Efézus nemcsak Kisázsiának, hanem az akkor ismert világnak is egyik legnevezetesebb városa volt. Lakóinak száma kétszázezer körül lehetett, így, mindjárt a legnagyobbak: Róma, Korinthus, Alexandria és Antiochia után következett.
Világra szóló kereskedelem középpontja volt. Kelet és nyugat találkozott itt, méltán nevezték „kelet kapujának”. Artemis tiszteletére épült templomát, amelynek „sekrestyésé” volt a város, a világ hét csodája egyikének tekintették.
Pál második térítői útjáról visszajövet fordult meg először Efézusban. De nem maradt sokáig, mert hátra hagyva munkatársait, Akvilát és Priscillát (ApCsel 18:26), továbbsietett Jeruzsálembe. A harmadik térítői útján, megtapasztalva központi fekvése jelentőségét a misszióra, annál több időt, közel három esztendőt töltött a városban.
Ezt a levelet Pál valószínűleg Rómából írta Kr. u. 60 körül. A levél címzettje bizonytalan, mert az eredeti kéziratban nem szerepelt Efezus neve. Lehet, hogy körlevél volt, de lehet egy másik gyülekezethez címzett levél.
A levél elején kinyilvánítja Pál, hogy a gyülekezet léte egyedül Isten kiválasztó kegyelmétől függ. Az emberek megváltása pedig csak Jézus Krisztus váltságán keresztül lehetséges.
A Krisztusba vetett hit nem embertől van, hanem Isten adja azt nekünk ingyen kegyelemből. Jézus Krisztusban már nincs zsidó és pogány, hanem Isten örökösei egy testben, az anyaszentegyházban.
Pál saját magát megalázva Isten kegyelmének tulajdonítja, hogy az evangéliumot hirdetheti a pogányok között.
A 4. fejezettel kezdődik a kegyelemből kapott új élet jellemzőinek felsorolása. Először is kéri a gyülekezetet, hogy mindenki a kapott kegyelmi ajándékkal gazdálkodjon jó sáfárként, mert mindegyik ajándékra, szolgálatra szükség van. Ha nem lenne, akkor Isten nem adta volna.
Az új ember felöltözése csak az óember levetésével, és a krisztusi szeretet naponként cselekvésével valósulhat meg.
Fel kell készülni minden keresztyén embernek a hit harcának a megvívására és védelmezni kell a szeretetet, a megigazulást, a békességet, a hitet és az üdvösség reménységét. Ehhez viszont Isten Lelkének erejét kell használni.
Mit olvasunk az üdvösségről?
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2, 8-10)
Ahogy ezt más igehelyen is olvashatjuk:
„Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.” (Róma 3, 28)
„Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Fil 3, 9-11)
„Így van megírva: „Ábrahám hitt Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. Mivel pedig előre látta az Írás, hogy Isten a népeket hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” Eszerint a hitből valók nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.” (Gal 3, 6-9)
„Méltán állapítja meg az apostol erről az új életről, hogy az az Ő „alkotása”, kezemunkája. Az új életnek, mint annak idején a teremtésnek, célt és rendeltetést adott. Ezek: a tettek, cselekedetek. Nem cselekedetekből választott ki bennünket az Úr, de cselekedetekre, melyeket előre elkészített. Nem kell mást tennünk, mint elkérni ezeket. Amint az új élet kegyelemből van, úgy a jó cselekedetek is, és ezek nem mások, mint az új élet gyümölcsei.” (Jubileumi kommentár 2285. oldal)
Mit tudok ebből hasznosítani a mindennapjaimban?
Isten ajándékot akar nekünk adni. Az örök életet és az oda vezető utat.
Ehhez ad tálentumokat, megpróbáltatásokat. Olyan, mint egy edző, aki azt szeretné, ha a versenyre felkészültek legyünk. Itt pedig nem egy verseny a tét, hanem az örök élet.
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.
Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Zsid 11, 1-3)
Ahol egy énekünk mondja:
„Hinni taníts Uram, kérni taníts,
Gyermeki nagy hitet kérni taníts!”
Még azt is tanulnunk kell, hogy higgyünk. Hát nem furcsa világ ez, ahol még hit sincs önmagától. Mennyire eltávolodtunk az Úrtól.
Bizony ide kell visszajutnunk. A hithez, a feltétlen bizalomhoz.
Ha ez megtörténik, akkor az egész világ ellenünk lehet, de a békességünk nem csappan meg.
Az óember és az újember minden nap harcban áll egymással.
„Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4, 20-24)
Ez a gondolat több helyen is előfordul Pál leveleiben.
„Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róma 13, 13-14)
„Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Gal 3, 27-29)
„Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2 Kor 5, 16-17)
„Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.” (János 3, 5-7)
Engedjük magunkat megújítani és ne álljunk ellene Isten akaratának.
Ez nem egy befejezett cselekedet. Az óemberünket minden nap meg kell öldökölnünk és oda kell szánnunk magunkat Istennek.
Pál mondja:
„Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.” (Róma 7, 21-25)
Ebből is látszik, hogy az új ember felöltözése nem egyszerű feladat. Csak hittel, alázattal, odaszánással lehet Krisztust felöltözni. Csak így mondhatjuk el:
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2, 20)
Tudnunk kell, hogy jelenleg is háborúban állunk és szükségünk van az Isten által rendelt eszközökkel való védekezésre:
„Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.” (Ef 6, 11)
Jól véssük az eszünkbe!
„Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Ef 6, 12)
Pál a védekezéshez használt fontos eszközöket egy római katona felszerelésén keresztül mutatja meg. Ez abban a korban érthető volt, hiszen a római katona teljes fegyverzetben a mindennapok része volt a Római Birodalom területén.
Ezen a példán keresztül mutatja meg, hogy mik azok az eszközök, amelyek a keresztyén embert a szellemi harcban megóvja és védelmezi.
„Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel,
és magatokra öltve a megigazulás páncélját,
sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére.
Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.
Vegyétek fel az üdvösség sisakját is,
és a Lélek kardját, amely Isten beszéde.” (Ef 6, 14-16)
Nézzük meg ezeket a „fegyvereket közelebbről:
Igazságszeretet – „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (János 14,6)
Megigazulás – „Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 5,1)
Békesség – „Mondd meg tehát: Íme, az én békességem szövetségével ajándékozom meg őt:” (4Mózes 25,12)
Hit – „mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5,7)
Üdvösség – „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az
ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12)
Isten beszéde – „Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem késik tovább
egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok – így szól az én Uram, az ÚR.” (Ezékiel 12, 28)
Az egyedüli támadó „fegyver” az Isten beszéde. Ezt, mint egy kardot kell gyakorlottan forgatni.
Ezeket a fegyvereket ugyanúgy imádságban kell elkérni, mint a lelki ajándékokat.
Mit gondol a következőkről?
Fel vagyunk vértezve a gonosszal szemben?
Jézus, amikor a Sátán kísértette mindig igével válaszolt.
Ismerjük a Bibliát annyira, hogy a Sátán ármánykodására az Írással válaszoljunk?
Pedig nincs más eszköz ellene, mint Isten szava.
El kell ismernünk, hogy a Sátán hatalmasabb nálunk. Egyedül nem vehetjük fel a harcot ellene. Csak Isten a mi oltalmunk, csak benne bízhatunk.
Ezért tehát hittel imádkozzunk minden nap, hogy meg tudjunk állni a gonosz mesterkedéseivel szemben.
Vélemény, hozzászólás?