„Mivel, tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.”
Van egy alapvető különbség a régi „ zarándok gyülekezet” és a jelenkori leszármazottak hite között. Ők a dolgok gyökerével törődtek, míg az utóbbiakat csakis a gyümölcs érdekli. Ez gyakran megnyilvánul a régi keresztyének felé való hozzáállásunkban. Neveiket tiszteletben tartjuk ugyan, leírjuk életrajzaikat is, de hajlamosak vagyunk csakis a gyümölcseiket dicsérni és csodálni, és nem törődni a gyökérrel, amelyből a gyümölcs termett.
„ …az igazak mégis gyökeret vernek.” – mondja a Példabeszédek 12, 12.
A régi keresztyének a gyökeret gondozták, ápolták, és volt türelmük kivárni, amíg a gyümölcs megtermett és beérett. Mi azonban azonnal látni akarjuk a gyümölcsöt, még akkor is, ha nincs gyökerünk, de ha van is,az nem megy mélyre, és ezért nem stabil.
A modern türelmetlen keresztyének lemosolyogják a régiek egyszerű hitét, és a komoly, Istenhez és szent dolgokhoz való tiszteletteljes hozzáállásukat. Ők – úgymond – áldozatai voltak koruk korlátolt vallási szemléletének, és csak azért termettek sok gyümölcsöt, mert szellemi óriások voltak. Azt gondoljuk, jól tesszük, ha utánozzuk őket a gyümölcstermésünkben anélkül, hogy elfogadnánk hitük nézőpontját, és megterhelnénk magunkat a hit dolgaihoz való túlzó, minden vagy semmi jelszavú hozzáállásukkal.
Ezeket mondjuk, vagy talán csak gondoljuk, de a megtapasztalás, a bölcsesség és minden természeti törvény bizonyítja óriási tévedésünket. Az ág, amely a viharban letört a fáról, lehet, hogy még kivirágzik, és a felületes szemlélő számára azt a látszatot kelti, hogy minden rendben van, rügyei azonban hamarosan elhervadnak, az ág is elszárad és meghal. Nincs tartós élet a gyökértől elszakadva.
Sokan, akik ma keresztyéneknek mondják magukat, letört ágon próbálnak gyümölcsöt teremni. Amikor belefeledkezünk külsődleges dolgokba, és a látszatot tartjuk szem előtt, a szellemi életünk gyökere nem kap táplálékot. Ma sokaknak a siker és annak bizonyítása a fontos.
A gyülekezetekben divatba jött a lázas tevékenykedés és fontoskodás. Az igazság meghatározása is megváltozott: az az igazság, ami hatásos eredményt tud hozni.
Ha a gyökere egészséges, akkor szinte minden vihart képes kiállni egy fa, de a fügefa, amelyet az Úr Jézus megátkozott, gyökerestől kiszáradt. Ha Isten népe mélyen az Úrban gyökerezik, akkor elpusztíthatatlan, de semmi sem bír megmenteni olyan gyülekezetet, amelynek gyökerei kiszáradtak. Sem ösztönzés, sem pénz, sem gyönyörű épület nem adhat életet a gyökértelen fának.
Találó szóképet használt Pál apostol, amikor azt mondja: „ Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva „ ( Ef 3,17 ). Milyen különös és furcsa illusztráció, azonban újra mondja: „ Gyökerezzetek meg , épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által „ ( Kol 2,7 ). A hívőt egy mélyen gyökerező fának képzeli, ugyanakkor egy erős alapokon álló templomnak is.
A Biblia és a régi idők szellemi óriásai mind ugyanazt üzenik nekünk: ne fogadjunk el semmit, amit Igével nem tudunk alátámasztani! Ne vegyünk semmit sem természetesnek! Menjünk vissza a gyökerekhez! Nyitott szívvel kutassuk a Szentírást! Keresztjeinket hordozva kövessük az Úr Jézust, és soha ne kövessük a felkapott, népszerű vallási divatot! A tömegnek soha nincs igaza. Minden nemzedékben kevés az üdvözülők száma.
Biztosra menj, hogy te köztük legyél!
Dr. A. W. Tozer (1897- 1963)
A szerzőről: Még életében a XX. század prófétájának nevezték. A Chicago-i Southside Alliance Church-ben 31 éven át hirdette az igét. Egészen 1963-ban bekövetkezett haláláig szerkesztette az Alliance Life folyóiratot.
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?