„ Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak:Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” (Máté 25, 10-13)
A tömegközlekedésben gyakran hallhatjuk a figyelmeztetést, mielőtt elindul a jármű: az ajtók záródnak! Az ajtók senki kedvéért sem maradhatnak nyitva, ha elhangzik a felszólítás. A bezáródás példázza, hogy akik időben beléptek, eljutnak a célig, a kint maradó késlekedők pedig sajnos lemaradtak.
Az igazságszerető Noé, amikor bement a családjával és az állatokkal a bárkába, véget ért a kegyelmi idő, a kívülállók végleg elkéstek. Maga Isten zárta be a bárka ajtaját, és az úgy maradt a rendelt ideig. Hiába dörömböltek, kiabáltak, könyörögtek, ez már nem segített. Hosszú éveken át semmit sem tettek azért, hogy megmeneküljenek.
A tíz szűz példázatában mindenki tudta, hogy jönni fog a vőlegény. Azt is látták, hogy türelmesen várakozni kell, ami nagyon fárasztó volt. Végül, csak az ajtó előtt álló készen levők, a választottak mehettek be, az olaj után elcsatangolók kívül maradtak. Így értjük meg, hogy milyen komoly dolog az, hogy az igaz is alig tartatik meg, hiszen mindegyik szűz elaludt a nagy várakozásban! Az okos szüzek hallgatták és megtartották Jézus beszédeit, és azonnal felserkentek a Vőlegény érkezésére. A bolond szüzek hallgatták, de nem tartották meg. Ezek közül lesznek, akik jogosnak látszó kérdéssel érvelnek Jézusnak: „ …Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? ( Mt 7, 22 ) Nagyon is komolyan gondolják, hogy kitűnő ajánlólevelük van az örök élet elnyeréséhez. Kiderül, hogy mindegy milyen csodákat tettek, ha nem azonosultak Jézussal, és nem az Ő Lelke volt bennük, akkor csak báránybőrbe bújt farkasok, és hamis próféták voltak, akik nem teremtek jó gyümölcsöket.
Súlyosak Jézus szavai: nem ismerlek titeket.
Akik bejutottak az ajtón, ők az irgalmasság eszközei. Azt tették, amire naponként indította a Lélek, amire megkérte őket Jézus: enni adtak az éhesnek, megitatták a szomjazót, befogadták a jövevényt, felruházták a meztelent, meglátogatták a beteget és a foglyot, az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartották magukat e világtól ( Mt 25, 36-37, Jak 1, 27 ). Mindent Jézusra nézve cselekedtek. Szeretettel, béketűréssel, imádságokkal, bizonyságtételekkel hordozták az Úr ügyét, gyakran erőtlenségekkel és bajokkal küzdve. Nem kell, hogy olyan tevékenységekbe kezdj, amikre nem indított el, és nem készített fel Jézus. Az ilyen munkák lehet, hogy kivívják az emberek tetszését, és jó sok energiádba kerülnek, de vajon lesznek-e jutalmazva az örök életre nézve? A bezáródó ajtó tényével mindenkinek szembesülni kell. Végleg elkülöníti az igazat, a látszólag igazitól. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. János apostol az üdvözültek sokaságát látta állni a Bárány trónja előtt. Ők azok, akik bejutottak az ajtón ( Jel 7, 9-17 ).
Vélemény, hozzászólás?