A királyok könyvének ketté osztását csak terjedelmi okok magyarázzák.
Ez a két könyv a királyok korát fogja át Dávid halálától az önálló királyságok megszűnéséig.
Ezek a könyvek a héber kánonban a prófétai könyvek közé tartoznak, mert a történeti események megítélése prófétai szempontból történik.
A királyok könyve keletkezése ie. 561 és ie. 539 között valószínűsíthető.
Az első 11 fejezete igazából Salamon királyságának a bemutatása.
„Adónijjá, Haggít fia elbizakodottan ezt mondta: Én leszek a király! És szerzett magának harci kocsikat, lovasokat és ötven férfit, akik előtte futottak. Apja azonban soha életében nem vetette a szemére, hogy miért tesz ilyet. Absolon után szülte őt anyja, és ő is igen szép ember volt.” (1Kir 1, 5-6)
Absolon után Adónijjá jön a trónöröklési sorban. Jóáb hadsereg parancsnok és Ebjátár pap beállt a királyfi mögé.
„Akkor ezt mondta Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király úgy, hogy urunk, Dávid nem tud róla?!” (1Kir 1, 11)
„Most azért, uram, király, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, király! Mert ha majd, uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tartani.” (1Kir 1, 20-21)
A félelem jogos és érthető, mert Dávid tett annak idején egy ígéretet Betsabénak Salamon királyságáról.
„Dávid király válaszolt, és ezt mondta: Hívjátok hozzám Betsabét! Ő bement a királyhoz, és megállt a király előtt. Akkor a király megesküdött, és ezt mondta: Az élő ÚRra mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból, hogy amiképpen megesküdtem neked az ÚRra, Izráel Istenére, és megígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon!” (1Kir 28-30)
„Cádók pap és Nátán próféta kenje ott fel Izráel királyává, azután fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok: Éljen Salamon király! Azután vonuljatok fel utána, ő pedig jöjjön ide, és üljön a trónomra, és ő legyen helyettem a király! Mert azt parancsoltam, hogy ő legyen Izráel és Júda fejedelme.” (1Kir 1, 34-35)
„Ekkor megrémülve fölkeltek mindnyájan, akik Adónijjához voltak meghívva, és elment mindenki a maga útjára.” (1Kir 1, 49)
„Te azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy te, és tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a halottak hazájába.” (1Kir 2, 9)
Dávid utolsó intései között van néhány rendezetlenül, lezáratlanul hagyott ügy, amelyet Salamonnak kell nyugvó pontra juttatni.
„Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött.” (1Kir 2, 10-12)
Az átmenet végül is simán lezajlott az ÚR akarata szerint.
„Most azért az élő ÚRra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma. Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki leterítette őt, úgyhogy meghalt.” (1Kir 2, 24-25)
Hiába a kegyelem, a trónkövetelő királyfi nem kerülheti el a sorsát, mint ahogy Ebjátár pap sem.
„Ebjátár papnak pedig ezt parancsolta a király: Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én URamnak, az ÚRnak a ládáját apám, Dávid előtt, és együtt szenvedtél el mindent, amit apám elszenvedett.„ (1Kir 2, 26)
„Szálljon kiontott vérük Jóáb fejére és utódainak a fejére örökre! Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az ÚR békét örökké! Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Jóábra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el.” (1Kir 2, 33-34)
Salamon szisztematikusan végrehajtja Dávid utolsó kéréseit és nem hagy kétséget senkiben, hogy ő Dávid utódja és a királysághoz megvan az ereje is.
„A király Gibeónba szokott elmenni, hogy ott áldozzék, mert ez volt a legnagyobb áldozóhalom. Egyszer ezer állatot mutatott be Salamon égőáldozatul azon az oltáron.”
(2Kir 3, 4)
„Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!” (1Kir 3, 9)
Az ember akkor látja jól a dolgokat, ha fel tudja ismerni Isten szándékát. Salamon felismeri, hogy Izráel vezetése csak az Úrral való teljes kapcsolatból származhat.
„Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked.” (1Kir 3, 11-14)
„„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, favagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”” (Máté 7, 7-11)
„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (János 16, 23-24)
„Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté! Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta: Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja! Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot.” (1Kir 3, 26-28)
Salamon igazi királyként mutatkozik be és az Istentől kapott bölcsességgel ítél az élet javára.
„Salamon király egész Izráel királya volt.” (1Kir 4, 1)
Egyelőre semmi sem fenyegeti a trónt, a belső ellenséggel leszámolt.
