„Avagy ok nélkül féli Jób az Istent?”
Ez a Sátán gonosz kérdése volt a régi idők igaz emberéről, azonban ma is sokan vannak olyanok, akikkel kapcsolatban ezt joggal vethetnénk fel, mert csak addig szeretik Istent, amíg jól megy soruk, de ha rosszra fordulna helyzetük, elvetnék maguktól a most fennhangon hirdetett istenhitet.
Ha azt látják, hogy állítólagos megtérésük óta sikeresen működik a világuk, akkor szeretik Istent a maguk önző, testi módján. Ha azonban viszontagságok érik őket, rögtön fellázadnak a z Úr ellen. Szeretetük a terített asztal szeretete, nem a házigazdáé, ez a szeretet a tele tányérnak szól, nem pedig a ház urának. Az igaz keresztyén azonban a jutalmát a másik életben várja, és kitart az itteni nehézségekben.
Az Ószövetség ígérete a felvirágzás volt, az Újszövetségé azonban a viszontagság. Ne feledjük Krisztus szavait: Minden szőlővesszőt lemetsz, amely nem terem bennem gyümölcsöt, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. ( Jn 15,2 )
Ha gyümölcsöt teremsz, akkor próbákra számíthatsz. Óh. jaj! – mondod – hiszen ez borzalmas jövő! De éppen ez a próba munkál ki olyan felbecsülhetetlen eredményt, hogy a keresztyén, aki ennek részese, megtanul örülni a megpróbáltatások közepette. Mert minél nagyobb a megpróbáltatása, annál bőségesebb a vigasztalása Krisztus Jézustól.
Ha valóban Isten gyermeke vagy, biztos lehetsz benne, hogy vesszeje nem fog elkerülni. Előbb- utóbb minden aranynak tűzben kell megtisztulnia. De ne félj, sőt inkább örülj, hogy ilyen gyümölcstermő idők előtt állsz! Így elszakadsz a földi dolgoktól, és felkészülsz a mennyországra, megszabadulsz a jelenhez való ragaszkodástól, és elfog a vágy az örökkévaló dolgok után, amelyeket nemsokára megláthatsz. Bár most úgy érzed, hogy az Istennek végzett szolgálatodért semmit nem kapsz, örvendezni fogsz a jövő végtelen jutalmának.
C.H. Spurgeon
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?