„Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől” (Jónás 1, 1-3a)
Krisztus utolsó szavaiban arra utasította a híveit, hogy: „tegyetek tanítvánnyá minden népeket”.
Állandóan előttünk áll a döntés, hogy elmegyünk-e a népekhez az evangéliummal Ninivébe, vagy megfutamodunk Isten és a feladat elől Tarsisba. Az utóbbi választás nyilván könnyebbnek tűnik.
A megbízatás elől menekülő Jónás hajója hamarosan viharba keveredett. Ne csodálkozzunk, és ne hisztizzünk, ha mi is szökevény létünkre hasonló viharba kerülünk. A világ fiai sóvárogva várják az Isten fiainak a megjelenését, de az istenfiak mással vannak elfoglalva. Jegyet váltottak Tarsisba, ahol jólétre és nyugalomra számítanak. Épp autót vesznek, házat építenek, házasodnak, elfoglaltak a munkában. Persze, hogy jön a vihar, ami megállásra késztet. Ez kegyelemből van, mert lehetőség adatik az irányváltoztatásra.
Ha Ninivébe kellene a lelkeket menteni, de Tarsisba szökünk, akkor pontosan tudni fogjuk, hogy miért jött ránk a vihar, mint ahogy Jónás is tisztában volt vele. A vihar meg fog szűnni, amikor kidobnak a kényelmes és biztonságos hajóból, és akkor jön a hit! Hinni kell, hogy Isten úgy tart meg, ahogy nem is gondolnánk. Pénz, vagyon, tudás, ügyesség, príma kapcsolatok, mit sem érnek ilyen helyzetben. Olyan fajta hitre van szükség, mint amikor Jézus hívására Péter kilépett a hajóból a vízre, és járt, amíg bízott Jézusban. Mint ahogy Jónás megmentésére érkezett egy cethal, úgy Istennek sokféle „cethala” áll készenlétben a kimentésünkre, ha szükséges, azért, hogy az evangéliumot elvigyük az embereknek. Kérjük el Istentől, hogy olyanokhoz küldjön, akiknek a szívét már előkészítette, akik már kellően sóhajtoznak, de nem tudják a megoldást. Jónás pont ilyen helyre került, és álmodni sem merte, hogy rövid idő alatt mekkora eredménye lesz a szavainak: az egész város zsákba öltözött és böjtölt, még az állatok is, és Istenhez kiáltottak. Rögtön tudták, hogy mennyire sok a bűnük. Jónásnak nem kellett győzködni őket, vagy ékesen szólnia, gyülekezeti házat sem épített, és vallási oktatást sem szervezett. Isten előtte járt, nyitottá tette a szíveket, és a végtelenül egyszerű, és világos felszólítás azonnal célba talált. Jónás, kegyes szólamok nélkül, valóban azt mondta el, amivel Isten megbízta: „ Még negyven nap, és elpusztul Ninive”. Az üzenet hatékonyságát nagyon megnövelte a negyven napos határidő, az időtartam szűkössége hozzájárult az emberek gyors reagálásához.
Az ige ma is egyszerűen hív: „Térjetek meg, mert elközelített az Isten országa.” Krisztus visszajön! Idővel már nem lesz lehetőség a szép fogalmazásokra, sürgető és tömör felszólítást kapnak az emberek: „ És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén, az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak , akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek, és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája, imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és földet, a tengert és a vizek forrásait”
( Jel 14, 6-7)
Sóhajtozunk, hogy bárcsak jönne már Jézus, mert minden olyan nehéz lett. Ha tényleg ennyire szeretnénk, akkor ki-ki menjen el a saját Ninivéjébe, és keresse meg azt az embert, akihez Isten elküldte, mert addig nem jöhet el Krisztus, amíg nem hirdetik az evangéliumot az egész világon. Mert a választottak létszámának be kell telnie, és ehhez mi is hozzá tudunk járulni. Erős a kísértés, hogy Tarsisban ücsörögjünk a jó biztonságban, miközben másutt várják az örömhírt?
Igen, nagyon erős, különösen, amikor a karantén miatt nehezebb volt az embereknek találkozni egymással. Isten tud olyan helyzeteket teremteni, amikor ennek ellenére alkalom nyílik a bizonyságtételre. Ne szalasszuk el a lehetőségeket.
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?