„Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim….” (János 10, 14)
Négy ember meghalt, és felkerültek a menny kapujához. Már éppen be akartak nyitni az ajtón, amikor valaki megállítja őket.
– Ki vagy te?- kérdezi az egyiket.
–Én, egy híres evangélista vagyok. Sok könyvet írtam, még tévés szolgálatom is volt, általam sok millióan ismerték meg az ÚR Jézust.
– Ez mind szép és jó, de ismered-e az Úr Jézust?
– Persze, hogy ismerem, hiszen már mondtam, hogy híres evangélista vagyok. – feleli az első megkérdezett.
– Na, és te, ki vagy?- kérdezi a másodikat.
–Én, híres pásztor vagyok, egész megagyülekezetet pásztoroltam a földön. Az istentiszteleteimet sok millió ember nézte a médiában.
–Ez csodálatos, de mond csak, ismered az Úr Jézust? – Persze, hogy ismerem, hiszen és híres pásztor vagyok. – feleli a második megkérdezett.
–És te ki vagy? – kérdezi a harmadikat.
–Én, egy köztiszteletben álló személy voltam. A vagyonomból támogattam a szegényeket, kórházat és iskolát hoztam létre az elmaradott térségben. Sokan köszönhetik nekem a gyógyulásukat, a felemelkedésüket.
–Ez igazán nagyszerű! De ismered-e az Úr Jézust? – Ó, igen, hiszen az Ő nevében tettem mindezeket a rászorultakért. –feleli a harmadik megkérdezett.
–Na, és te ki vagy?- kérdezi a negyediket.
– Amint látod, és egy egyszerű öregember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt, nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag. Egy kis házikóban éltem hosszú éveken át. Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges maradjak az én Istenemhez.
–Na, és ismered az ÚR Jézust?
-IGEN, URAM, ISMERLEK TÉGED! – feleli nagy örömmel, a negyedik bebocsájtásra váró lélek.
B. Attila nyomán
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?