„De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be. „(Ézsaiás 49,15-16)
Nappali tagozaton tanultam, és megpróbáltam mellette fenntartani egy részmunkaidős lelkészi állást. Feleségem teljes munkaidőben dolgozott. Kisgyermekem egyik nap az ölemben ült az íróasztalnál, a gyümölcsleves poharával játszott. Épp egy telefonbeszélgetés közben tartottam, és közben gépeltem valamit a számítógépen. Pár másodperccel azelőtt, hogy egy gyülekezeti tag belépett az ajtón, a fiam a szőlőlevét az ingemre öntötte. Hirtelen micsoda felfordulás lett: zaklatott gyermek, telefonhívás, számítógép, foltos ing, és most valaki az ajtóm előtt! Volt annyi lélekjelenlétem, hogy abbahagyjam, és azt mondjam: „Nem sokára visszahívom, „ és letettem a telefont. Ami a gyülekezeti tagot illeti, nevetett, miután meglátott, és megértően mosolyogva így szólt: „ Látnod kellene Isten ingét!”
Ez a megjegyzés azóta is megmaradt bennem. Isten annyi mindent magára vesz – egyszerre – a mi kedvünkért. Meghallgatja imáinkat, felszárítja könnyeinket, fogadja panaszainkat, megbocsátja bűneinket, és megnyugtat, ha félünk. Ahogy egyre közelebb kerül hozzánk és foltjainkhoz, bizonyára mi is bepiszkítjuk „Isten ingét”, Elfoglaltak lehetünk a nap minden órájában, mégis folyamatosan áldottak vagyunk, mert teljes mértékben Isten kezében vagyunk, aki mindig szeret minket.
Köszönjük, Istenünk, hogy szeretsz minket életünk piszkos, nehéz, fájdalmas időszakaiban is.
A bajok idején hálát adok Istennek, hogy mindig közel van.
Rob Fennell
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?