Három ősatyát neveznek pátriárkának – Ábrahám, Izsák, Jákób
Az Ószövetség szerint Ábrahám Ádámtól a 20., míg Noétól a 10. nemzedékhez tartozott.
Ábrahám és rokonsága (ie II. évezred)
| Táré | Hárán | Lót | ||
| Náhór | Betúél | Rebeka | ||
| Lábán | Lea | |||
| Ráhel | ||||
| Ábrahám (született 352 évvel az özönvíz után) | Izmael | |||
| Sára | Izsák | Ézsau | ||
| Jákób |
Ebben a részben többször elhangzik, hogy Isten ígérete szerint az atyák utódaiból nagy nép lesz és saját földjükön fognak élni.
Ez a sor Abrám-mal kezdődik. Egy többistent imádó közösségben felnőtt férfit hív el az Örökkévaló Isten. Egy olyan vándorlás veszi kezdetét, ahol nincs meg a családi segítség. Teljesen Istenre kell hagyatkoznia.
A vándorlás kezdetén Abrám 75 éves, míg Száraj 65 éves volt.
Hiába a megérkezés az Isten által ígért földre, még nem jött el annak az ideje, hogy az ígéretből valóság legyen. Sőt az éhinség elől Egyiptomba kellett mennie Abrám családjának, ahol Abrám nem állt a hit magaslatán.
Egyiptomból visszatérve Abrám és Lót kénytelen volt különválni, hiszen az állatok ellátásához jelentős terület kellett. Mint családfő, joga lett volna választania, de azzal, hogy átengedte a választás jogát Lótnak, megint megmutatkozott az Úrba vetett hite.
Miután Sodoma is belesodródott a területekért folytatott háborúba és vesztett, a győztes felek éltek a jogukkal és minden mozdítható állatot és embert elhajtottak, köztük Lótot és családját is.
Abrám nem hagyja a rokonát veszni hagyni és egy katonai szövetséggel sikeres szabadító portyát visz végig. A kánaáni városkirályok hősként ünneplik Abrámot, de a neki járó zsákmányból nem kér.
Sálem (Jeruzsálem) királya, Melkisedek (Az én királyom Igazság), akiről azt olvassuk, hogy a Felséges Isten papja volt, kenyérrel és borral köszöntötte a háborúból győztesként visszatérő Abrámot.
„Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké.” (Zsid 7, 3)
„Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.” (Zsolt 11, 4)
Abrám tizedet adott egy idegen papnak.
„Ezek után az események után így szólt az ÚR Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.” (1Móz 15, 1)
„Abrám hitt az ÚRnak, és ő ezt számította be neki igazságul.” (1Móz 15,6)
Az ÚR újra és újra biztatja Abrámot, hogy nagy néppé lesz és saját földjén fog lakni és ehhez a távoli jövőről ad bepillantást Abrámnak (400 éves jövevénység Egyiptomban).
Abrám és felesége várt és várt, de az ígéret csak nem akart teljesülni. Nem volt utódjuk.
Ezért emberi gondolkodásmóddal próbálták megoldani a helyzetet. Hágár (Száraj szolgálója) szült fiút Abrámnak (86 éves korában), amelynek a neve Izmael (Isten meghallgat).
Isten nem vonta meg a szeretetét Izmaeltől sem, nagy néppé válást ígérte neki Hágárnak, ami be is következett. Az arabok Izmaelben látják ősatyjukat.
Ábrahámtól származó vallások: Judaizmus, Kereszténység, Iszlám, Bahá’i.
„Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten.” (1Móz 17,1)
Mindenható Isten = él saddaj
Újabb szövetség kötése, amelynek a jele a körülmetélkedés. Ekkor változik meg Abrám neve Ábrahámra (sok nép atyja).
„Metélkedjetek körül az ÚRért, távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Különben fellángol haragom, mint a tűz, és égni fog olthatatlanul gonosztetteitek miatt!” (Jer 4,4)
Az ÚR meghallgatja Sodomával kapcsolatban Ábrahám kérését és kivezeti Lót-ot a pusztítás elől.
Ezután az ÚR ígéretének a beteljesítésére kerül sor és az idős (?) házaspár megkapja a kézzelfogható kijelentést – Izsák (Ő nevet) megszületik egy éven belül.
