Mózes 4. könyve 1-19 fejezet

Számokat tartalmaz a könyv, hiszen a könyv elején(Sinai hegy) és a könyv végén (Jordán) is népszámlálásról számol be.

Itt Izráel számbavételét az ÚR rendelte el, nem önkényes népszámlálásról van szó, mint Dávid esetében.

Nem csak népszámlálás zajlik, hanem névjegyzékbe vétel is, azokat, akik 20 évesek, vagy idősebbek. Ez inkább hasonlít egy katonai számbavételre.

Ekkor a népszámlálás Lévi törzsét kihagyja, de ezt később megteszik. Ebből is érzékelhetjük, hogy Lévi törzsének valamilyen más feladatot szánt az ÚR.

Az elkészült sátor védelme nagyon fontos volt, ezért a táborozás és a vonulás is hadi rend szerint zajlott le. Ez a rend is az ÚR rendelése szerint adatott a népnek.

Már itt is Júda veszi át a vezető szerepet.

Léviták feladatai:

• Fölszerelés vitele, védelme
• Papi szolgálat segítése
• Kijelentés sátra körüli teendők elvégzése

„Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja Izráel fiai között: legyenek azért a léviták az enyéim. Mert minden elsőszülött az enyém. Amikor megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen. Én vagyok az ÚR.” (4Móz 3, 11-13)

Ebben a fejezetben találkozunk egy igen különleges fogadalommal:

„Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha egy férfi vagy nő különleges fogadalmat tesz, názírfogadalmat, vagyis az ÚRnak szenteli magát, tartózkodjék a bortól és egyéb részegítő italtól, ne igyék borból vagy egyéb részegítő italból készített ecetet, semmilyen más, szőlőből készült italt se igyék, és ne egyék se friss, se szárított szőlőt. Názírsága egész ideje alatt semmi olyat se egyék, ami szőlőtőről való, még a magját vagy a héját se. Názírfogadalmának egész ideje alatt ne érje borotva a fejét. Míg le nem telnek azok a napok, amelyekre az ÚRnak szentelte magát, szent legyen, hagyja szabadon nőni hajfürtjeit. Ne menjen be halotthoz az idő alatt, amelyre az ÚRnak szentelte magát. Ne tegye magát tisztátalanná se apjával, se anyjával, se fivérével, se nővérével, ha közben meghalnának, mert Istennek szentelt haj van a fején. Názírsága egész idején az ÚRnak legyen szentelve.” (4Móz 6, 1-8)

„A názirság tehát vallási jellegű demonstráció a kánaáni pogány szokásokkal szemben. Ritka eset volt persze az, hogy valaki egész életre odaszánja magát, inkább időlegesek voltak az ilyen fogadalmak, ezért olvasható részletesen az a szertartás, amellyel a fogadalom leteltével a názir „kilép” az Istennek szenteltség köréből.” (Jubileumi kommentár 374. oldal)

„Mostantól fogva vigyázz, bort vagy más részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél. Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak borotva a fejét, mert Istennek szentelt názír lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából.” (Bír 13, 4-5)

„Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” (Luk 1, 14-17)

„Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik: Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet! Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket.”

(4Móz 6, 22- 27)

Az áldás mindig Istentől jön. Itt is a kimondott szöveggel a papok Isten áldását kérik a népre.

Az áldásban az ember olyan életerőkben részesedik, amelyeket önmaga nem szerezhet meg.

Ebben az áldásban három áldó mondat van összekapcsolva és mindhárom az ÚR nevével kapcsolatos:

• Megőrzés
• Könyörület
• Békesség (shalom)

Az ÚR jelenlétét, oltalmát és irányítását láthatjuk abban is, hogy a szent sátor felett ott van felhő- és füstoszlop. Már ezt láthattuk a Vörös tengeri átkelésnél is.

„Jézus ekkor így szólt: Még egy kis ideig veletek vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.” (János 7, 33-34)

„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28, 19-20)

És akkor elindultak:

„A második év második hónapjának a huszadik napján fölemelkedett a felhő a bizonyság hajlékáról. Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából, és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában.” (4Móz 10, 11-12)

Most már azt gondolhatnánk, hogy minden rendben van. Isten a néppel vonul, amely rendíthetetlen hittel és lankadatlan lendülettel halad a megígért tejjel és mézzel folyó föld felé.

És mégis az alábbiakat olvashatjuk:

• „A közöttük levő gyülevész népség azonban telhetetlen volt, ezért Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek: Ki ad nekünk végre húst enni? Emlékszünk, hogy Egyiptomban ingyen ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.” (4Móz 11, 4-6)
• „Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta.” (4Móz 12, 2)
• „Csakhogy erős nép lakik azon a földön, a városok falakkal vannak megerősítve, és nagyon nagyok, sőt még Anák leszármazottait is láttuk ott!” (4Móz 13, 28)
• „Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!” (4Móz 14, 1-4)
• „Kórah, aki Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abírámmal, Elíáb fiaival meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt, és föllázadtak Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség fejedelmei, a gyülekezet képviselői, közismert emberek voltak. Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az ÚR gyülekezete fölé?! Hiszen szent az egész közösség a maga egészében, és közöttük van az ÚR!” (4Móz 16, 1-3)
• „Másnap azonban zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, és ezt mondták: Ti öltétek meg az ÚR népét!” (4Móz 17, 6)

A lázadozás, zúgolódás meghozza az eredményét:

• „Fölgyulladt ellenük az ÚR tüze, és belekapott a tábor szélébe.” (4Móz 11, 1b)
• „Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Gyűjts össze nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és ott álljanak melléd.” (4Móz 11, 16)
• „Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.” (4Móz 12, 10)
• „De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra, senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem semmibe vettek. De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és hűségesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai fogják majd birtokba venni azt. A völgyekben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger felé!” (4Móz 14, 21-25)
• „Alig mondta ki Mózes ezeket a szavakat, meghasadt alattuk a föld. Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, meg Kórah összes emberét mindenükkel, amijük csak volt.” (4Móz 16, 31-32)
• „Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt azokon kívül, akik Kórah lázadása miatt haltak meg.” (4Móz 16, 14)

„Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rájuk is kiáradt a lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, bár nem mentek ki a sátorhoz. Ők a táborban kezdtek prófétálni. Egy szolga elfutott, és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! De Mózes így felelt neki: Engem akarsz féltékenyen védeni? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, és rájuk is kiárasztaná lelkét az ÚR!” (4Móz 11, 26-29)

„János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket. Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma.” (Márk 9, 38-41)

Ebben a könyvben Isten nem kér sokat és mégis olyan az egész, mintha süket fülekre találna az ÚR szava. Az Újszövetségben nem véletlen olvassuk Jézus követésével kapcsolatban:

„Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!” (Lukács 9, 23)

„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten.” (Kol 3, 5-6)