Róma 8, 28

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8, 28)

Volt egyszer egy király, aki szeretett vadászni. Az egyik szolgája szívesen vadászott vele.                                                                             

Jókat beszélgettek együtt. Egy napon a király eldöntötte, megkérdezi, miért ennyire optimista mindig a szolgája.  A szolga válasza gyorsan jött: Azért, mert egy olyan csodálatos Istenem van, aki mindig azt teszi, ami a legjobb nekem.

A király nem sokat törődött a válasszal, de hamarosan egy farkas falka tört rájuk az erdőben. Mindketten bátran küzdöttek, de meglett az ára. A király elvesztette az egyik ujját.  Ekkor eszébe jutottak a szolga szavai, megharagudott rá, hogy milyen butaságokat beszél, és mikor hazaértek, nyomban börtönbe vetette. Hiszen hogyan is lehetne jó dolog az, hogy elvesztette az egyik ujját!

Két hét után a király újra el tudott menni vadászni, de a szolgát a börtönben hagyta. Azonban nem talált örömet a szokásos vadászterületén, ezért beljebb húzódott a sűrűbe. Egy helyi törzs területére tévedt, akik rabul ejtették. Ahogy ott egy fához kikötve várakozott, bátorságot gyűjtött, és megkérdezte, hogy mit szándékoznak vele tenni.  Azt válaszolták, hogy feláldozzák az istenüknek.                                                           

Előkészítették a tüzet, de amikor eloldozták a királyt, észrevették, hogy hiányzik egy ujja.  A törzsfőnök azonnal tanácsot tartott a férfiakkal, mitévők legyenek. Arra jutottak, hogy így nem áldozhatják fel, mert nem tökéletes az áldozat. Ezért szabadon engedték.

A király visszatért a palotába, és sietve ment a szolgához, hogy elmesélje, mi történt vele. A szolga a börtönben nagyon örült, hogy királya megmenekült. A király elmerengve kérdezte a szolgáját: Mond, mi jó volt abban, hogy én téged börtönbe zártalak? A szolga örömmel felelt:  Nézd, nekem nem hiányzik semmim, ezért megfelelő áldozat lettem volna a törzs számára!

Isten mindig tudja, mit, miért tesz, nem kell, hogy közölje velünk szándékát. Egyszerűen csak bíznunk kell benne életünk minden eseményében.

egy zambiai misszionárius tollából

(Zs)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*