„Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”
Mikor hajlamos leginkább álmosságra a keresztyén? Nem akkor, amikor éppen jól mennek dolgai? Nem találjátok ti is így? Amíg szenvedésetekkel naponként a kegyelem trónja elé kellett járulnotok , nem voltatok-e éberebbek, mint most? A kényelmes utak álmos vándorokat eredményeznek.
Veszélyesek azok az idők is, amikor lelkiekben minden zökkenőmentesen halad. A Zarándok útjában sem akkor lett álmos Keresztyén, amikor oroszlánok leselkedtek rá, amikor a folyón átgázolt, vagy amikor megküzdött Apollyonnal, hanem amikor a Nehézség Dombjára félig felkapaszkodott, és egy kellemes lugast talált: ott leült és rögtön elaludt, nagy bánatára és kárára. Az Elvarázsolt Föld olyan hely, ahol enyhe, balzsamosan illatos szellők fújdogálnak, hogy álomba ringassák a vándort. Gondoljatok Bunyan leírására:
„Akkor odaérkeztek egy lugashoz, amely kellemes volt és a fáradt vándoroknak nagy fölüdülést ígért, mert pompás bolthajtásai voltak, üde zöld és köröskörül kényelmes pamlagokkal ellátva. Volt ugyanott egy puha fekvőhely is, amelyre a fáradt vándor lefeküdhetett. A lugast a Restek barátjának nevezték és azért készült, hogy a vándorok közül egyesek itt megpihenjenek, ha fáradtak volnának.”
Higgyétek el nekem, hogy éppen a kényelmes és kellemes helyeken csukják le az emberek a szemüket, és tévednek a feledékenység álmodozó országába. Ebenezer Erskine, a skót prédikátor találóan jegyezte meg:
„Jobban szeretek egy ordító oroszlánt, mint egy alvó ördögöt,”
Egyetlen kísértés sem olyan veszedelmes, mint amikor egyáltalán nem kísértetünk. A szükséget szenvedő lélek nem alszik, csak miután elértük a békés magabiztosságot és teljes biztonságot, akkor kerülünk abba a veszedelembe, hogy elszenderedünk.
A tanítványok az után álmosodtak el, hogy látták az Úr Jézust a megdicsőülés hegyén. Vigyázz, örvendező keresztyén, a kedvező élethelyzet a kísértések közvetlen szomszédja! Légy nagyon boldog, de azért vigyázz!
C. H. Spurgeon
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?