„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa ’’ (Zsidók 12, 11)
Szeretnéd ha Isten figyelmeztetne, ha rossz úton jársz? Na, és hogyan tegye ezt?
Elég lenne egy szóbeli intés, megértenénk-e Isten halk és szelíd szavát, amellyel vissza szeretne terelni a helyes útra? Mert sokszor tesz így, és vár, hogy mit lépünk rá. Nem akarja, hogy elvesszünk. Amikor ezeken mégis csak úgy átsiklunk, nem változunk, akkor jöhetnek keményebb leckék. Egy baleset, valami tragikus esemény, haláleset, betegség, tartós fájdalom, családi gondok. Olyan esemény, ami kizökkent a napi rutinból. A nagyon kemény szívnek nagyon kemény felrázás kell, hogy felolvadjon végre, hogy ismét gyermeki legyen, szelíd és alázatos, mint amilyen a Krisztus lelkülete.
Amikor több vétkes döntés következtében beköszönt a fájdalom, csillapítani próbáljuk azt. Egy pohárka alkohol, egy szem tabletta, egy jó vidám film, valami finom édesség. A fájdalom fajtájához mérten sok minden szóba jöhet, ami egy kicsit segít. De ezekből aztán egyre több kell, mert a probléma belül tovább feszít.
Már az első fájdalmunk jelzés Istentől. Nem vettük komolyan a halk szelíd figyelmeztetését ! De mások keményebb szava, vagy az ige keményebb intése sem tetszett. Mit tegyen hát Isten velünk?
Ismerek egy asszonyt, akinek egyetlen egy fia volt, az ő büszkesége, akinek mindent megadott, mert jó anyagi helyzetben volt a család. A fiúból fiatal ember lett, sok reménységgel az életre nézve. Hirtelen megbetegedett, a baj komoly volt, és hamarosan végzetes lett. Pedig neves orvosokat kerestek fel, a pénz nem számított. A fiatal ember temetésén rengetegen voltak. A család nem sajnált semmi költséget, mindenből a legdrágább minőséget igényelte a szeretett gyermekük búcsúztatásához. Főleg az anyuka volt vigasztalhatatlan, akivel csak találkozott, a gyász volt a fő beszédtémája. A miértekre senki nem tudott válaszolni. Ez az asszony, amíg élt a fia, nagy hangú, káromkodós, indulatos volt, a szomszédja is tartott a szájától. Aztán jött a nagy gyász, és nem volt tovább ereje másokkal harciaskodni. Évek alatt egyre csendesebb lett, korábbi magatartása teljesen megváltozott, indulatossága lecsitult. Milyen kemény lecke árán kellett elszenvednie ezt a változást! Ki gondolta volna előre, hogy a fia elvesztése, ilyen irányban fogja megváltoztatni? Történhetett volna másképp is.
Csak egy gyógyszer van, az igazság, Jézus szava. Ettől lehet gyógyulni, megszabadulni, megváltozni. A Krisztus gyógy-szeretetétől. Aki elhárítja az Ő szavát, vagy szégyelli azt, halad a halál felé. Minden hárítás, pótszer, vagy pótcselekvés elhallgattatja, elnyomja Isten figyelmeztetését.
A kemény szenvedés esély a megtéréshez, a szelídüléshez, a megbánáshoz.
Nem mindig van bűn egy nagy fájdalom mögött, de tanulni való az mindig van. Isten néha csak ilyen áron tud megmutatni nagy igazságokat, bölcsességeket. Egyeseknél, a szenvedés fogékonyabbá tesz Isten dolgainak a megértésére. Van, aki olyan mértékű kijelentéseket kap Istentől, hogy szükséges mellé rendelődni a szenvedésnek, nehogy az illető elbízza magát.
A lehetőségek közül melyiket választanánk? Biztosan azt, hogy inkább ne szenvedjünk. Isten azonban jobban tudja, hogy mi jó nekünk, és mi az a körülmény, amivel másoknak is hasznára válhatunk, vagy amivel előre mozdulhat Isten országának a kiteljesedése.
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?