„Az asszonyi bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le.” (Péld 14, 1)
- Lelkész úr,feltétlenül jöjjön el egyszer, és beszéljen a lányom szívére! – kesergett az asszony. Kezét tördelve állt előttem. Tulajdonképpen nem ismertem, az istentiszteleten legalábbis soha nem láttam. Fecsegő stílusa rossz benyomást tett rám.
– Nos, a leánya rossz útra tért? Mit csinált? – – Jaj, feltétlenül beszéljen vele. Minden este a kapuban áll egy fiatalemberrel.
Nevetnem kellett. Egy napon bizonyára be fogja vezetni a fiatalembert a lakásba, és….., de tovább nem jutottam. Mintha vipera csípte volna meg az asszonyt, felugrott.
– Az a fickó nem teheti be a lábát a lakásomba! – kiáltotta. – Örülök, hogy megszabadultam tőle! Elámultam. – Hát ismeri őt?
– Persze, a lányomnak a férje volt. Hát igen, a lányom elvált tőle. Mondtam neki mindjárt, mikor először odahozta a fiút: ez nem neked való.
– Elvált, mert ön ezt így akarta? Most pedig kiderült, hogy mégis szeretik egymást, és találkoznak. Így van? Az asszony bólintott. – Aztán miért nem kedveli azt a fiatalembert? Lusta? Iszik? Bántalmazza a feleségét? Elveri a pénzt?- Az asszony a fejét rázta. Kiderült, hogy azért nem felet meg neki a férfi, mert bányász, és az ő csinos lánya kaphatott volna jobbat is. Ez aztán kihozott a sodromból. Az öregnek úgy megmostam a fejét, hogy egészen kicsire zsugorodott. Majd elmentem vele a lányához. Megtudtam, hogy nagyon megbánták a válást, s most nem tudják, hogy mit tegyenek. Egy szó, mint száz, gondoskodtam arról, hogy saját lakáshoz jussanak, és kikerüljenek az anya befolyása alól. Ismét összeházasodtak, és boldogan éltek tovább. Ha a sok válás okát kinyomoznánk, kiderülne, hogy a közeli hozzátartozók piszkálódása mennyi baj okozója.
Ezért szeretnék dicséretet mondani annak a bátor asszonynak, akiről a következőket mondom el.
Élt Frankfurt am Main-ban egy özvegy, aki növekvő gyermekeivel nehezen verekedte át magát az életen. Egy napon távirat érkezett, ami az egész házat izgalomba hozta. A legidősebb fiú, aki már nem lakott együtt a családdal, közölte, hogy eljegyezte magát, és holnapután érkezik a menyasszonyával. Először meghökkentek. Vajon milyen lehet a menyasszony? Nem ismerték. Az anya viszont valódi keresztyén volt. Éjszaka kiöntötte a szívét az Úrnak. Másnap összegyűjtötte a családját, és így szólt: – Most pedig szigorú parancsot adok nektek. Fivéretekkel együtt kell örülnötök! Menyasszonyát, mint új testvért fogadjátok be magatok közé! És ami a legfontosabb, elvárom, hogy abban a leányban csak a jót lássátok meg! Ha valaki hibát fedezne fel benne, senkivel nem beszélhet róla, Istent kivéve!
A jegyespár ezalatt már a vonaton ült. A leány szíve szorongott, hogy fog megállni a jövendőbeli sógornői kritikus tekintete előtt? A barátságos fogadtatás után azonban minden aggodalma elszállt. Olyan szeretet és szívélyesség vette körül, hogy teljesen megnyílt, és határtalan bizalmat tanúsított az édesanya felé. A szeretet és béke megmaradt közöttük, most már több, mint 30 éve. Az özvegy, aki ilyen bölcsen és szeretettel járt el, az édesanyám volt.
Wilhelm Busch
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?