“….. az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van… „ (1Kor 1,2a)
Pál a második missziói útján Kr. u. 51-52 körül másfél évet töltött Korinthusban. Távozása után felütötte a pártoskodás a gyülekezetben és levélben kértek segítséget Páltól, aki erre Efézusból válaszol, ahol a harmadik missziói útja során hosszasabban időzött Kr. u. 54-ben.
Korinthus igen vegyes képet alkotott, mint „bűnös város”. Virágzott a gazdaság, de virágzott a prostitúció is. Ilyen körülmények között alakult ki a zsidókból és pogányokból álló keresztyén gyülekezet, akik magukat már tökéleteseknek tartották.
Még ebben a „tökéletes” gyülekezetben is felütötte a fejét a pártoskodás. Mintha az evangéliumot közvetítő személy szerepe nagyobb lenne az evangéliumnál. Pál azt tanítja, hogy egyedül Krisztus keresztjével és a megfeszített Krisztussal érdemes büszkélkedni.
A viszálykodásnak nincs értelme, hiszen mindenkinek ugyanarra az alapra kell építkeznie. Teljesen lényegtelen, hogy ki ültet és ki öntöz, egyedül Isten adhatja meg a szükséges növekedést.
Pál ebben a levelében nem megszégyeníteni akarja a gyülekezetet, hanem szeretettel figyelmeztetni, a helyes útra visszaterelni.
A 7-16 fejezetek a gyülekezetet érintő gyakorlati kérdésekre adnak választ. Ebben fontos szerepet kap annak az elmagyarázása, hogy habár a kegyelmi ajándékokban van különbség, de a Lélek mindegyikben ugyanaz. Egyik a másikat nem nézheti le.
A 13. fejezet a „szeretet himnusza”, amely megmutatja a gyülekezetnek, hogy ha az Isten által ingyen adott kegyelmi ajándékokat a gőg járja át, akkor semmit sem használ. Csak akkor
tudják helyesen használni a kegyelmi ajándékokat, ha azt szeretetben hordozzák el.
A 15. fejezet a feltámadás témakörében igazítja helyre a gyülekezet gondolkodását. Sokan gondolták a korinthusi gyülekezetben, hogy ők már megkapták a kegyelmi ajándékokat, ezért már nincs szükség a halottak feltámadására. Pál viszont elmagyarázza, hogy Isten országának örökösei nem lehetnek hús és vér emberei. Csak azok, akik Krisztus feltámadásában osztoznak, és akiknek Isten romolhatatlan testet ajándékoz.
Az utolsó fejezetben, mint valami hirdetésben szolgálati közlemények hangzanak el arról, hogy ki, mikor indul és érkezik és ezzel a gyülekezetnek milyen teendője lesz.
Nézzük csak meg közelebbről néhány igerészt:
„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.” (1Kor 6, 12)
Ehhez hasonlókat még olvashatunk máshol is:
„Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.” (1Kor 10, 23-24)
„Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának, mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.” (1Kor 10, 31-33)
„Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad Istennek.” (Róma 14, 5-6)
„Ne nézd el, ha embertársad marhája vagy juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen, hanem tereld vissza embertársadhoz! Ha pedig nem a közeledben lakik az embertársad, vagy nem ismered őt, akkor helyezd el a jószágot a magad házánál, és maradjon nálad, amíg embertársad nem keresi; akkor add vissza neki! Ugyanezt tedd embertársad szamarával, ezt tedd a ruhájával, és ezt tedd minden elveszett holmijával, amelyet megtalálsz: nem szabad közömbösen elmenned mellette!
Ne nézd el, ha embertársad szamara vagy marhája kidől az úton. Ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani azokat!” (5Mózes 22, 1-4)
Mit szeretnél elérni az életben?
Házat, autót, családot, gondtalan életet? Akkor ne válaszd Jézus követését. Neki nem ezek a céljai. Jézus követői nem ebben a világban gazdagok, nem e világ szerint élnek.
Bolondok a világ szemében, mert a mások hasznát keresik és a sajátjukat háttérbe szorítják.
Hozd összhangba az életedet Isten rád vonatkozó tervével és meglátod, hogy egyre inkább leveted az óemberi mivoltodat és felöltözöl Jézusba!
Legyünk nagyon alázatosak, ahogy ezt Pál kifejti:
„Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.” (1Kor 9, 19-23)
Mire is gondolt?
„De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (Ap.Csel. 20,24)
„De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.” (Máté 20, 26-27)
„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk 10, 45)
„Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul vándorlunk, és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ söpredékévé lettünk, és mindenki szemétjévé mind ez ideig.” (1Kor 4, 11-13)
„Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad.” (Efezus 6, 6-8)
„Ahhoz, hogy valami jelentőset vihess végre a földön, fel kell fedezned Istentől rendelt feladatodat és 100%-ban el kell kötelezned magad mellette” (Mai Ige – 2022.01.12)
Pál elkötelezte magát. Csak az a cél vezérelte, hogy megvalósítsa Isten eleve elrendelt tervét. Még az élete sem volt drága a számára.
Bárcsak mi is ilyen vehemenciával szolgálnánk.
Mi az, ami megakadályoz minket az önzetlen szolgálatban? Az önzésünk, a félelmünk, hitünk és bizalmunk hiánya. Szeretnénk, ha a másik is hozzánk igazodna. Azt szeretné, amit mi, úgy élne, ahogy mi.
Pedig nem ez az evangélium célja, nem hozzánk kell igazodni. A cél, hogy akit csak lehet Jézushoz kell vezessünk. Megmutassuk azt, hogy Jézussal megváltozik az élete és örömben élhet most és a halál után is.
Lehet, hogy azért nem tudjuk ezt megmutatni, mert a mi életünk még nem változott meg, csak beszélünk róla.
Mindenki gondolkodjon el rajta, hogy az élete összefonódott-e Jézus életével.
Kérd el Istentől, amit neked tartogat!
„A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.” (1Kor 12, 4)
„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” (1Kor 12, 7-11)
„Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle.” (1Kor 14, 1-5)
„Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.” (Róma 12, 4-8)
A fejlődés fontos része a Biblia olvasásának és a tanulásnak.
„Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsid 5,12-14)
Rendelkezünk-e a Szentlélekkel? Tudjuk-e milyen kegyelmi ajándékot kaptunk? Látják-e mások az életünkben ezeket?
Ezek fontos kérdések az életünkben.
A választ tudhatjuk mi is, de tudják mások is, hiszen ezt olvassuk a Szentírásban:
„Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.” (Máté 12, 33)
Persze nem ezzel kell dicsekednünk, mert ezek kimunkálása nem mi érdemünk.
„Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4, 7)
Vélemény, hozzászólás?