…szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az a anya dajkálja gyermekeit….mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk…” (1Tesz 2, 7. 11-12)
Mózes példájából azt láthatjuk, hogy a gyermekeket az Úrnak nevelni csak a házastársak közös feladata lehet. Egyes helyzetekben az apa feladata erősebb, máskor az anyára hárul több teher. Azonban a dolog csak akkor működik, ha mindketten egy irányba húznak.
Mózes történetét megfigyelve ezek a súlypontok érthetőbbek lesznek.
A 2Mózes 2, 2-3 így szól: „ Amikor (Jókébed ) látta, hogy a fiú milyen szép, három hónapig rejtegette. De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.”
Itt egyértelműen az anyától ered a kezdeményezés. Kisgyermekeink esetében az anya különleges feladata a védelem és az elrejtettség biztosítása. Hogyan tudja ezt az anya a normális gondozás és felülvigyázás mellett megtenni? Biztosan azáltal, hogy szüntelen imádkozik kicsinyéért, és így „kosarat” épít gyermeke köré.
Az apáknak is vannak sajátos feladataik! Tudjuk a 2Mózes 2-ből, hogy miután a fáraó lánya meglátta Mózest, a kisgyermek még bizonyos időt szülei házában töltött. Az Apostolok cselekedetei 7,20 azt mondja róla: „ Három hónapig nevelték az apja házában.” Tehát a gyermeket a lehető legkorábban el kell kezdeni az Úrnak nevelni. És itt van az apákra különösen szükség. Természetesen nem tudnak folyamatosan otthon lenni és nevelni. De azt megtehetik és meg is kell tenniük, hogy a család fejeként a Biblia nevelési alapelvei szerint éljenek, követhető és nemes példát mutatva gyermekeiknek.
A szülőkre viszont együtt is szükség van! „ Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától” ( Zsid11,23). Szülőként láthatjuk, micsoda értékük van Isten előtt gyermekeinknek, és mindig tartsuk szem előtt, hogy Őneki neveljük őket. De az csak együttes munkával lehetséges. Szabad nekünk elrejtettségben nevelni a gyermekünket. Nevezetesen úgy, hogy távol tartunk tőlük mindent, amennyire rajtunk múlik, ami árthatna nekik.
A gyermekeinknek nem kell mindent látniuk, ami körülöttük zajlik!
A gyermekeinknek nem kell mindent hallaniuk, amit a „piacon” beszélnek!
A gyermekeinknek nem kell mindent elolvasniuk, ami éppen aktuális!
A gyermekeinknek nem kell mindennel rendelkezniük, ami„menő”.
A gyermekeinknek nem kell mindenhová elmenniük, ahol valami különleges történik!
A gyermekeinknek nem kell mindent kipróbálniuk, ami egyesek szerint a mai világban elengedhetetlen a boldoguláshoz!
Nem tudjuk megvédeni gyermekeinket mindentől. Valamikor nekik is egyéni döntéseket kell majd hozniuk, és meglátniuk, hogy mi a jó és mi a rossz. Néhány dolgot azonban feltétlenül világossá kell tennünk saját magunknak és számukra is nevelésük folyamatában.
Következetesnek kell lennünk mindabban, amit megengedünk, vagy éppen tiltunk nekik! Gyermekeinknek a Biblia alapján meg kell magyaráznunk, hogy ezt miért tesszük, azt pedig miért tartjuk helytelennek, esetleg veszélyesnek, vagy éppen gonosznak. Meg kell mutatnunk nekik az istenfélő család biztonságát, hogy értékelni tudják saját helyzetüket, és Isten szerinti nevelésük jótékony hatását későbbi életükben is élvezhessék.
Milyen fontos nekünk, szülőknek azt a rövid időt, amely gyermekeink életében rendelkezésünkre áll, együtt kihasználni az örökkévalóság számára! Ehhez kell egy irányba húznunk!
K. Brinkmann
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?