„ és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Amikor a világban történő, látható dolgok kötik le nagyrészt a figyelmünket, nem figyelünk eléggé Istenre, és süllyedni kezdünk. Látszat dolgokkal foglalkozunk, ezek kötik le az időnket, és ezek által leszünk megtévesztve. Aztán rájövünk, hogy Istennek ez nem tetsző, nem ez az Ő akarata.
Talán nem mindenki veszi észre rögtön, hogy az oltás ügy mögött, módszeresen tervezett, látszatokra épülő viszálykeltés zajlik szerte a világban. A kezdeti lappangó időszak után, a gyülekezetekben is úgy vélekednek és cselekednek, ahogy a világ elvárja tőlük, és a kialakuló véleménykülönbségek éket verhetnek a jó kapcsolatok közzé. Szerencsére nem mindenütt, mert sokan jól tolerálják az oltatlanok jelenlétét, és a testvéri szívélyesség megmarad.
Lássunk pár környezetemben hallott hozzáállást, ami viszont a testvéri szeretet ellen dolgozik.
Keresztyén közösségbe járók szemrebbenés nélkül tudomásul veszik, hogy a különböző okok miatt nem oltakozó, egyébként jó munkaerők, elveszítik az állásukat, egzisztenciájukat, a család megélhetését. Van olyan keresztyén, aki beosztásánál, pozíciójánál fogva, dönthet emberek sorsa felett, és az elbocsájtás mellett áll ki. ( „ Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” Gal 6, 10 )
Van, aki nyíltan kijelentette, hogy az oltatlant nem fogja sajnálni, ha elveszíti a munkáját, és csak magára vethet, ha netalán meghal a fertőzés miatt. ( Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Róma 14,10 )
Van , aki nem fog könnyeket ejteni egyetlen oltatlanért sem. ( mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát 1Jn 4, 20b )
Megint mások kitiltanák a gyülekezetből az oltatlanokat, és van ahol ezt meg is tették. Az önkéntes munkákból is ki vannak zárva, az eddig eredményesen, szívvel-lélekkel segítők. Furcsa gondolkozásmód terjed, amely szerint egy egészséges, munkabíró, jó erőben levő oltatlant fertőzőnek állít be, akitől félni lehet, és csak az oltott számít védettnek, elfogadottnak, noha közöttük bőven van pozitív teszteredmény, erőtlenség, rossz közérzet, és sajnos kórházba kerülés is. De ez, rendben van. Mintha az egészség valami bűn lenne, és az egészséges oltatlant lehet büntetni, kiközösíteni, mert gyanús. Adott helyeken ez gyerekekkel is megtörténik.
Eddig magánügy volt, és mindenki belátása és lelkiismerete szerint dönthette el, hogy kezelteti-e magát bármilyen gyógymóddal, és engedi-e, hogy nem ismert összetételű kísérleti szereket juttassanak a testébe. Nem lehet Istentől származó az az eljárási mód, ahol kötelezik, fenyegetik, kényszerítik az embereket ennek a megtételére. Isten nem erőltet semmit, és nem Ő akarja az embereket egymás ellen fordítani. Előtte oltott, oltatlan egyformán értékes személy. Biztos, hogy felvenné az oltatlan munkást is a szőlőskertbe dolgozni, és megadná neki ugyan azt a munkabért, amennyiben a többi munkással megállapodott. ( Mt 20, 1-16) Nem bűn az, ha valaki egészségügyi, lelkiismereti, vallási és más indok alapján nem akar részt venni egy oltóanyag kísérletben. Mégis, van aki szerint ez hasonló, mint a Szentlélek káromlása, mert elutasítják az Isten által felkínált életmentő oltást! Félelmetes, és borzongató mondat ez, mert hogyan lehet összehasonlítani, egy lapon említeni a Szentlélek munkáját, az emberi gyártású kísérleti anyaggal, ami véletlenül sem szent, és nem üdvözíthet. Hová jutottunk?
Annyira különleges, ha valaki csak Isten oltalmában akar bízni, félelem nélkül jár, és nem óhajt úgy tartani a haláltól, mint amennyire rettenteni próbálják? Tudja, hogy a test nem használ semmit, a Lélek az, ami megelevenít. Nem kíván a vakcina nevű mentőcsónakba beszállni, mert hite szerint, más biztonságos mentőcsónak is rendelkezésre áll. ( „ Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájából, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.” Zsolt 91, 1-4 )
Gyakori vélekedés az is, hogy azért kell az oltás, mert ha jön is a betegség, legalább nem halunk meg. Ki mondta a Szentírásban elsőként azt, hogy „ bizony nem haltok meg” ? A kígyó volt az, a hazugság atyja! Legyünk óvatosak, ha egy kísérleti szert azzal reklámoznak, hogy nem halunk meg, ha bevesszük. Mi erre a biztosíték? Ezt emberek mondják, és nem Isten, akinek egyedül van hatalma az életet megtartani, vagy elveszíteni. (Sok gyógyszert kivontak már a forgalomból, mert csak hosszútávon derült ki, hogy többet ártott, mint használt.)
Más kategorikus kijelentés szerint, aki ellenzi a védőoltást, az a Sátán befolyása alá került. Ezt a mondatot a járvány elején lehetett hallani. Vajon áll-e ez a vélemény most is, amikor gyűlnek a tapasztalatok és a beszámolók az oltás utáni következményekről? A megtévesztés korát éljük, és valóban könnyen eshetünk tévedésbe. Épp ezért kérdezzük meg bátran az Urat, mert az Ő Szentlelke, aki még az Isten mélységeit is vizsgálja, meg tudja mutatni, hogy mi az igazság a Sátán befolyásáról.
Ha nem lenne elegendő az összegyűjtött, keresztyénektől is származó véleményekből, akkor mit szóljunk ahhoz, amikor azt mondják az embereknek, hogy a vakcina egyenlő a Krisztus vérével! Ehhez vajon mit szól az Úr Jézus? Helyesli? Egy ismert zarándok helyen kitettek egy táblát, ez állt rajta: az oltás egyenlő oltalom. Csoda, hogy Isten villáma nem csapott le a helyre! Az oltást egy kalap alá venni Isten oltalmával, még akkor is vakmerőség, ha tényleg csodaszer, és kivétel nélkül megvéd mindenkit a betegségtől. A tények azonban ezt nem erősítik meg.
Ha szükséges, változtassuk meg a gondolkodásunkat, és ne szabjuk magunkat e világ vélekedéseihez! Ne gondoljuk, hogy Isten kimondhatatlan örök dicsőségével összehasonlítható bármilyen időleges, múlandó felhasználású földi találmány.
Megítélni azt, hogy mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző tökéletes, csak a Szentlélek segítségével lehetséges.
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?