Külső ellenség nincs a láthatáron, így a belső gazdasági és politikai rend megszervezése lehetséges volt.
A királyi helytartók feleltek a királyi udvar ellátásáért. Feltűnő, hogy ebben a felosztásban Júda közigazgatási területe kimaradt.
„Júdának és Izráelnek sok lakosa volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek, ittak és örültek.” (1Kir 4, 20)
„Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet.” (4Móz 14,8)
„Salamon uralkodott mindazokon az országokon, amelyek az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és az egyiptomi határig terültek el. Ezek adót fizettek, és szolgáltak Salamonnak egész életében.” (1Kir 5, 1)
„Isten adott Salamonnak igen nagy bölcsességet és értelmet. Olyan sok bölcs gondolata volt, mint a tenger partján a homok. Nagyobb volt Salamon bölcsessége a keleten lakó emberek bölcsességénél és az egyiptomiak minden bölcsességénél. Bölcsebb volt Salamon minden embernél, az ezráhi Étánnál, Hémánnál, Kalkólnál és Dardánál, Máhól fiainál is, úgyhogy híres lett valamennyi nép körében. Háromezer példabeszédet mondott és ezeröt éneket szerzett.” (1Kir 5, 9-12)
„Salamon pedig ezt üzente Hírámnak: Te tudod, hogy apám, Dávid nem építhetett házat Istene, az ÚR nevének, mert háborúskodnia kellett mindenfelé, míg az ÚR lábai alá nem vetette ellenségeit. De most az ÚR, az én Istenem nyugalmat adott nekem mindenfelől, nem fenyeget sem ellenség, sem veszedelem. Én tehát azt gondoltam, hogy házat építek Istenem, az ÚR nevének, ahogyan az ÚR apámnak, Dávidnak megmondta: A te fiad, akit utánad helyezek a trónra, az épít majd nevemnek házat.” (1Kir 5, 16-19)
Salamon megteszi az előkészületeket a templomépítéshez. Ehhez nyugalom kell és jószomszédi kapcsolatok.
„Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, amikor Salamon már negyedik éve uralkodott Izráelben, ziv hónapban, azaz a második hónapban kezdték el építeni az ÚR templomát.” (1Kir 6, 1)
A templom Ornán szérűjén kerül felépítésre, ahol Dávid népszámlálása után Isten büntetése véget ért.
„A negyedik évben rakták le az ÚR házának alapját, ziv hónapban, és a tizenegyedik évben, búl hónapban, azaz a nyolcadik hónapban készült el a templom minden része és minden tartozéka. Hét esztendeig építették.” (1Kir 6, 37-38)
„A maga palotáját tizenhárom évig építette Salamon; akkor készült el teljesen a palota.”
(1kir 7, 1)
A templom és a királyi palota(k) építése összefüggött, mert egy igazi épületkomplexumot kell elképzelnünk. Ennek a vezér építménye a templom volt, amely igazi hálaáldozat volt Isten jóságáért.
„Ezután Salamon király elhozatta Tíruszból Hírámot, aki egy Naftáli törzséből származó özvegyasszony fia volt, az apja azonban tíruszi rézműves volt. Ő teljes bölcsességgel, értelemmel és tudással el tudott készíteni bármilyen rézeszközt. Eljött Salamon királyhoz, és készített mindenféle eszközt.” (1Kir 7, 13-14)
„Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, kövek vésésére és berakására, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked:” (2Móz 31, 1-6)
„Amikor a papok kijöttek a szentélyből, felhő töltötte be az ÚR házát, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát.” (1Kir 8, 10-11)
A lombsátor ünnepét használták ki a szövetség ládájának a szentek szentjébe való bevitelére, amikor egész Izráel összegyülekezett.
Az ÚR a felhővel jelzi, hogy elfogadja a templom építését, mint kegyelmének és jelenlétének zálogát.
„Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot.” (2Móz 40, 34-35)
„Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.” (1Tim 6, 16)
Ha majd …
Felsorolásban tér ki Salamon olyan dolgokra, amelyek megzavarják Izráel és az ÚR kapcsolatát. Ezekben kér segítséget, mert csak a könyörülő ÚR képes az engedetlen népének megbocsátani és a sorsát újra jóra fordítani.
„Amikor Salamon befejezte ezt az egész imádságot és könyörgést, amellyel az ÚRhoz imádkozott, fölkelt az ÚR oltára elől, ahol eddig térdelt, és kitárta kezeit az ég felé.”