„Ábrahám, a mi atyánk nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul”, és „Isten barátjának neveztetett”.” (Jak 2, 21-23)
Sára halálakor (127 éves) Ábrahámnak még egy jottányi földje sem volt, csak ígérete. Ekkor vett meg a barlangot sírhelynek és a hozzá való szántóföldet Efróntól.
Ábrahám az óhazából hozat feleséget Izsáknak. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a kánaáni vallási szokások nagyon eltértek Ábrahám egyisten hitétől és vissza akart menni a gyökerekhez, ahonnan Isten elszólította.
De Izsák nem térhet oda vissza, hiszen már az ígéret földjén van – tehát jó helyen.
Ábrahám bízik Isten gondviselésében, hogy a szolga útja eléri a célját. Így is lett és Rebeka (Betúél lánya) Izsák felesége lett.
Sára halála után Ábrahám újra megnősült és születtek neki fiai és lányai. Ezek a gyermekek nem az ígéret gyermekei (újabb arab törzsek nevei ismerhetők fel a gyermekek neveiben), így nem örökölnek semmit. Minden Izsákra száll.
Ábrahám 175 éves korában halt meg betelve az élettel.
Izsákot Ábrahám halála után Isten megáldotta.
Izsáknak 60 esztendős korában Rebekától ikrei születtek.
Ézsau – Edom
Jákób – Izrael
„Amikor ugyanis még meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek az ő kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, már akkor megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek”, amint meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”” (Róm 9, 11-13)
Az ikrek nagyon eltérőek voltak. Ézsau a kóbor vadászember típusa, Jákób a sátorozó pásztoré.
Ézsau semmibe vette az elsőszülöttségi jogot, majd amikor apja áldását kérte, már késő volt.
Jákób (anyja unszolására) kihasználta bátyja gyenge jellemét és csalással megszerzett minden fontosat.
Nem is volt maradása bátyja mellett és apai áldással visszament feleséget keresni Paddam-Arámban.
Ezen az úton Bételnél álmot lát és megint ígéretet kap istentől, hogy ez a föld egyszer az utódaié lesz.
Anyja bátyjánál (Lábánnál) 20 évig szolgál Ráhelért, Leáért és az örökségért. Nagy idő ez, amelyet idegen földön kellett eltöltenie.
De Isten még itt is megsegítette gyermekekkel, gazdagsággal.
Jákób gyermekei:
Lea: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Isakkár, Zebulon
Zilpa: Gád, Áser
Bilha: Dán, Naftali
Ráhel: József, Benjámin
Amikor Isten elérkezettnek tartja az időt visszaviszi Jákóbot és családját Kánaán földjére.
Nem volt ez egyszerű út, mert felrémlett Jákóbban, hogy Ézsaú milyen haragvó ember volt és félt a jogos haragjától.
Ezért megpróbált az akkori szokásnak megfelelően ajándékokkal kedveskedni a bátyjának.
Ézsaúval való találkozás előtt Jákób éjjel megint álmot látott 20 évvel a bételi élménye után. Most is Isten közelébe kerül és mindkétszer lelki feloldozásban részesül.
Itt kapja meg az új nevét – Izrael (Isten küzd), amely már előrevetíti utódainak választott helyzetét.
Habár Ézsau és Jákób kibékül, de Jákób különböző kifogásokat keresve nem csatlakozik Ézsaúhoz, hanem egyedül járja Istentől megszabott útját Kánaánban.
Először Sikem mellett telepedett le, amely nem bizonyult jó választásnak. Nem ok nélkül kerülte Ábrahám és Izsák a kánaánita népekkel a keveredést. Dina megerőszakolása és az utána rendezett vérfürdő, amelyet Simeon és Lévi (Dina vérszerinti testvérei) vezettek még inkább utálatossá tették Izrael fiait a kánaáni népek előtt.
Jákób Bételbe menekül, ahol annak idején megígérte Istennek, hogy oltárt épít. Most jött el ennek az ideje.
Jákób még megkapja azt a kegyelmet, hogy életben láthatja az apját, Izsákot. Ezután meghalt Izsák 180 éves korában és Ézsau és Jákób közösen temették el.
Vélemény, hozzászólás?