Hadkötelességnél figyelembe vették a férfi állapotát:
- Új ház építése
- Új szőlő ültetése
- Házasság előtt állás
- Félelem
A háborúban, amit Isten rendelt el, csak teljes szívvel volt szabad részt venni. A hadsereget nem gyengíteni, hanem erősíteni kellett.
„Ne nézd el, ha embertársad marhája vagy juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen, hanem tereld vissza embertársadhoz!” (5Móz 22, 1)
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Fil 2, 3-4)
„Nem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez a zúzott heréjű vagy a kasztrált. Nem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez a félvér: még a tizedik nemzedéke sem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez. Nem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez ammóni vagy móábi ember: még a tizedik nemzedékük sem tartozhat soha az ÚR gyülekezetéhez.” (5Móz 23, 2-4)
Isten ószövetségi népe zárt közösség, ahol azért időnként voltak enyhébb és erőteljesebb szabályozások. A cél az volt, hogy Isten népe szent maradjon Isten jelenlétében.
Habár ilyen szabályok nincsenek az Újszövetségben és mindenki csatlakozhat hozzá, de nem árt tudni, hogy a formális csatlakozás semmit sem ér.
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
(Máté 7, 21-23)
„Ha fogadalmat teszel Istenednek, az ÚRnak, ne halogasd annak a teljesítését, mert úgyis számon kéri tőled Istened, az ÚR, és vétek fog terhelni. Ha nem teszel fogadalmat, azzal nem vétkezel. Tartsd meg és teljesítsd, amit kimondtál, amikor önkéntes áldozatot fogadtál Istenednek, az ÚRnak úgy, ahogyan azt megígérted!” (5Móz 23, 22-24)
Ez a fogadalom nem a szokásos embereknek, vagy magunknak tett fogadalom, amit úgysem tartunk be és általában nincs is semmilyen következménye.
Az Istennek tett fogadalom megtartásának és meg nem tartásának is van következménye. Akár élet, vagy halál.
Legyünk a fogadalom előtt átgondoltak és ne kapkodjunk. Az Úr csak annyit kér, hogy az igenünk legyen igen és a nemünk legyen nem.
„Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és a férje lesz, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy bocsássa el a házától.” (5Móz 24, 1)
„Megmondatott ez is: „Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet!” Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.” (Máté 5, 31-32)
„Onnan útra kelve elment Jézus Júdea vidékére és a Jordánon túlra; és megint nagy sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. Farizeusok is mentek hozzá, hogy megkísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania? Ő azonban visszakérdezett: Mit parancsolt nektek Mózes? Azok ezt mondták: Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást. Jézus erre így szólt hozzájuk: Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza! Otthon a tanítványai is megkérdezték őt erről. Ő pedig ezt mondta nekik: Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el feleségével szemben; és ha a feleség bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el.”
(Márk 10, 1-12)
„Mózes megparancsolta azon a napon a népnek: Ha átkeltek a Jordánon, a Garizím-hegyen ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin. Az Ébál-hegyen pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.” (5Móz 27, 11-13)
A Garizim és az Ébál hegye Sikemtől északra és délre fekszik. A léviták mondják először az átkot (fenyegetést), vagy az áldást (ígéretet) és a két hegyen lévő 6-6 törzs pedig fennhangon ismétli azt.
A szónak nagy hatása van az életünkre.
Nem véletlenül írja a Biblia:
„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.” (Jak 1, 19-20)
„Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55, 10-11)
„Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az ÚR esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük. Maga az ÚR vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj!” (5Móz 31, 7-8)
Ki lehetne alkalmasabb erre a feladatra, ha nem Józsué Nún fia (Efraim törzséből). Egész életében ott volt a tűzvonalban. Nem hátrált meg az ellenség elől, Isten akarata iránt engedelmes:
- Refidimben Amálék elleni harc vezetője
- Kora ifjúságától fogva Mózes szolgája és tanítványa
- A Sínai-hegyre Ő kíséri fel Mózest
- Tagja volt a Kánaánt kikémlelő csapatnak
- Az ígéret földjére bevonuló csapatok vezetője (Isten jelölte ki)
- Az ország felosztását Eleázár pappal közösen végzi
Mózes utolsó cselekedetei:
- Az utód felkészítése
- Hálaadó ének
- Törzsek megáldása
„Majd ezt mondta neki az ÚR: Ezt a földet ígértem oda esküvel Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, amikor így szóltam: A te utódaidnak adom! Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda.” (5Móz 34, 4)
Mózes 120 éves volt, amikor meghalt és fejedelemnek illő gyászban részesíti Izráel.
„Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az ÚR. Mert őt küldte el az ÚR mindazoknak a jeleknek és csodáknak a véghezvitelére, amelyeket Egyiptom földjén tett a fáraóval, valamennyi udvari emberével és egész országával; és mindazoknak az erős kézre valló, nagy és félelmetes tetteknek a véghezvitelére, amelyeket Mózes egész Izráel szeme láttára vitt véghez.” (5Móz 34, 10-12)
„A 10–12 v. azután a maga módján értékeli Mózes nagy prófétai egyéniségét, kiváltságos küldetését és a rábízottak véghezvitelét – mindezekben azonban Mózesnek nem valami apotheozisa fejeződik ki, hanem éppen „az Úr szolgájának” e földön elvégzett munkájának a dicsérete. Hangsúlyozza viszont az értékelés, hogy a próféták közt a legnagyobb volt, aki szinte közvetlen közelségben élt az Úrral és Isten ígéreteiben világosan látta a jövendőt, amely az ő számára a nem látott dolgok bizonyos valóságát jelentette. Az Úrral való eme hitbeli kapcsolat tulajdoníttatott neki is igazságul (Gen 15:6), és ez segítette át a kezdeti félelem, vagy az esetenkénti megfáradás krízisein. Egyébként maga az Úr volt az, aki nemcsak elküldte őt (11 v.), hanem erőt is adott küldetéséhez. A Pentateuchos „erős embere”, az Exodustól kezdve kétségkívül Mózes, de úgy, hogy mögötte ott látjuk mindvégig az erős Istent.” (Jubileumi kommentár 436. oldal)
„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12, 9-10)
Vélemény, hozzászólás?