Ez a levél Kr. u. 59 körül íródott talán Rómában. Ez egy magánlevél a Kolosséban élő Filemonhoz.
Filemon Pál hatására, az ő igehirdetése nyomán lett kereszténnyé.
Az ok, amiért írta a levelet, hogy Pálhoz csatlakozott Onézimosz (neve jelentése: hasznos), aki Filemon rabszolgája volt, de keresztyénné lett.
A levélben Pál egy megtévedt embert vesz pártfogásába és neki ad mintegy védő levelet, amely Filemonnak szól, de a keresztyén ember szeretetére hivatkozva kéri a másik emberhez való kedvező hozzáállást.
A levél elején hálát ad Pál Filemon hitéért és az Úrban megnyilvánuló szeretetéért.
Pál abban a reményben küldi vissza Onézimoszt, hogy Filemon keresztyéni indíttatással fogadja megszökött rabszolgáját és megbocsátva önként újra Pál segítségére küldi.
Bemutatja Pál, hogy nemcsak zsidó és pogány, hanem rabszolga és szabad is megfér Isten gyülekezetében testvéri szeretetben. Hiszen Isten nem személyválogató. Mi, mint Isten követői lehetünk személyválogatók?
„…és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.” (Filem 1, 6-7)
Ugyanezek a gondolatok jönnek elő az alábbi helyeken is:
„a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos.” (Filem 1, 9-11)
„Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.” (Filem 1, 14)
„Ezért tehát attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében. Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre.” (Kol 1, 9-11)
„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11, 25)
Tegyük fel magunknak az alábbi kérdést:
Más testvért, vagy felebarátot felüdíteni tudunk-e?
Nem kérdés, hogy mi a feladatunk. Mások felé közvetíteni Isten szeretetét.
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Fil 2.3-4)
Igen, másokat helyezzünk előtérbe, éljük bele az Ő helyébe magunkat és kérdezzük meg magunktól, hogy ebben a helyzetben Jézus mit tenne. Ha mi is azt tesszük, akkor boldogság és nyugalom fog eltölteni bennünket.
„Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim.” (Filem 1, 23-24)
Pál többször és több helyen kihangsúlyozta, hogy Isten evangéliumának szolgálata nem egyszemélyes feladat. Minden élethelyzetében voltak munkatársai, akikről testvérként beszél.
„Így tanultátok ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hű szolgája értetek. Ő hozott nekünk hírt a Lélektől kapott szeretetetekről.” (Kol 1, 7-8)
„Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat, visszatértek Jeruzsálemből, és magukkal vitték Jánost, akit Márknak is hívtak.” (ApCsel 12, 25)
„Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra.” (ApCsel 15, 37-39)
„Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, aki felől utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; köszönt továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem.” (Kol 4, 10-11)
„Igyekezz minél előbb hozzám jönni, mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban.” (2Tim 4, 10-11)
Egyedül nem megy! Társak kellenek hozzá.
De nem mindegy, hogy milyen társak segítenek. Világiak, vagy lelkiek?
Isten evangéliumának hirdetéséhez elhivatottság, kitartás, önfegyelem és főképpen szeretet kell.
Hogyan készülhetünk erre fel?
Magunktól sehogy, csak erőlködhetünk. Isten az, aki elhív és felkészít!
„Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.” (Kol 1, 12-14)
Vélemény, hozzászólás?