Deuteronomium – Második törvénykönyv
Ez Jósiás király (Kr. e 639-606) uralkodásának 18. évében a templom helyreállítása közben találták meg ezt a törvénykönyvet.
„Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját. Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjá főpapnak, Ahíkámnak, Sáfán fiának, Akbórnak, Míkájá fiának meg Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: Menjetek, kérdezzétek meg az URat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve! Mert nagy haragra indulhatott ellenünk az ÚR, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindazt, ami a számunkra meg van írva.” (2Kir 22, 11-13)
Ennek a törvénykönyvnek az alapján folytatta le Jósiás a vallási reformintézkedéseket és tette egyértelművé, hogy csak Jeruzsálemben lehet az Úrnak áldozatot bemutatni.
Habár a könyv megtalálása nem tartóztatja fel Jeruzsálem pusztulását, mégis ez lett az alapja a fogság utáni újrakezdésnek.
„Induljatok útnak, és menjetek az emóriak hegyvidékére meg az azzal szomszédos területekre, az Arábá-völgybe, a hegyvidékre és a Sefélá-alföldre, a Délvidékre és a tengerpartra, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyamig, az Eufráteszig.” (5Móz 1, 7)
Ezek a felsorolt tájegységek Dávid és Salamon királysága idején voltak Izráel része.
Az első három fejezet visszatekint a vándorútra és a Jordántól keletre eső területek elfoglalására.
„Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, az ÚRnak parancsolatait, amelyeket megparancsolok nektek.” (5Móz 4, 2)
„Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.” (Jel 22, 18-19)
„De ti, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az ÚRhoz, ma is mindnyájan éltek.” (5Móz 4, 4)
„A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (János 6, 63)
A Tízparancsolat, habár kicsit más formában fogalmazva, megismétlése fontos, hiszen a Jordánnál lévő nemzedék nem élte át, vagy már nem igazán emlékszik az első törvénykönyvre.
Mózes nagyon kihangsúlyozza, hogy a törvényeket, rendelkezéseket nem önkényesen hozta a népnek, hanem Isten adta azokat, hogy jó dolguk legyen. Nem Mózeshez, hanem az Úrhoz kell hűségesnek lenni.
Nagy parancsolat:
„Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra!”
(5Móz 6, 4-8)
„Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. Az írástudó ezt mondta neki: Úgy van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál. Jézus pedig látva, hogy okosan felelt, ezt mondta neki: Nem vagy messze Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni.” (Márk 12, 28-34)
„Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik.” (5Móz 8, 3)
„Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”” (Máté 4, 4)
„Nem a magad igazságáért vagy szíved tisztaságáért mégy be oda, hogy birtokba vedd a földjüket, hanem gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened, az ÚR ezeket a népeket, hogy teljesítse ígéretét, amelyre esküt tett az ÚR atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Tudd meg tehát, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul azt a jó földet Istened, az ÚR, hiszen te keménynyakú nép vagy!” (5 Móz 9, 5-6)
„Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által.” (Róma 3, 21-24)
„Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.” (5Móz 11, 26-28)
„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30, 19)
A 12. fejezettel kezdődnek a törvénygyűjtemény igéi. Erről kapta az egész könyv az elnevezését.
Az élet minden területére kapunk szabályozást:
- Vallási élet
- Hivatalnokok viselkedése
- Büntető és polgári jog
„Ne tegyetek úgy, ahogyan ma itt még megtehetjük, mindenki ahogyan jónak látja, mert még nem mentetek be a nyugalom helyére, az örökségbe, amelyet majd neked ad Istened, az ÚR.” (5Móz 12, 8-9)
„Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14, 2-3)
„Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem! Az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az URat mindenkor!” (5Móz 14, 22-23)
Igazából mit is szolgál a tized, amelyet manapság már elavultnak tartanak?
Ma ez az „egyházi adó”, amelyet egyházfenntartói járuléknak hívnak.
Ez az adó igazából csak pénzgyűjtés, semmi köze Istenhez. Ez olyan, mint az olcsó kegyelem hirdetése a teljes evangélium helyett. Nem használ, hanem árt.
A tized megadása egy bizalmi lépés Isten felé. Hiszen Istené az egész életem, beleértve a pénzemet is. Ő az, aki formált olyanná, hogy el tudjam a munkámat végezni.
Tényleg azt gondoljuk, hogy olyan szegény Isten, hogy szüksége van a pénzünkre?
Neki igazából arra van szüksége, hogy bízzunk benne, ahogy Ádámnak és Évának is kellett volna. Ez a bizalom nyilvánul meg abban, hogy hálás szívvel visszaadom Istennek a tizedet, hiszen igazság szerint ez is az Övé.
Ő pedig megígéri, hogy semmiben sem fogunk hiányt szenvedni.
Hiszed ezt?!
Ha igen, akkor cselekedj ennek fényében.
„Állíts törzsenként bírákat és elöljárókat minden lakóhelyeden, amelyet Istened, az ÚR ad neked, és ezek ítéljék a népet igaz ítélettel! Ne kerüld meg a törvényt, ne légy személyválogató, és ne fogadj el vesztegetést, mert a vesztegetés elvakítja a bölcseket is, és félreviszi azoknak az ügyét, akiknek igaza van. Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj, és megtarthasd birtokodban azt a földet, amelyet Istened, az ÚR ad neked.” (5Móz 18-20)
„Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.” (Lukács 20, 21b)
Amikor olyan lehetőségünk lesz a családban, munkahelyünkön, gyülekezetünkben, hogy döntést kell hoznunk valamilyen fontos ügyben, akkor csak az igazsághoz ragaszkodjunk. Tudjuk, hogy az igazság nem mi, hanem ki: Jézus.
Keresztyénként, Jézus követőjeként csak ez az egy mérce lehet előttünk.
Vélemény, hozzászólás?