Pál levele a galátákhoz

„Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” (Lukács 15, 7)

Galatia vagy Gallograecia (görögül: Galatia, Gallogaicia) ókori Anatóliai ország a mai Törökország területén.

Nevét lakóiról, a kelta galatákról kapta, akik i. e. 278-ban a Balkán területére szervezett kelta hadjáratok részeként átkeltek a Boszporuszon, majd végigdúlták Anatóliát.

Az ország i. e. 25-ben római provincia lett. A galaták az egész császárkoron keresztül megtartották kelta jellegüket, Szent Jeromos korában (3.–4. század fordulója) még kelta nyelven beszéltek

Az Efezusban töltött idő alatt Kr. u. 55-ben írta ezt a levelet Pál a Galíciában lévő keresztyén gyülekezeteknek.

Ezek voltak az első olyan gyülekezet, amelyek Pál missziói tevékenysége révén jöttek létre, és főleg pogányokból lett keresztyének alkottak.

A levél arra reagált, hogy a gyülekezetekbe eljutottak olyan igehirdetők, akik kétségbe vonták a páli tanítás helyességét, a mózesi törvények megtartására szólítottak fel a híveket és Pál apostolságát is kétségbe vonták.

Pál először is tisztázza, hogy csak egy evangélium létezik, amely Jézusról tesz tanúbizonyságot. Utána Pál megvédi saját apostolságát azzal, hogy őt Jézus közvetlenül hívta el, majd a rágalmakra válaszolva kifejti, hogy ő is hithű zsidó, aki miután Isten szolgálatába lépett találkozott Jeruzsálemben Péterrel, majd a missziói utak sikere után az első zsinaton helybenhagyták az evangélium páli hirdetését. Nem raktak a pogányokból lett keresztyénekre felesleges terheket.

Pál bemutatja, hogy zsidók és nem zsidók a törvény szerint mind bűnösök, és a törvény szerint nem igazulhat meg, csak a Jézus Krisztusba vetett hit által. Itt már nincs különbség abban, hogy honnan érkeztek a hívők. Mindenki egy a Jézus Krisztusban.

A törvényeskedés helyett Pál a szeretetben történő szolgálatot tartja fontosabbnak, követendőnek. A törvény a testet ítéli el, míg a hit a lelket szabadítja fel.

Ebből a felszabadított lélekből pedig jó gyümölcsök teremnek, amelyek Isten előtt kedvesek, az emberek előtt pedig hasznosak.

„Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal 1, 6-9)

Hogyan is kell ezt érteni?

Ez a kijelentés manapság már nem állja meg a helyét. Azért, mert kirekesztő.

Talán Pál az egyetlen, aki mindent tud és mások nem tudják jól magyarázni az igét?

De más is tett hasonló kirekesztő mondatot:

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (János 14, 6)

Manapság is kiveri a biztosítékot, ha valaki ilyet mond. Megbélyegzik, perbe fogják. Várhatóan elítélik, mert ez ilyen világ! Szinte semmi sem változott kétezer éve.

Jézust az ilyen kijelentéseiért adták a keresztfára.

Mire tanít ez az ige ma minket?

Ne gondoljuk, hogy nekünk könnyebb sorsunk van és lesz.

Személy szerint egyen-egyenként is nyomorúság ér majd bennünket, de a földi egyház is meghasonlik önmagával.

„Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik.” (Lukács 11, 17)

Jelen pillanatban az egyházakon belül olyan káosz van, hogy a Sátán vidáman dörzsöli a kezét. Mindent összezavart és a „Jézus követői” egy kanál vízben megölik egymást.

Jézus nevében, de a hatalom, a pénz, a dicsőség elérése érdekében.

Csak egy reménységünk van:

Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Máté 10, 21-22)

Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokból lett hívőkkel. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidók közül való hívőktől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott.” (Gal 2, 11-13)

Nem könnyű a komfortzónánk elhagyása.

Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.” (ApCsel 11, 2)

Nem egyszerű új élethelyzetben bölcsen dönteni. Könnyebb úgy dönteni, ha nincsenek körülöttünk olyanok, akik ismertek régebben.

Aki ingadozik az Péter, a kőszikla.

Pál nem sumákol, nem tesz úgy, mintha nem történt volna semmi.

Nem tűri a képmutatást.

Az igen legyen igen minden élethelyzetben.

Nem megalázni akarja Pétert, hanem figyelmeztetni. Nem négyszemközt, hanem a gyülekezet előtt igazítja helyre, hogy mindenki tisztában legyen a közösen elfogadott értékekkel. Még Pétert is helyre kell igazítani, mint mindannyiunkat.

Végül is Isten igazsága érvényesült.

Jézus nem félt leülni a megvetettekkel:

„Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz.” (Lukács 5, 29)

Ha kilépünk a komfortzónánkból és Isten követeiként járunk el, akkor ne szégyeljük új tetteinket. Még akkor sem, ha ezt a régebbi társaink nem nézik jó szemmel.

Nem véletlenül mondja Pál:

mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” (1Kor 9, 22b)

Egyházfegyelem:

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!” (Gal 6, 1)

A Biblia nagyon sokat és keményen foglalkozik a bűnnel és annak büntetésével. Nézzünk meg néhány példát:

„Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre, hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.” (Zsolt 94, 12-13)

„Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.” (Péld 13, 24)

Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal.” (1Sám 3, 14)

Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal, embereknek kijáró csapásokkal. De nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled.” (2Sám 7, 14-15)

Ne félj, szolgám, Jákób – így szól az ÚR –, mert én veled leszek! Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.” (Jer 46, 28)

„Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol 3, 16)

„Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket.” (2Thessz 3, 15)

„Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” (Máté 7, 12)

Ma miért nincs egyházfegyelem?

Egyházfegyelem – ma szinte értelmezhetetlen a református egyházban.

Senki sem igazít meg senkit, inkább hagyjuk a szerencsétlen embert a bűneiben szenvedni.

Vajon miért?

  • A szeretetteljes intéshez megtért emberek kellenek.
  • Félünk, hogy ha valakit intünk, az megsértődik és elmegy.
  • Nem merjük a bűnt bűnnek nevezni, inkább kisebbítjük azt.

Pedig az egyházfegyelem fontos. Az otthonunkban is használjuk a tisztító eszközöket, mert szükséges a tisztaság. A lelki tisztaság még fontosabb.

Mindannyian hibázunk, de testvéri szeretettel segíthetünk máson, ahogy nekünk is szükségünk van mások segítségére!

Bonhoeffer szerint a Követés című könyvében:

  • „Hirdesd az igét, állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással” (2Tim 4,2). Ez az egyházfegyelem kezdete.
  • „Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre, másokat viszont követnek” (1Tim 5,24). Ezért az egyházfegyelem az utolsó ítélet büntetése előtti kíméletes cselekedet.    
  • A második fok ugyanis a gyülekezeti tagok egymás közötti testvéri intése: „Tanítsátok és intsétek egymást” (Kol 3,16; 1Thessz 5,11 és 14). Az intéshez tartozik a kishitűek vigasztalása, a gyengék hordozása, türelem mindenki iránt (1Thessz 5,14). Csak így lehet ugyanis a gyülekezet naponkénti kísértését és elbukását kivédeni.
  • Ahol a gyülekezetben nem él ez a testvéri szolgálat, ott nehezen érhető el a harmadik fok. Ha ugyanis egy testvér mégis nyilvánvalóan beleesik szóbeli vagy tettleges bűnökbe, elég erősnek kell lennie a gyülekezetnek ahhoz, hogy vele szemben a tulajdonképpeni gyülekezeti fegyelmi eljárást megindítsa.

Mi az egyházfegyelem igazi célja?

„Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?” (Ezékiel 33, 11)

„Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” (Lukács 15, 7)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*