királyné is. Milyen megalázó lehetett számára. Az asszír törvény szerint egy udvari ember a királynét maximum 7 lépésre közelíthette meg. Így a könyörgés „automatikusan” törvényszegést eredményezett.
„Ti meg írjatok a király nevében, amit a zsidók érdekében jónak láttok, és pecsételjétek le a király gyűrűjével. Mert az az irat, amelyet a király nevében írtak, és a király gyűrűjével pecsételtek le, visszavonhatatlan.” (Eszt 8, 8)
Ezzel a lehetőséggel nem csak Eszter és családja menekül meg, hanem a Perzsa Birodalomban mindenhol fellélegezhetnek a zsidó családok.
„Minden egyes tartományban és minden egyes városban, ahová csak a király törvényerejű parancsa eljutott, örültek, vigadtak, lakomáztak és ünnepeltek a zsidók. Az ország lakossága közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés.” (Eszt 8, 17)
„A tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadik napján, amikor esedékessé vált volna a király törvényerejű parancsának a végrehajtása, és amelyen azt remélték a zsidók ellenségei, hogy elbánhatnak velük, éppen fordítva történt a dolog, mert a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyűlölték őket.” (Eszt 9, 1)
„Összegyűltek tehát a súsáni zsidók adár hónap tizennegyedik napján is, és lemészároltak Súsánban háromszáz embert, de a zsákmányhoz nem nyúltak.
A király tartományaiban élő többi zsidó is összegyűlt életük védelmére, hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől. Gyűlölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak. Ez adár hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon már nyugalmuk volt, ezért azt az evés-ivás és az öröm napjává tették. A súsáni zsidók azonban a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján is összegyűltek, ezért a hónap tizenötödik napján lett csak nyugalmuk, így ők ezt tették meg az evés-ivás és az öröm napjának. Ezért tartják a vidéki városokban lakó vidéki zsidók adár hónap tizennegyedik napján az öröm és az evés-ivás ünnepnapját, amikor ajándékokat küldenek egymásnak.” (Eszt 9, 15-19)
A hónapokig tartó feszültség után annak megoldása teljessé teszi a zsidó családok boldogságát. Már nem kell félniük, nyugodtan ünnepelhetnek.
„Mert a zsidó Mordokaj második ember volt Ahasvérós király után, tekintélyes volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai, mert népe javát kereste, és egész nemzetségének a boldogulásán munkálkodott.” (Eszt 10, 3)
Mások szolgálata nem mindig könnyű és nem mindig népszerű. De vannak olyan lehetőségek, ahol a hűséges szolgálat az egész nép javát okozza. Ez az igazi Isten szerinti szolgálat.
Vélemény, hozzászólás?