„Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, és megragadta őt. (Mt 14, 29-31)
Tagja vagyok egy teknősfigyelő csoportnak. A Mexikói-öböl partjain járőrözök kora hajnalban tengeri teknősök nyoma után kutatva. Amikor nyomokra bukkanok, követem őket egészen a fészekig. Kis zászlókkal jelölöm meg a helyet, később kordonnal lezárjuk a területet, hogy biztosíthassuk az újszülött teknősök kifejlődését és visszatérésüket az óceánba.
Észrevettem, hogy amint a tengerparton sétálok, és figyelem a hullámok fodrozódását a lában körül, a kavargó vízben könnyen megszédülök és elvesztem egyensúlyomat. De amint felemelem a fejem, és a horizontot kezdem figyelni, vagy valamilyen stabil tárgyat, azonnal visszanyerem az egyensúlyom.
Ez az élmény saját életünket juttatja eszembe. A mindennapok hullámveréseiben gyakran elveszítjük egyensúlyunkat és tájékozódó képességünket, ha csak a mélybehúzó gondokra koncentrálunk. De ha felemeljük tekintetünket, és Jézusra irányítjuk, újra visszanyerjük egyensúlyunkat és biztonságérzetünket.
Uram, segíts tekintetünket rád irányítanunk, hogy biztonságban érezhessük magunkat a mindennapokban. Ámen.
Fred Mack ( Florida )
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?