Az angyal pedig ezt mondta nekik: „ Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Lehet, hogy a következőkben sokan nem értenek velünk egyet, nem is akarom azt mondani, hogy így helyes, csak azt tudom mondani, hogy mi a feleségemmel kezdetektől így csináltuk, és nem bántuk meg.
Mindig vigyáztunk, hogy ne hazudjunk a gyerekeknek karácsonykor. Mert nincs szent hazugság, nincs kegyes csalás, nincs. A mai napig nem tudok abba beletörődni, hogy Jézusból ajándékosztogatót, kívánságteljesítő, csomagkihordó szolgálatot csinálunk, aki mezítláb, kis fehér ruhácskában a hóna alatt hozza az ajándékokat vagy a karácsonyfát.
Nem! Amikor az angyalok bejelentették, hogy megszületett az Üdvözítő, nem azt mondták, hogy íme, itt van az aranyos kisbaba, a Jézuska, hanem a Kyrios Christos, az Úr Krisztus született meg a Dávid városában. Az egynapos csecsemőre Isten igéje azt mondja: Úr! Akkor mi se zsugorítsuk össze Jézust. A magam részéről nem tudom elfogadni, hogy mi egy darabig hazudunk, azután majd rájön a gyerek, hogy apuka hozza azt a karácsonyfát. Nem tartom célravezetőnek.
Hangsúlyozom, hogy tegye mindenki, ahogy jónak látja, én ezt az úgynevezett szent hazugságot nem tudom elviselni. A gyerekeim is, az unokáim is eleitől kezdve tudták, hogy a karácsonyfát mi vettük, hogy az ajándékokat tőlünk kapják. Mindig hozzátesszük, hogy miért. Mert ma, ezen a napon emlékezünk arra, hogy megszületett az Úr Krisztus. Ezért kapjátok ti ezeket az ajándékokat, ezért ünnepelünk most.
Kedves Atyánk!
Ez a szenvedő világ soha sem lesz képes arra, hogy méltóképpen ünnepelje és köszönje meg a Te karácsonyi Ajándékodat. Segíts, hát nekünk ebben is! A karácsony csak Veled lesz igazán szent estévé, nappá. Most azokért imádkozunk, akik emberileg magányosak lesznek karácsony szentestéjén, és ha valamikor fájdalmas a magány, akkor ezen az estén kétszeresen vagy tízszeresen az. Érettük imádkozunk, hogy ha magányosak is, ne legyenek egyedül akkor, ha csak egy szál gyertya lobog előttük. Az az egy szál gyertya jelentsen Téged, világ Világossága. Aki fénynek, vigasztalásnak, békességnek és erőnek jöttél közénk.
Uram, azokért is könyörgünk, akik először töltik özvegyen ezt a karácsonyt. Múlt karácsonykor a párjuk még ott ült mellettük, és most azért lesz könnyes a szemük, hogy az a csók, amit azon a karácsonyon adtak, nem volt elég meleg. Uram, tanítgass bennünket, hogy míg élünk, meleg szóval szóljunk! Uram, bocsásd meg nekünk, hogy sokszor úgy megyünk el, hogy elfelejtettük megmondani a másiknak: szeretlek, fontos vagy nekem.
Uram, köszönjük gyermekeinket, akkor is, ha ők nem köszönnek meg bennünket. És köszönik a gyermekek a szülőket, még akkor is, ha sokszor már nyűgösek, öregek, morgolódók, kesergők, már kiesnek ebből a világból, mert idegenek. Kérünk, adj türelmet gyermekeinknek, hogy tudjanak hordozni bennünket öregecskén, sokszor érthetetlenül, másvilágból itt maradtnak.
Uram, hadd történjen karácsony, hogy férj a feleségét, feleség a férjet, gyermek a szülőt, szülő a gyermeket ne csak egy napig szeresse, hanem akkor különösképpen és jobban! Hogy te ott lehess, aki a testet öltött Szeretet vagy.
Kérünk Urunk, hogy történjen bennünk és általunk, kis családunkban és a „ nagycsaládban” is karácsony a Te szent igéd, Szentlelked által. Ámen.
Gyökössy Endre: Legyen igazi ünnep a karácsonyunk!
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?