Liber Leviticus – Lévitákra vonatkozó könyv
Lévitán tágabb értelemben Izráel népét kell értenünk.
„Mózes harmadik könyve főként áldozatokra, megtisztulásokra és ünnepekre vonatkozó kultikus elírásokat tartalmaz. Ezt fejezi ki a latin-görög Leviticus elnevezés, mely nem azt jelenti, hogy itt a léviták alsó papi osztályáról van szó, hanem összességében a papok szolgálatáról, akiknek a leszármazási vonala „lévita” (Lévitől származó) Áronra vezethető vissza.” (Biblia magyarázó jegyzetekkel)
„Mózes harmadik könyvét főképpen törvényelőírások alkotják, melyek hosszabb-rövidebb egységekként ágyazódnak a történeti összefüggésbe. Hangsúlyosan a könyv közepén állnak a nép tisztaságára vonatkozó előírások, amelyek megszabják azokat a feltételeket, melyek betartásával a nép Istenéhez közeledhet.” (Biblia magyarázó jegyzetekkel)
„Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.” (Róma 10, 4)
„Az Isten és ember között az áldozattal helyreállított közösség nem azon az áldozaton alapul, amit az ember bemutat, hanem Isten áldozatot elfogadó üdvakaratán, aki – az Ószövetség szerint – elrendeli az áldozatot, és ez által megteremti a kiengesztelődésnek és a vele való új közösségnek a lehetőségét.” (Biblia magyarázó jegyzetekkel)
„Az áldozati állattal Isten biztosít egy „helyettest”, amelyre hat majd a halált hozó bűn hatalma. Ilyen helyettesítő módon vállalja magára Jézus Krisztus az egész világ bűnét. Az ószövetségi áldozatbemutatás szemléletesen utal „Isten Bárányára”, aki hordozza a világ bűnét.” (Biblia magyarázó jegyzetekkel)
„Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (János 1, 29)
Áldozatok fajtái:
- Égőáldozat: Teljes értékű áldozat, ahol a bőrön kívül mindent elégetnek.
- Ételáldozat: Köszönet istennek, ahol az emlékeztető részt elégetik és a többi rész a papoké marad.
- Békeáldozat: Üdvszerző, békességteremtő áldozat, ahol az állat belső részei elégetésre kerülnek, míg a többi részt az áldozó családja a gyülekezettel együtt fogyasztja el.
- Vétekáldozat: Nem szándékos vétek esetén helyettesítő áldozat kézrátétellel, ahol az állat teljesen elégetésre kerül.
- Jóvátételi áldozat: Hasonló a vétekáldozathoz.
- Illatáldozat: A papi szolgálat része.
Az étkezési tilalmaknál a legfontosabb, hogy az állatból a kövérjét és a vért nem volt szabad elfogyasztani, mert ezek Istenhez tartoznak.
Nádáb és Abíhú vétke:
„Nádáb és Abíhú, Áron fiai fogták a maguk szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az ÚR színe előtt, pedig ő nem adott nekik erre parancsot. Ekkor tűz csapott ki az ÚR színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az ÚR színe előtt. Mózes így szólt Áronhoz: Erről beszélt az ÚR, amikor azt mondta: A hozzám közel állókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott.” (3Móz 10, 1-3)
Önkényességnek nincs helye a szolgálatban.
„Bár az ószöv.-i istentisztelet egészen más elemekből állt, mint a mienk, a vonatkozó ceremóniális törvények is már csak történeti értékűek vagy érdekességűek, mégis figyelmeztetnek arra, hogy a gyülekezetben mindennek úgy kell történnie, hogy az Isten jótetszésével találkozzék, és még ha csak az emberi oldalát nézzük is a dolognak, az istentiszteleti rend hanyag vagy szándékos negligálása a gyülekezetet vagy megbotránkoztatja, vagy megosztja – egyik sem Istennek tetsző dolog.” (Jubileumi kommentár 344. oldal)
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.” (2Tim 4, 3-5)
Rendelkezések célja az, hogy az istentiszteleti gyülekezetet „szent”-nek, tisztának tartsa.
„Tartsátok meg rendelkezéseimet és törvényeimet, mert aki megcselekszi azokat, él általuk. Én vagyok az ÚR!” (3Móz, 18, 1-5)
„Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és mondd meg nekik: Szentek legyetek, mert én, az ÚR, a ti Istenetek, szent vagyok.” (3Móz 19, 2)
„Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek! Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR szentellek meg titeket!” (3Móz 7-8)
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7, 21-23)
Ünnepek elrendelése:
- Nyugalom napja – 7 nap
- Nyugalom esztendeje – 7 év
- Nagy örömünnep éve – 7*7 év
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3, 1)
„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12, 1-2)
Vélemény, hozzászólás?