(1Kir 8, 54)
Ezeket a szívből jövő imádságokat nem is igazán lehet másként, csak térdelve az ÚR elé vinni.
„Legyen a szívetek teljesen az ÚRé, a mi Istenünké, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait úgy, mint ma!” (1Kir 8, 61)
„Tégy jót, URam, a jókkal, az igaz szívűekkel! A görbe útra térőket pedig juttassa az ÚR a gonosztevők sorsára! Békesség legyen Izráelben!” (Zsolt 125, 4-5)
„És ha előttem jársz, ahogyan apád, Dávid is tette, tiszta szívvel és őszintén, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és törvényeimet, akkor állandóvá teszem királyi trónodat Izráelben örökké, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról.” (1Kir 9, 4-5)
„Nem a templom birtoklása, hanem az Úr parancsainak teljesítése jelenti az ígért boldog jövőt. Csak ilyen feltétellel lehet a templom az Isten előtt való hódolat helye. Izráel azonban az Úr szabadító tetteire és akaratának kijelentésére hálátlansággal felelt. A Dtr történetszemléletének alapvonásait ismerhetjük fel ezekben a versekben. Feltűnő a templom és a dinasztia összekapcsolása. Mindkettő csak akkor állhat meg, ha a király és a nép Isten útján járnak. Mert a népnek és a királynak a sorsa minden korban az Úrnak való engedelmességtől függ. A megítéltetés késhet, de nem késik és nem marad el.”
(Jubileumi kommentár 636. oldal)
„Sába királynője hallotta a hírét Salamonnak és az ÚR nevének, ezért eljött, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel.” (1Kir 10, 1)
Sába, vagy (Szeba) egy dél-arábiai királyság (Jemen), amely híres volt a gazdagságáról és a kereskedelméről.
„Áldott legyen Istened, az ÚR, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett! Mivel az ÚR örökké szereti Izráelt, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass.”
(1Kir 10, 9)
„Salamon király felülmúlta gazdagságban és bölcsességben a föld összes királyát. Az egész földről igyekeztek Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe.” (1Kir 10, 23-24)
Igazából a fejezet esszenciáját halljuk ezekben a sorokban. Isten ad bölcsességet és ezt hallja a világ.
„Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, nagyobb van itt Salamonnál!” (Máté 12, 42)
„Salamon király sok idegen asszonyt szeretett a fáraó leányán kívül, móábiakat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat és hettitákat, olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az ÚR Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert saját isteneikhez fordítják szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel. Volt neki hétszáz főrangú és háromszáz másodrangú felesége. Feleségei elfordították a szívét. Így történt, hogy Salamon szívét feleségei vénségére más istenekhez fordították, és szíve nem maradt teljesen Istenéé, az ÚRé, mint volt apjának, Dávidnak a szíve.”
(1Kir 11, 1-3)
A külföldiekkel való házasodás idegen királyok leányaival lehetett volna csak politikai lépés. De nem véletlenül tiltja Isten a népének az ilyen fajta keveredést. Előbb, vagy utóbb a sok idegen hatás még ha nem is akarjuk akkor is beépül a gondolkodásunkba. Pedig azt tisztán kellene tartani, hogy csak az ÚR-nak jusson ott hely.
„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6, 24)
„Megharagudott azért az ÚR Salamonra, mivel elfordult szíve az ÚRtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, és erre nézve azt parancsolta neki, hogy ne kövessen más isteneket; de ő nem tartotta meg, amit az ÚR parancsolt.” (1Kir 11, 9-10)
Az engedetlenség „jutalma” az, hogy véget ér a béke korszaka és újabb konfliktusok, háborúk jelennek meg, míg Izráel belső egysége szét nem hullik.
„Ez a férfi, Jeroboám derék ember volt. Amikor Salamon látta, hogy ez a fiatalember jól végzi munkáját, megtette József házában az összes kényszermunkás felügyelőjévé.” (1Kir 11, 28)
„Ahijjá megragadta a rajta levő új köpenyt, tizenkét darabra hasította, és ezt mondta Jeroboámnak: Végy magadhoz tíz darabot! Mert ezt mondta az ÚR, Izráel Istene: Íme, kiszakítom az országot Salamon kezéből, és tíz törzset neked adok.” (1Kir 11, 30-31) Ahogy Saul kezéből kiveszi az ÚR a királyságot, úgy Salamonéból is. A kettő különbség, hogy Dávid házát nem veti el az ÚR örökre.
Vélemény, hozzászólás?