„ Hallgass fiam apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon.” (Példabeszédek 1, 8-9)
A fiatal fiú ezt mondta: – Mama, feladom, nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul, és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom!
Ekkor mama rám nézett. Letörölte a könnyeket az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor el kezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba kávébabot tett. Húsz perc múlva elzárta a gázt, az edények alatt, majd kivette a tányérra, a megfőtt dolgokat.
–Mondd el, mit látsz? –kérdezte tőlem.
– Hát répát, tojást, kávét.
– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét! – Nem értettem, hogy mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.
– Látod, édesem! Mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen, de miután a forró vízből kivettem, lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, csak egy vékony héj védte. A forralás után viszont megkeményedett. A kávé viszont teljesen másként reagált. A helyet, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet. Te melyik vagy? Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de aztán a fájdalom hatására meggyengül, és elveszíti az erejét, vagy tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megkeményedik belülről?
Itt szünetet tartott, hogy értem- e a példákat. Aztán folytatta: – Ha valami rossz történik, attól edzettebbek, rugalmatlanok leszünk. Kívül ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk, és megkeményedünk. Vagy olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforr, szabaddá teszi a kávét, mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is megváltozik, kávé lesz belőle. Legyél kávé, édesem! Mindig próbálj meg kávé lenni! A legrosszabb helyzetben, a helyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel, és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül.
Ekkor megértettem, hogy a legboldogabb emberek nem attól boldogok, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják mindenből a legjobbat kihozni, ami az útjukba kerül.
(Tanmese)
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?