Ézsaiás 40, 29

„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.”

Kisebb gyermek voltam , amikor édesanyám, Ilonka néni megbetegedett.                                                     Nem evett, szótlan és erőtlen lett. Ebben az állapotában ment el a nevelő anyja házába.  A mama testvére, Böske néni fogadta. Látta, hogy milyen gyenge édesanyám, ezért lefektette a belső szobában.  Ez volt a ház legnyugalmasabb része,  a helység nappal is el volt sötételve a hőség és a legyek miatt.

Mivel édesanyám állapota nem javult, Böske néni átment a szomszédba telefonálni, hogy hívja a körzeti orvost. (Akkoriban,  a hatvanas- hetvenes években,  csak nagyon kevés háznál volt telefon.)

Hamarosan megállt a kapuban egy szőke fiatal férfi. Böske néni látta a kezében az orvosi táskát, és beengedte, pedig nem ismerte a férfit. Az orvos szótlanul követte az elsötétített szoba felé. Ahogy belépett az ajtón, édesanyám fényt látott a férfi feje fölött egy pillanatig.  Csodálkozott is, hogy mi lehetett az.

Az orvos nem szólt semmit, nem kérdezte meg,  hogy mi a panasz, csak letette a táskáját az asztalra. Felszívott valamit egy ampullából és a homályos látási viszonyok ellenére beadta az injekciót, pontosan a kézfej vénájába. A tűt, és az üres ampullát visszarakta a táskájába, nem hagyott maga után semmit. Csendben és gyorsan távozott, nem köszönt, sem jöttében, sem mentében. Böske néni kikísérte a kapuig.

Édesanyám érezte, hogy a szer terjed a testében, és hogy ezzel egyidejűleg elmúlt a gyengesége. Felkelt azonnal, utána sietett az orvosnak, meg akarta tudni, hogy mi volt az a hatásos gyógyszer, ami ilyen hamar talpra állította. Kiment az utcára is, de a férfi már nem volt sehol. 

Ekkor úgy döntött, hogy mivel jól érzi magát, nem tétlenkedik tovább.  Hátra ment a kertbe, fejszét fogott, , és kb. egy mázsa tűzifát egy szuszra felaprított.  Böske néni aggódva sopánkodott, hogy nem lesz ez így jó, mert teljesen kimeríti magát. De nem történt semmi baj.

Másnap, édesanyám elindult a körzeti rendelőbe, megkeresni az orvost, aki segített a baján. Értetlenül fogadták, szőke fiatal ember nem dolgozott ott, sőt biztosították, hogy a többi körzetekben is csak idősödő doktorok rendeltek. Helyettesítés nem történt, és az ügyeletről sem jöhetett ilyen külsejű orvos. A beteghez hívó telefonálást sem tudta visszaigazolni senki. A nyomozás során,  édesanyám még a klinikára is kiment keresni,  de eredménytelenül tért vissza.

Az üres ampulla hiányában a hatásos szer nem lett beazonosítva, köszönetet és hálát adni csak Istennek lehetett. Az is különös volt, hogy egyetlen injekció segítségével édesanyám kb. két hónapig igen jó erőben volt, szinte égett a keze alatt a munka.

A történet időről időre elmesélésre került a családban, és mindig bátorított, hogy az Úr, alkalom adtán, milyen egyedi és kifürkészhetetlen módokon tud segíteni a benne bízókon.

(Zs)