A második és harmadik levél keletkezésének időpontja és körülményei megegyeznek az első levéllel.
A második levél egy meghatározott gyülekezetnek szól, azzal a céllal, hogy rövid összefoglalással segítse a gyülekezetet a Krisztusban való megmaradásra.
A levél elején hangsúlyosan szerepel a szeretet, mint a legfőbb parancsolat, amelyet a gyülekezet igyekszik megtartani.
Jézus igaz képéhez hozzátartozik, hogy igaz ember, aki megismerve az emberek szenvedését képessé vált ezek megváltására.
Aki nem vallja az ember Jézust, az nem való Krisztus gyülekezetébe. Az ilyenekkel nem keresse a gyülekezet a találkozás lehetőségét. Ezáltal próbálta a szerző megóvni a gyülekezetet a beszivárgó tévtanok által kiváltott bizonytalanságtól.
A harmadik levél elején szeretettel köszönti régi ismerősét, Gájuszt, aki szeretettel fogadja a rászoruló misszionáriusokat, akik Jézus nevében járnak el.
A kilencedik verstől kezdve a gyülekezet egyik vezetője (Diotrefész) és János közötti ellentét rajzolódik ki.
A gyülekezet vezetője a gyülekezetét óvja minden külső misszionáriustól, mert nehéz lehetett kiszűrni az igaz és a hamis tanításokat.
János viszont saját és az általa küldött misszionáriusok tanítását krisztusinak tartva nem érti, hogy miért tartják távol tőlük a gyülekezetet.
Már ez a levél rámutat a gyülekezetek közötti nézeteltérésre, amely az évszázadok során hatalmas törésekbe torkolltak.
Fontos és szükséges feladat volt a tévtanítók távoltartása a gyülekezettől:
„Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel.” (2János 1, 10-11)
Erre már Jézus is felhívta a figyelmet:
„Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.” (Máté 16, 12)
„Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyságul ellenük.” (Lukács 9, 5)
„Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy elközelített az Isten országa.” (Lukács 10 , 10-11)
„Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.” (2Kor 11,4)
„Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal 1,9)
„Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.” (Máté 24, 4-5)
Közösséget vállal – szolidáris – egyetért vele.
Biztosan egyet akarunk érteni olyan tanításokkal, amelyek nem Jézus követését indítják el bennünk?
Követni akarjuk a tévtanításokat, a kultuszokat, hagyományokat a tiszta ige ellenében?
„Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.” (Máté 25, 12)
„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.” (1Péter 5, 8-9)
Az igazságban járás fontos eleme a keresztyén életünknek:
„Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” (3János 1, 3-4)
Már az Ószövetség is leírja, hogyan érdemes élni:
„Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti az elnyomással szerzett nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot.” (Ézsaiás 33, 15)
„A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el.” (Jób 37, 23)
„Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak, úgy, ahogyan parancsolatot kaptunk erre az Atyától.” (2János 1, 4)
„De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (János 4, 23-24)
Mi az igazság?
Tudjuk, hogy az igazság nem mi, hanem ki – Jézus.
„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.” (János 14, 6-7)
Igazságban járni = Jézussal járni.
Ha Jézust befogadtam az életemben és a tiszta evangéliumot hirdetem hitemmel, szavaimmal, tetteimmel, és cselekszem a mennyei Atya akaratát, akkor mondhatom el, hogy igazságban járok.
Vélemény, hozzászólás?